Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Varga Éva: Kaposvár művelődés viszonyai az 1930-as évek közepén.
180 VARGA EVA nyel, ha tömegméretekről van szó. D* a tömegkultúra létrejöttének technikai feltételeit nem szabad a társadalmi feltételek nélkül tárgyalni, hiszen e fejlődés feltétele az elemi közoktatás elterjedése volt, amely a társadalom viszonylagos demokratizálódásának folyamatával párhuzamosan ment végbe. Minthogy a tömegikammunikáció történetileg legkorábbi és hosszú időn át egyetlen széles hatókörű esziköze a sajtó volt, tartalmának széles körű elterjedése nem következhetett volna be írástudatlan társadalomban. 1935-ben kilenc nyomda működött Kaposváron. A Tanácsköztársaság előtti időben 5, újonnan pedig 4 alakult. Ezek nagyság szerint a következők: Somogy megyei Nyomda Rt. (Korona u. 7.), Új Somogy RT. Nyomdája (Kontrássy u. 6.), Fenyvesi Béla és Fia (Somssich Pál u.), Henczer István (Kultúra) nyomdája (Fő u. 26.), Steiner Ferenc nyomdája (Fő u. 25.), Szalay Ferenc nyomdája (gr. Tisza István u. 20.), Sebők György nyomdája (Korona u. 2.), Rózsa Sándor egyszemélyes kis nyomdája (Kossuth tér 4.), valamint Szabó Lipót-féle könyvkereskedés és nyomda (Fő u.). Az első két helyet elfoglaló nyomda méreteit tekintve nem volt túl nagy (12 alkalmazott), ezek lapkiadó vállalatok voltak, papír- és írószerkereskedelemmel is foglalkoztak. A Fenyvesi, a Szalay, illetve Rózsa Sándor nyomdája könyvkereskedést is tartott fenn. Könyvkötéssel pedig a nyomdák közül négy és külön három könyvkötő mester foglalkozott. 20 Általában szerény méretű kisüzemek ezek, és közülük is a kevés munkást foglalkoztató, kis személyzetű műhelyek csaik roppant szorgalommal és nagy erőfeszítések árán tudtak fennmaradni. Tehát ez volt az a bázis amelyre Kaposvár lap- és könyvkiadása épülhetett. 1934-es adatok szerint Magyarország évi könyvtermelése 3920 címet tesz ki. Ennek 80,4%-a Budapesten, 17,8%-a vidéken, 1,8%-a pedig külföldön jelenik meq. E könyvtermés zömét a szépirodalom alkotta (26%). 21 Kaposváron a 30-as évek közepén (1933-36) 4550 kiadvány jelenhetett meg becslésem alapján, melynek zöme itt is szépirodalmi munka (egy népszínmű is született - Pap János: Cédrus Ferkó lakodalma, Kvár, 1933. Kultúra nyomda), történelmi dolgozatok (köztük egy szakdolgozat: Ujváry Jolán: Saárdi Somssich Pál 1811-1888. Kaposvár, 1936. Szabó Lipót nyomda), jelentős a mezőgazdasági szakirodalom (pl.: Kajdy Béla: Amit a falu népének tudnia kell. Kaposvár, 1934. Fenyvesi nyomda). Jelentős kiadói tevékenységet fejtettök ki a helybeli egyesületek is. Pl. a Nemzeti Kaszinó, de foként a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság érdemel figyelmet e tekintetben, mely tagjai, és nem tagjai számára egyaránt pályázatokat is hirdetett. A megye kiváló középiskolai tanárainak szakmunkái is így nyertek kiadást. (Biczó Ferenc, Merényi Oszkár, Hetyei József.) Mindezeken kívül a helyi nyomdák kivitelezték természetszerűleg az iskolai értesítőket, a múzeumvezető, Gönczi Ferenc néprajzi munkáit, de a hivatalos közigazgatási kiadványokat (adattárak, zárszámadási jegyzőkönyvek) is. Érdemes és tanulságos belepillantani ezekbe a munkákba. Pl. a Somogyi koszorú с beszédgyűjteménybe, melyben Kaposvár, Somogy megye vezető személyiségeinek írásait gyűjtötték egybe: az alispántól kezdve a leánygimnáziumi tanárig a városi, megyei intelligencia széles skáláját fogja át. Az alispán beszéde adta meg az alaphangot, és ehhez az egyház képviselőjétől a tanárokig mindenki hozzáteszi a számára kijelölt mondandókat. Ezen beszédeik különböző egyházi ünnepségek, egyesületi rendezvények alkalmából hangzottak el zömmel az 1920-as években. A beszédgyűjtemény a csurgói gimnázium kiadásában jelent meg 1936-ban, az előszó szerint mintegy a „nemzeti művelődés képének kiegészítése" céljából. Vagy például a „Somogyország lantosai", melyben Somogy vármegyével valamilyen vonatkozásban kapcsolatban álló költők verseit gyűjtötték össze, a kiadvány célja — amint az előszóban olvasható - az említett költők „felkarolása" volt. A versek valamennyiére a csöpögős, érzelgős, magyarnótás hangvétel a jellemző. ízelítőképpen néhány idézet: „Ha meghalok a fejem alá Erdélyi földet tegyetek." Gellért Vilmos kaposvári vagy Hollósi István: Somogyország с verséből: „Somogyország szép kis ország, Gyönyörű kis tündérország. Szemnek, szájnak ami csak kell, Telve jóval, szépségekkel. Azért oly szép, mert északon, Mosdóvize a Balaton. S délen fehér fövenylába, Ott mosódik a Drávába. S nem csak remek a búzája, Jó bora is van hozzája. S hol gyümölcsben nincsen hiány, Virágzik itt a tudomány!" A legtöbb vers hasonló hangulatú és tartalmú, de akadnak rosszabbak is. A költemények minősége, csekély esztétikai értéke bizonyossá teszi, hogy e kötet megszületéséhez a szerzők fizettek a szerkesztőnek azért, hogy műveik nyomtatásban napvilágot láthassanak. 20 ZSADÁNYI QSZKÄR: Somogy megye adattára Pécs, 21 Statisztikai Zsebkönyv IV. évf. Bp., 1936, 1937,
