Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 189 Az egyesületek másik csoportját a foglalkozás szerint létrejött, gazdasági és kulturális jellegű egyesületek alkották. Ilyen volt a Kaposvári Kereskedők Egyesülete (1901), mely elsősorban gazdasági, érdekképviseleti céllal alakult, valamint a kereskedelmi szakoktatás erkölcsi és anyagi támogatását tartotta fő feladatának. Műsoros esteket is rendezett, a helyi felsőkereskedelmi iskolával jó kapcsolatot tartott fenn, így az ott tanító tanárok gyakran tartottak előadásokat az egyesületben. Volt példa hangversenyek tartására is. (Pl.: 1934 húsvétján.) Nyelvtanfolyamokat is rendeztek. Hasonlóképpen gazdasági, szakmai jellegű egyesület volt a Kaposvári Ipartestület (1929) is. Székházában gyakran rendeztek műkedvelő előadásokat, estél у eket is. A Magyar Mérnök és Építész Egylet kaposvári osztálya (1907; 1933) szintén szakmai egyesület, szakirányú tudományos előadásokat rendezett a tagok számára. Hasonló volt az előbbihez a Kaposvári Állatorvos Egyesület (1930) tevékenysége is, mely szintén megmaradt a szakismeretek terjesztése területén. A donnervárosi Széchenyi Társaskör, mely a város társasági életében jelentett szórakozási, összejöveteli lehetőséget, családias hangulatú összejöveteleket, műkedvelő előadásokat, kabaréesteket, farsangi mulatságokat rendezett. Főleg a Donner szegényeivel foglalkozott, ismeretterjesztő előadásokat is tartottak az elemi iskolában, önálló székháza még nem volt, így szerte a városban bérelnie kellett egy-egy helyiséget, hogy rendezvényeit megtarthassa. Fontos szerepet vittek a város kulturális életében a középiskolák volt növendékeiből szerveződött egyesületek, melyek az illető középiskola pártolására jöttek létre. Ezek a következők voltak: a Kaposvári Leánygimnázium volt Növendékeinek Szövetsége (1935), a Kaposvári Községi Négyévfolyamú Fiú Felsőkereskedelmi Iskolát Végzettek Szövetsége (1930) és a Kaposvári Polgári Leányiskola volt Növendékeinek Erzsébet Egyesülete (1904), mely egyesületek az „emberbaráti, jótékony" akciókon kívül részt vettek a kulturális rendezvényeken, ennek folytán a helyi kulturális élet potenciális bázisát képezték. E vonatkozásban kell még megemlíteni a Kaposvári Népfőiskolai Széchenyi Szövetséget (1925), mely a népfőiskolát volt hivatott a „nép körében" népszerűsíteni, népfőiskolák felállítását szorgalmazta, pártolta és gondoskodott termelő versenyek és kiállítások rendezéséről is.

40 Anyagiak híján azonban ez a vállalkozás sem valósul hatott meg maradéktalanul, gyaníthatóan a szép szavakkal jelölt célok mögött kevés volt a reális tartalom. A helyi sportegyesületek is aktív részesei voltak Kaposvár kulturális életéneik. Köztük is vezető helyen állt a Kaposvári Rákóczi Sport Club (1924), céljai közt szerepelt a sport- és hazafias ünnepélyek, előadások rendezése, a zene- és énektudás fejlesztése, műkedvelő előadások tartása, valamint a tagok számára az irodalmi értékű és hazafias könyvek olvasása/

11 Ez a sportklub a Cukorgyárhoz tartozott, díszelnöke is Kladnigg Alajos, a Cukorgyár vezérigazgatója volt. A többi sportegylet nem rendelkezett az előbbihez hasonló célkitűzésekkel, de rájuk is jellemző volt a különböző estélyek és műkedvelő előadások rendezése. (Kaposvári Petőfi Atlétikai Klub, Kaposvári Turul Sportegyesület (1930), Kaposvári Polgári Lövészegyesület (1930). Megoldandó feladat még ezen sportegyletek társadalmi bázisának, finanszírozó hátterének, társadalmi jellegének feltárása. Megújhodott, és jelentős szerepet töltött be a Kaposvári Nemzeti Kaszinó, ahol a város legelőkelőbb rendezvényei zajlottak. (1838-as alapítású.) ílnöke Kaposvár leggazdagabb embere: Kladnigg Alajos kormányfőtanácsos, a Cukorgyár vezérigazgatója volt. Ezek után következzenek Kaposvár tisztán kulturális egyesületei. Először is vegyük a helyi múzeum munkásságát szemügyre. A Somogy Megyei Múzeum Egyesület tulajdonképpen a volt Somogy Megyei Régészeti és Történelmi Társulat (1879) jogutódja, mely egyesület harminc éves működése után szűnt meg és muzeális anyagát az 1909-ben alakult Somogy Megyei Múzeum Egyesületnek adta át. 1922-ben az egyesület újjáalakult, hogy „A múlt, főleg helyi vonatkozású régészeti, geológiai, történeti, művészeti, irodalmi és műipari emlékeinek és maradványainak, a jelenkor történeti emlékeinek, természetrajzi, táj- és szépismereti alkotásainak, az ipar és művészet remekeinek összegyűjtése, rendezése és megőrzése, célja pedig mindezeknek tanulmányozás végett való kiállítása és szemléltetése által a közművelődés terjesztése". Ekkor ment nyugdíjba Gönczi Ferenc tanfelügyelő, aki ettől fogva magát teljesen a múzeumügynek szentelte, és aki különösen értékes, főleg néprajzi anyagot halmozott fel a múzeumban. A muzeális anyag érdekessége és gyors gyarapodása már 1913 nyarán felvetette egy közművelődési palota létesítését (a múzeum ügyeinek megtárgyalása kapcsán városunkban tartózkodó Fejérpataky László és Sebestyén Gyula vetették fel), melyben a megye könyvtárát is el akarták helyezni. A kultúrpalota megvalósítására azonban napjainkig nem került sor. Az egyesületnek nem sikerült kivívnia, hogy a cél elérése érdekében összefogás jöjjön létre a város és a megye között. A múzeum egyesület története során többszöri költözködésre kényszerülte 1922-ben a MÁV Nevelőintézet padlásán, 1927 februárjától a Városházán kapott helyet. Az egyesület állandó pénzhiánnyal küszködött, a tagsági díjak alig folytak be, segélyeket nehezen lehetett kiharcolni. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a megye és a város se40 Uo. /328 41 Uo. /337