Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.
KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 191 A gyér látogatottság miatt nyáron csak csütörtökön (9 órától 1-ig, du. 3 órától 6-ig) volt nyitva a múzeum. Gönczi Ferenc ezek után is folytatta a gyűjtőmunkát. 1934-ben 362 db új tárggyal gyarapodott a múzeum, melyből 299 db ajándék és mindössze 63 db volt a vétel. A múzeum az államtól 500 P, a megyétől 1000 P, a várostól szintén 1000 P segélyben részesült, egyéb jövedelme folyt még be az egyesületi tagdíjakból, valamint a belépőjegyek, s a képeslapok árából. Mindezáltal elég csekély összeg állt rendelkezésére. (Míg pl. Sopronban a várostól 16-23 000 P-t kapott a múzeumi egyesület.) 43 A múzeum anyagát ekkor 10 000 db néprajzi tárgy, 1000 db kiváló művészektől származó eredeti festmény alkotta, de értékesnek mondták a neolit- és bromzkori leleteit is. A vármegyétől 1935-36. évre összesen 1640 P segélyt kaptáik: 1000 P-t általános segélyként, 500 P-t muzeális tárgyak beszerzésére, 140 P-t az előző évi hiány fedezésére. Az alispán azonban kezdte megelégelni a múzeum segélykérelmeit, 1935 májusában kijelentette, hogy csak olyan tárgy árát téríti meg, amire vásárlási engedélyt adott. A múzeum rendelkezésére álló anyagi erőből ásatásokra, gyűjtésre nem igen futotta, mindössze évi száz-kétszáz pengőt tudtak ilyesmire fordítani. Gönczi Ferenc tiszteletdíjának fizetésével is állandó hátralékban volt az egyesület. A sanyarú anyagi viszonyok javítása céljából 1935-ben Gönczi Ferenc az egyesületi taglétszám emelésével próbálkozott. Mindöszsze 9 új tag lett az eredmény. Ekkor a múzeum egylet tisztikara a következő volt: élen a három társelnök állt: Tallián Andor (ny. alispán), Stephaich Pál (alispán, az egyesület díszelnöke), Kaposváry György (polgármester), ügyvezető igazgató volt Gönczi Ferenc, helyettese Thury Zsigmond (Új Somogy főszerkesztője), pénztárosa: Andorka István, ügyész: dr. Matolcsy Sándor, ellenőr: Tillinger János, számvizsgáiló: Bodo József, Dubniczky Gyula, Harnai Aladár, titkár: Tormássy István, jegyző: Bárdos Kálmán voltak. 1934-35-ben 683 db új tárggyal gyarapodott a múzeum, melyből mindössze 132 db volt a vétel. A 132 db vásárolt tárgy 813 P-be került. Az anyagiak nem tették lehetővé a múzeum számára a rendszeres helyszíni gyűjtést. Kopjafákat gyűjtöttek Zselickisfaludon, Szennában, Patcán és Szilvásszentmártonon, Orciban ásatásokat végeztek, Kaposvár utolsó fésűsének szerszámait gyűjtötték be. A zömmel ajándékba kapott tárgyakért Gönczi Ferenc minden alkalommal köszönetét fejezte ki az ajándékozónak levél és a sajtó útján. 1934-35-ben 1153 fő látogatta meg a múzeumot, ami átlagosan napi három látogatót jelent, és meglehetősen gyérnek mondható. 1935-ben jelent meg Gönczi Ferenc munkája A Somogy Megyei Múzeum Egyesület huszonöt éves története címmel, melyben őszintén leírja az egyesület működését, a kultúrpalota körüli huzavonát. Sajnos a kiadvány 145 P 35 fillérrel túlhaladta az előirányzott előállítási költséget (400 P), amikor a múzeum egyesület alig tudta állandó kiadásaira is a pénzt kiutalni. Gönczi pedig minden lehetőséget megpróbált, hogy pénzt szerezhessen a múzeum számára. Mikor megtudta a sajtóból, hogy a pécsi múzeum 9 000 P segélyt kapott a vármegyétől, rögtön tollat ragadott, hogy megtudakolhassa az ottani igazgatótól, miként sikerült ekkora összeghez jutniuk. 1935. június 13-án újra hurcolkodnia kellett a múzeumnak. A Megyeháza baloldali kisterméből ki kellett vinni a tárgyakat, mivel az alispánnak ф helyiségre szüksége volt, oda ui. gr. Festetics Vrímosné bútorait kellett vinni. Magánfeljegyzésében Gönczi Ferenc mély felháborodásának ad hangot: „Hogy jut a vármegye ahhoz a szomorú kitüntetéshez, hogy az alispán, Stephaich Pál ennék az idegen lovarnóből egy öreg gróf által mágnásnővé felemelt nőszemély bútorainak elhelyezéséről gondoskodjék? Arról bővebben Stephaich alispán tudna beszámolni, mi csak sejtjük." 44 A hölgy bútorai az üresen álló főispáni lakásban voltak elhelyezve, de új főispán jött, vitéz Igmándy Hegyessy János, aki családjával a lakást elfoglalta. A hölgy tárgyainak költöztetése után a múzeum anyagának a főispáni istálló maradt. Mindez Stephaich alispán érdeme volt, aki mellesleg a múzeum egyesület díszelnöke is volt. De hát nem volt mit tenni. A tárgyakat, iratokat hagymafőzettél védték a patkányok ellen és hamarosan a törvényszéki palotában sikerült egy termet bérbe vermi az említett tárgyak számára. Az egyesület becsületes vezetője sok viszontagságot vészelt át, de sok kellemetlenséget kellett elszenvednie egyik kollégájától, dr. Fekete Gyula ügyvédtől is, aki az egyesületben egy ideig titkári tisztet töltött be. Azon ügyeskedett, hogy a múzeum ügyeinek intézése kapcsán rokonait könnyű pénzszerzéshez juttassa, sokat gáncsoskodott a kultúrpalota ügyében is. Alakoskodó természete a polgármester előtt is megpróbálta befeketíteni Gönczi Ferencet, de végül is eredménytelenül. 1935-ben már kimaradt az egyesület választmányából. A Pesti Napló 1935. január 13-i számában nem akármilyen támadás érte a kaposvári múzeum kiállítását. A cikk „Életre való vidéki múzeumokat!" Bernáth Auréltól származott, aki kifogásolta és ötletszerűnek tartotta a kiállítás rendezését. A múzeumot a műtárgyak múzeumának szerette volna látni, kifogásolta a mammutcsigolya kirakását, túlzásnak tartotta, hogy egy szobát a halászatnak szenteltek, míg az értékes képek csak az előszobában kaptak helyet stb. Gönczi Ferencet mélyen sértette a kifo43 SML Somogy megyei Múzeum Egyesület iratai 1934- 44 Uo. 35.
