Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.

190 VARGA ÉVA gélyezte ugyan az egyesületet, de ez sem volt rendszeres, ráadásul kevésnek is bizonyult. A gyűjtést és az adminisztrációt jórészt Gönczi egyedül végezte. Vidéken megkereste a helyi jegyzőt, tanítót, papot és velük járta a falvakat gyűjtőkőrútján, igyekezett ajándékképpen megszerezni a tárgyakat. 1925 augusztusában a vármegye törvényhatósági gyűlésén sikerült elérni, hogy a kultúrpalota építését programba vették, a város is ígérte, hogy dollárkölcsönéból részt fog biztosítani, sőt a november 3-i közgyűlésen az MTA alapításának 100. évfordulója alkalmából elhatározták, hogy gr. Széchenyi Istvánról fogják elnevezni a kultúrpalotát. Mindezeket követóén hosszú huzavona támadt elhelyezését illetően (Búzó tér v. a Honvéd tér), majd pedig a nehezen kiharcolt pénzösszeg bizonyult kevésnek, a megye és a polgármester az ígért támogatást nem adta meg. Minden mást építettek, csak múzeumot nem. Az egyesület pénzét a gazdasági válság vitte el, házvétellel sem sikerült a múzeum elhelyezését megoldani, nem találtak e célra alkalmas épületet. A meglevő pénz (85 ezer pengő) pedig a palota egy részének felépítéséhez is kevésnek bizonyult. Az alispán jóvoltából 1933 májusában a múzeum a megyeház hátsó épületében két folyosót és kilenc szobát kapott, ahol végre alkalma nyílt anyagát kiállítania is. Gönczi Ferenc áldozatos, precíz, körültekintő munkát végzett. Régi segítőtársa meghalt, így új munkatársa, Kovács Jenő József segítségével állandó kiállításra alkalmassá tette az anyagot. A Magyar Nemzeti Múzeum szaktanácsai és más múzeumokban tapasztaltak alapján kronológiai sorrendben a következőképpen helyezték el a bemutatásra szánt anyagot:« Szoba XII Szoba XI Szoba Szoba VI VII Szoba VIII Szoba IX Szoba V Folyosó X I Folyosó II III IV I. Festmények a régi Kaposvárról II. Halászat III. ös- és újkőkori tárgyak IV. Pénzek, bronz-, halstatti, kelta-, római kori tárgyak V. Kaposvári váremlékek, fegyverek, kismesterségek eszközei VI. Szobai, konyhai tárgyak VII. Népies ruhadarabok, kézimunkák, hímestojások VIII. Pásztorfaragványok, gyermekjátékok IX. Mezőgazdaság, szőlészet X. Eredeti festmények XI. Eredeti festmények, dísztárgyak XII. Rippl-Rónai József festményei, szobrok, egyházi, világi dísztárgyak A kiállítás rendezése egy évig tartott. A szúk helyre (300 négyzetméter) 500 tárgyat állítottak ki, ami a múzeum anyagát tekintve csekély szám, viszont így is eléggé vegyesen, zsúfolva kellett mindent elhelyezni, ügyelve arra, hogy a lehető legolcsóbban készülhessen el minden. Soós István helybeli iparművész készítette a feliratokat (a tárgy neve, rendeltetése), Mészáros József helybeli asztalossal készíttették a vitrineket (100 pengő/db) és az üveges fali tárlókat (25 pengő/db). Gönczi Ferenc igyekezett a többi magyarországi múzeum tapasztalatalt is hasznosítani. így a debreceni Déri Múzeumtól a látogatókról készült nyilvántartási listát kérte el, Pécsett az adminisztrációt tanulmányozta stb. A múzeum megnyitására 1934. május 6-án került sor. Kettős ünnep volt ez az egyesület számára. Ekkor ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját, és első kiállításán ok megnyitását. A múzeumi anyag közt a legértékesebb anyagot a RipplRónai Odön-féle gyűjtemény képei képezték, a múzeum hírnevét is fokozva. Az első két-három hét során a múzeumi belépődíjak a következők voltak: felnőttjegy 50 fillér, katonák, tanulók számára 20 fillér, tízfős tanulócsoport esetén 10 fillér fejenként. A látogatók képeslapot is vásárolhattak a kiállítás megtekintése esetén, hatféle lap közül lehetett választani (10 és 70 fillér körüli árban). Témáik (Hajt a kanász Somogyban, Készül a csurgói rátétes. Somogyi cifraszűrös csuha, Halászati terem) néprajzi jellegűek voltak. Hétköznap három teremőr (rokkantak) ügyelt a kiállított tárgyakra (napi 80 fillérért), vasár- és ünnepnap cserkészeket alkalmaztak őrökként. Pünkösdkor 20 filléresek voltaik a belépők, fél 12-től látogatóknak Gönczi Ferenc előadást is tartott. A „Virágos Hét" alkalmával kiállításokra tárgyakat engedett át a múzeum. Mindezzel hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Ebből az alkalomból a Bíráló Bizottság aranyéremmel tüntette ki a múzeumot, de az oklevél és az aranyérem előállítási díját a múzeumnak kellett volna kifizetni, erre azonban nem volt fedezet. A múzeum látogatói zömmel az iskolások voltak. A megnyitástól augusztus 30-ig a jegybevétel 82,50 pengőt tett ki, ez az összeg később csak csökkent. 42 GÖNCZI FERENC: A Somogy megyei Múzeum Egyesület 25 éves története Kaposvár, 1935. 53-55. p.