Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.
KAPOSVÁR MŰVELŐDÉSI VISZONYAI AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 181 A kiadványok erős lokálpatriotizmust tükröznek, ami ebben az időben minden város sajátja volt. Valamint természetszerűleg tartalmazzák a korszak vezérideológiáját, melyet a keresztény nemzeti gondolat foglal magába. A vármegyét és a várost szuper jelzőikkel illették: pl.: Ugrón Gábor, aki 9 évig volt Kaposvár országgyűlési képviselője, így ír: „...lakosság karaktere ugyanaz a gyors felfogású, eszes, értelmes, tanulékony, nyugtalamvérű, büszke és verekedő fajta, mint a székely", 22 avagy Stephaich alispán szerint Somogy vármegye „az ősi nemes vármegyének igazi típusa". 23 Kaposvár a XX. század első évtizedeiben jutott el arra a fokra, hogy az addig sikertelen, ideig-óráig élő napilap kísérleteik után tartósabb fennmaradásra képes sajtóorgánumokat hozzom létre, bár Roboz István lapja (Somogy) a XIX. század végén hetente kétszer is megjelent, de a helyi információs igény eredményeképpen a 30-as években két állandó napilap: a Somogyi Újság és az Új Somogy jelent meg, s "ezek mellett még néhány időszakos szaklap. A Somogyi Újság első száma 1919. október 30-án jelent meg. A vidék egyik legerősebb keresztény irányú napilapja, szerkesztősége és nyomdája Kaposvár, Korona u. 7. sz. alatt helyezkedett el. Nyomdája a Somogy megyei Nyomda RT., fő részvényese a kaposvári rám. Icát. plébánia volt. A vallásos tartalom az átlagosnál gyakrabban jelentkezett a cikkeikben, különösen a szépirodalmi rovat tekintetében. A lap ára 12 fillér volt. 1934 júliusától felelős szerkesztője Szőlllősy Ferenc, volt MTI-tudósító lett, aki Puskás Jenőt váltotta fel a szerkesztői székben. A lap kormánypárti, első lapjai az országos eseményeikkel vaninak teli, de alapjában véve a helyi vonatkozású hírek alkotják a tudósításai zömét (köztük botrányok, rendezvények, színház- és moziműsor). A lap taiíitalmaz egy naptárrovatot, ahol aktuális évfordulókról hoz megemlékezéseket, állandó irodalmi rovata is volt. Általában nagy számmal közölt hirdetéseket. Rekláimjai zömmel a helyi kereskedők, iparosak érdekeit szolgálták, de az országosan elterjedt termékekről sem feledkeztek meg. (Pl.: Darmol hashajtó, Ferenc József keserűvíz stb.). A lapokat általában jórészt a hirdetések tartották el, s a hirdetések tárgya, tartalma nem a laptól függött, hainem a hirdetőtől. A piaci áraikról is rendszeresen tudósított, mely a gazdálkodó emberek számára nélkülözhetetlen hírforrást jelentett. Az Új Somogy szintén, 1919-44 közt rendszeresen megjelenő napilapja volt Kaposvárnak. Szintén kormánypárti lap, mint annak idején nevezték „a konszolidációnak egyik legerősebb alapja". 24 Az Új Somogy Nyomda és Lapkiadó RT. adta ki, felelős szerkesztője dr. Thury Zsigmond volt. Hasonlóképpen 22 UGRÓN GÁBOR: Erdélytől Somogyig = Somogy megye Trianon után. Szerk.: Dömjén Ferenc Bp., 1932. 15. p. 23 STEPHAICH PÁL: Beszéd Ш Somogyi koszorú Kaposvár, 1936., 71. p. a Somogyi Újsághoz, főként a helyi események ismertetéseit tartalmazta, melyből a pezsgő közéletiséget emelte ki. Mindig tartalmazott egy-egy személyeskedő, moralizáló, erkölcsi jellegű eszmefuttatást, meghitt hangvételt igyekezett produkálni. A lap különféle pályázatokat hirdetett, pl.: „Csunkás" viccpályázat, karácsonyi rejtvénypályázat, s a nyerteseknek humoros pályadíjakat osztottak ki (levélpapírtól a házi papucsig). TartalmozoUt könyvajánlat rovatot is. Vasárnapi melléklete, a „Városi portyázások" a városi közélet eseményeit pletykálta ki a „közvélemény" hangján. Ezekben az években, a világgazdasági válságot követően még 6 időszakos sajtótermék jelent meg. így a Délvidék című (1916-38 közt, Szigetváron adták ki, hetente kétszer jelent meg), az Új Virradat с szépirodalmi és művészeti kritikai lap 1932-37 között évente 5 alkalommal jelent meg. Ezeken kívül a Kaposvári Katholikus Értesítő (1925-44), Somogyi Levente (1926-36), a Somogymegyei Vendéglősök Lapja (1932-39) és a Rivalda (1933-37), társadalmi és szépirodalmi hetilap, 1934. június 25-től jelent meg Rivalda címmel, előtte Somogyország volt a neve, a Kultúra Nyomdában készült, felelős szerkesztője: ifj. Csajághy Mihály volt. A Somogyi Újság 1935. július 12-i száma számol be arról, hogy Magyarország 68 napilapjából a Dunántúlon csak 17 jeleinik meg (az Alföld megelőzte a Dunántúlt!). Kaposvárnak tehát nincs semmi szégyellni vall ója, rendszeresen megjelenő két napilapja a város nagyságához, az olvasók igényeihez mérten elegendőnek mondható. Az időszakos lapok rétegigényeket elégítettek ki, a város különféle társadalmi rétegei hívták életre ezeket az orgánumokat, de a csekély létszámú, ennélfogva kis tőkeerejű csoportok nem voltak alkalmasak a létrehívott lapok eltartására. E kiadvámyok színes, változatos, az ellenforradalmi rendszer korlátai közt mozgó közéletiséget tükröznek, bár gyakran ugyanazon személyiségek szemszögéből közölve az eseményeket. Kaposvár könyvtárhálózatát ebben az időben magánszemélyek, egyesületek, intézmények, testületek tulajdonában találjuk. Kiemelkedő a Nemzeti Kaszinó, a Katholikus Kör, a Hivatalnokok Társasköre és a Munkásotthon könyvtára, ahol ellenszolgáltatás fejében az adott társadalmi állású emberek kölcsönözhettek. A „Vármegye könyvtára" gyűjtő és megőrző könyvtár volt, a megye múzeumával egyetemben nem nyert a korszakban megoldást elhelyezése. Könyvtárat tartott fenn még a Dunántúli Bank, a Széchenyi Társaskör, az Ipartestület, a Kereskedők Egyesülete, a kórház, az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara, az egyházközségek, iskolák stb. A szétszórtan múkö24 BERECK SÁNDOR: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése Bp., 1925. 188. p.
