Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.
182 VARGA ÉVA dő egyesületi könyvtáraik egymástól elkülönítve gyakorolták a maguk közművelődési tevékenységét, aminek következtében koncentráltan, összességükben so " hasem tudták hasznukat kifejteni a város kulturális életében. Bár nem a tömegkultúrához tartozik, de ha már a közgyűjteményeknél tartunk, eengedtessék meg a levéltár korabeli állapotainak jellemzése. A „Megyeháza" háta mögött volt található már ebben az időben is. Kevéssé látogatták (1933-ban mindössze 10 kutató). Molnár István fő lévé Hámoknak a levéltáron kívüli sokirányú tevékenykedése az érdemi levéltári munkát nem tette lehetővé. Mint már az iskolánál említettem, óraadó tanár (az énekkar vezetője) vo't az alispán engedélyével a Somssich Pál reálgimnáziumban, emellett a Szent Imre templom orgonistájaként, 1933-tól törvényszéki írásszakértőként is dolgozott. Ezenkívül könyvtárosi, fordítói munkát is vállalt, nevelőként dolgozott a geszti Jankovich családnál, aktív muzsikusként, a Zenekedvelők Egyesületének titkári tisztjét töltötte be. Családi levéltárak és könyvtárak rendezését is vállalta. Ennyiféle munkának természetszerűleg nem lehetett eleget tenni. 25 A tömegkommunikáció négy alapvető eszköze napjoinikbam: a sajtó, a rádió, a film és a televízió. A tv a korszakban ismeretlen, a rádiót, melynek központi adása egyszerre minden rádiótulajdonos lakásába eljuttatta információit, központi rádióadás esetén nem érdemes helytörténeti munka keretében tárgyalni. (A rádiótulajdomosok számát illetően Somogyban mindössze 100-200 készülék esett 10 ezer lakosra, utána már csak Bereg, Szatmár, Ugocsa következett.) A helyi sajtó és kiadványok után így a mozi által közvetített filmek tartalmát szükséges megvizsgálnom. Bár a kaposvári mozikban lejátszott filmek szerte az országban levetítésre kerültek, de a filmek megválasztása, a lejátszás sorrendje, a műsor esetleges ismétlődése, a filmek iránt megnyilvánuló érdeklődés a helyi viszonyok által meghatározott. A film a sajtó ötszázéves történetéhez képest csak epizód a kultúra történetében. 1894-ben került sor az első nyilvános filmvetítésre a Broodwayn, egy évvel utána pedig a Lumiere testvérek forgattak filmet Párizsban. A film kezdettől fogva népszerű, noha eszközeiben igen kevéssé válogatós szórakoztatási eszközzé vált. Kezdetben a revühöz, a népszínművekhez kapcsolódott, a színház hű utánzásával próbálkozott, így természetesen a kezdettől ellenállást váltott ki az esztéták és a kritikusok körében. A filmgyártás kollektív jellege, bonyolult technikai feltételei, különösen pedig a magas költségek szükségessé tettték a gazdaisági alapok széles körű kiépítését. A koncentráció és a monopolizálás tendenciái sehol nem léptek fel ilyen erősen, mint itt. A film - különösen a némafilm korszakban, amikor kizárólag a kép segítségével, eszközével fordult a közönséghez - a nemzeti határok fölé emelkedett. így vált lehetségessé, hogy a két világháború közötti időszakban Hollywood a filmgyártás világ központjává váljék, és a magyar nemzeti filmpiac összes filmjének több mint a felét szolgáltassa. Az amerikai filmipar uralma ma már kevésbé jelentős, de amíg tartott, a nagy hollywoodi filmgyárak rákényszerítették gyártási és szervezési stílusukat, ízlésüket az egész tőkés piacra. A filmnek mint művészetnek és tömegkommunikációs eszköznek közvetlenül az első világháború után aratott győzelme egybeesett a sajtó dinamikus fejlődésének csúcspontjával, és a rádió világméretű elterjedésével. Ezt a korszakot a tömegszerűvé válás első küszöbének szokták nevezni. Magyarországon a millenniumi kiállítás adott nyilvánosságot a mozinak, és 1914-ben már 109 mozi működött Budapesten és 105 a vidéki városokban. Kaposvár közönsége szinte a nagyvilággal egyidőben, egész korán ismerkedett meg a mozival. 1899. március 26-án ki nem aíiog ráf-bemutatót tartottak az egykori Ferenc József fogadóban. Ezt követően szórványosan, majd 1903-tól évente keresték fel vándormozisok a várost. 1908 áprilisában került sor a városban az első állandó mozi megnyitására, melynek Grünwald Mór volt a tulajdonosa. Ezt 1909. december 25-én az Apolló, 1911. november elején az Edison fiilmszínház megnyitása követte. Természetszerűleg a három mozi az akkori nem egészen huszonötezer lakosú Kaposvárnak sok volt. A három mozi éles konkurencia-iharcot vívott egymással. Végül az Apolló és az Uránia maradt talpon, a Horthy-korszakban már csak ez a két „mozgó" játszott Kaposváron, de természetesen új tulajdonosokkal. A kormány a moziengedélyeik revíziója során jobboldali beállítottságú egyéneknek adott ki engedélyeket. 1921-ben az Apollót a város, az Urániát rokkantak kapták meg. Általános gyakorlat volt országszerte, hogy amely helységben több mozgóképszínház működött, abból egyet a városnak juttatott a kormány, a többit pedig részben a hadirokkantak kapták. Dicséretesnek mondhatnánk, hogy az új rendelettel a kormány a háború rokkantjainak jövedelmező állást kívánt juttatni, de a végrehajtás kapcsán már kételyeink támadnak. Mert Kaposváron Magyar János esetén egyrészt nem kaposvári hadirokkant kapta az engedélye, és nem is közlegény. E kivételes helyzetére talán az az adat szolgáltathat magyarázatot, mely szerint Magyar János tagja lett a Nemzeti Hadseregnek, ebből „régi" szegedi kapcsolataira lehet következtetni. Bár hárman voltak az Uránia társengedélyesei, de mivel Marton György 1922. március 30-án elhalálozott, Szécsy Gyula pedig 1924 októberében önkéntes lemondással a cégből kilépett (sajnos velük kapcsolatban több információval nem rendelkezem), Magyar János az Uránia egyedüli tulajdonosává vált. 25 KANYAR JÓZSEF: Somogy megye levéltára Kaposvár, 1962., 163. p.
