Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

192 VARÓA ÉVA gás, hiszen idáig is viszontagságos úton jutott el az egyesület. Ugyancsak a Pesti Napló hasábjain válaszolt Bernáth Aurélnak, melyben elmondta, hogy a kiállított képeket Kunffy Zsigmond rendezte el, anyagiakra utalt, ami nem tette lehetővé a kiállítás nagyobb helyen történő megrendezését, majd pedig önérzetesen visszautasította a cikk hangnemét. „Mások, ha megyéjük székhelyére jutnak, s ott egy új alkotásra találnak, s véletlenül nem is olyan lekicsinylendőre, érdeklődnek annak megteremtése, fejlődése és egész élete iránt. Ha szakemberek szeretettel megbeszélnek bizonyos előforduló hibákat, esetleg hasznos tanáccsal szolgálnak, s nem úgy tesznek, mint Bernáth Aurél úr, aki fagyos zárkózottsággal, szótlanul, negyed óra alatt végigsétált múzeumunkban, s minden megjegyzés nélkül eltávozva, otthon egyik első dolgának tekintette, hogy a fenntartó egyesületünk által nemes önzetlenséggel és nagy küzdelmeikkel megalkotott, s mostani állapotáig fejlesztett intézményt, magas paripára ülve, mint a vidéki múzeumi berendezések egyik szembeszöikő abszurditását, az egész ország színe előtt pellengérre állítsa. Mindenesetre különös ... Persze lelkület dolga."

45 A cikket követően Bernáth Aurél mentegetőző, csendesebb hangú értekezést írt, aminek következtében helyreállt a béke. 1935-ben kísérletet tett az egyesület egy most már önálló múzeumépület létesítésére. Ez sem járt eredménnyel, ahogy azt későbbi története is mutatja. A helyi múzeumügy nehézkességét a megye, a város ellentmondásos határozatai és tettei, a szűk anyagi keretek, a tagok gáncsoskodásai okozták. Az egyesület gyűjteményét 1936-ban közgyűjteménnyé nyilvánították, ami az addigi munka elismeréseképpen egy magasabb rangot jelentett. A Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulása 1904-re nyúlik vissza. 1925 szeptemberében újjáalakult, októberben kimondták a végleges megalakulást, az új alapszabályt 270 661/1926. BM sz. alatt hagyta jóvá a belügyminiszter. 1929. március 30-án pécsi osztálya is létesült. A társaság Berzsenyi emlékének ápoilásán túl a megye jelentős alkotóinak kultuszát is ápolta. Továbbá a szépirodalom, a szépművészet, a szónoklat tudomány művelését és terjesztését, a somogyi népköltészet „gyöngyeinek" megőrzését szorgalmazta az utókor számára. író-olvasó találkozókat rendezett. E célok megvalósítását előadások, felolvasások rendezése, a fiatal tehetségek pártolása, pályázatok hirdetése szolgálta. Az egyesület a kaposvári közművelődés legtevékenyebb, legmagasabb szintű bázisát jelentette. Tagjai zömmel a helyi tudományosság képviselőiből kerültek ki. „A Társaságnak 360 tagja volt, amelynek többsége Somogyból verbuvá45 Uo. 46 KANYAR JÓZSEF: Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században = Kaposvár - várostörténeti lódott, de számos dunántúli város is képviseltette magát — Pécs, Szombathely, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Szekszárd, Mohács, Dombóvár, Pápa, Keszthely, Sümeg, Nagykanizsa - soraiban, sőt a budapestiek, a debreceniek, a bajaiak, a csongrádiak, a sátoraljaújhelyiek, a békéscsabaiak is szép számmal működtek közre benne. (A köiiő kései leszármazottai és atyafisága — közöttük uno kaja, Berzsenyi Mária is - tagjai voltak Nikláról és Kemenesaljáról.)"

46 E korszakban a Társaság a népművelés terén — kiállítások rendezése, zeneművek bemutatása, líceumi előadássorozatok tartása - végzett kiváló munkát. A Társaság kapcsolatot tartott fenn a szegedi Dugonics Társasággal, az egri Gárdonyi Társasággal, a Szombathelyi Kultúregyesülettel stb. A Társaságon belül öt szakosztály működött: szépirodalmi, tudományos szakirodalmi, festőművészeti, zeneművészeti és az iparművészeti. A szakosztályok feladata, hogy a Dunántúlon megjelent és megjelenő irodalmi, tudományos és zenei termékeket, a Dunántúlon elhalálozott írók, költők, szak- és tudományos írók, zeneszerzők, zeneművészek kéziratait összegyűjtsék, s azok kiadási jogát megszerezzék. 1934-ben a Társaság rendszeres előadássorozatot tartott, melynek célja, a legújabb irodalmi alkotások megismertetése volt, természetesen különös tekintettel a somogyi irodalomra. Az előadások megtekintése könywásárlási kedvezményre jogosította a közönséget. Egy-egy ilyen előadássorozat hat-nyolc előadást jelentett. Minden különleges anyagi támogatás nélkül, lelkes, odaadó emberek energiájának, szorgalmának köszönhető mindez. A sajtó rendszeresen közölte a Társaság összejöveteleit, megpróbált hozzá közönséget verbuválni. Sajnos, a nehezebb fajsúlyú kulturális rendezvényekre még ingyen is kevesen jöttek el. 1934. február 6-án az Űj Somogy a következő szöveggel próbált közönséget toborozni: „Az előadássorozat a vidéki irodalmi társa ságok működé seben szinte példátlan magas nívójú vállalkozást jelent, amelyet városunk kulturált közönségének minden erejével támogatnia kell, már csak azért is, mert ez városunk kulturális nívójának emelkedését jelenti, s a város hírnevét még jobban gyarapítja." Látható, hogy a cikkíró a polgári lokálpatriotizmusára próbál apellálni, hogy megnyerje őket közönségül. Példaképp az 1934-es tavaszi előadássorozatból címek, előadók: március 10. dr. Hetyey József (reálgimnáziumi tanár): Az olvasó és a szépség március 17. dr. Májay Dezsőné: Tormay Cecil tanulmányok — Szerk.: Kanyar József Kaposvár, 1975., 457-553. p. 526. p.