Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Molnár Ágnes: Somogy megye néprajzi kutatása az Ethnográfia évfolyamainak tükrében
NÉPRAJZI KUTATÁS AZ ETNOGRÁFIA ÉVFOLYAMAINAK TÜKRÉBEN 119 45. 1932:15-17, XD Szendrey Zsigmond: Tiltott és előírt éte ! lek a magyar .népszokásokban. Lengyeltóti, Balaton endréd, Csurgó, Kéthely községekből és Felső-Somogyból hoz példáikat a szerző, elsősorban irodalmi adatok alaipján, mint ahogy ez már más összegző jellegű munkájára is jellemző volt. 46. 1932:85-87, XD Szendrey Zsigmond: Egyházkelő. Részletesen foglalkozik a szülés utáni bemutatkozás szokásával, annak időpontjával, a résztvevő személyekkel és az egyházi szertartás eseménysorozatával. Adatait elsősorban Kéthely községre vonatkoztatja. A közlés nem saját gyűjtésen, hanem irodalmi adaton alapszik. 47. 1933:104, О Solymossy Sándor: A vas babonás ereje. A nyilallásban szenvedő személyt három varrótűről leivott vízzel kell gyógyítani. A hiedelem gyűjtésének helye pontosan nincs megjelölve, csak általában a megyére vonatkoztatott. (Az adat az Ethnográphia 1903:215 közléséből van átvéve.) 48. 1933:117-130, X N. Bartha Károly: A szatmárcsekei bábtáncoltató betlehem. A szatmárcsekei bábtáncoltató betlehem mellett összehasonlító anyagként szerepel a Kiliti, Balatonszentgyörgy és Lengyeltóti községekben hasonló módon játszott betlehemezés. A somogyi adatok irodalmi forrását is feltünteti a szerző. 49. 1933:150-156, Xü Ebner Sándor: Zselici kanászélet. A köztudatban élő somogyi makkoltató eredeti disznótartásról nagyon keveset tudunk. Szinte egyetlen közlés ebben a témakörben Ebner Sándor cikke. Az ősi somogyi disznófajta jellemzését adja a Zselickisfalud-Márcadó-pusztán gyűjtött adatok szerint. Foglalkozik a kanász lakhelyével, életmódjával, az állatok gyógyításával, a kanász viseletével. A közlemény további gyűjtések alapjául szolgálhat. 50. 1933:163, 164, X Gönczi Ferenc: Az anyajegy a somogyi néphitben. Az anyajegy keletkezésének két fő oka volt a somogyi hiedelem szerint: a „megkívánás" — ezt Csurgón, Berzencén és Ságváron tartották, a másik a „ráfelejtkezés" — ez Nemespátrón, Potonyban volt ismeretes. A továbbiakban az anyajegy elhárításának módjaival és gyógyításával foglalkozik Gönczi. Itt Lakácsa nevét említi meg. 51. 1934:182-183, XD Gönyei (Ebner) Sándor: Tréfás lakodalmi játékok Csurgónagymartonban A lóalakoskodás, gólyaalakoskodás és „dongózás" nevű lakodalmi játékokat ismerteti Gönyei. 52. 1935:11, XA Dr. Fél Edit: Adatok a gyászszínekhez és párhuzamok. A gyászszínek európai kitekintésű összefoglalása kapcsán a magyarországi gyászszínek történeti összefoglalását kapjuk. A munkáiban említés történik egy mondatban a csökölyi fehér gyászról is. 53. 1935:48-49, XD Szendrey Ákos: Lakodalmi eil ő kész ül etek A Dráva melléken és Dél-Somogyban a vőlegény számára is megállapodtak a fehérnemű mennyiségében, „szabás" alkalmával készítették el. Ezenkívül Csökölyből említ még egy szokást a szerző. Adatait Szendrey irodalmi forrásokból vette. 54. 1935:105, 108-111, 115-116, XD Seemayer Vilmos: Adatok népi táncaink ismertetéséhez. Seemayer 1927-34 között többször is gyűjtött Nemespátrón és Somogy megye több községében. Lakodalmi gyűjtései kapcsán a lakodalomban járt táncokat is lejegyezte. A közleményben a „kanásztánc" leírását adja. A somogyi seprűtáncot Szenyérben gyűjtötte dallamával együtt. A „takácstáncot" Gigében járták. Ezeken kívül még „pulykatánc", „csibetánc" és „sétáló" nevű táncokat ismertet. Az Ethnographiában ez az első somogyi néptáncköltés, amely jelzi a néptándkutatások nagyarányú megindulását. 55. 1936:72-90, XD Seemayer Vilmos: A régi lakodalom Nemespátrón. A „megkérés", a „kézadás", a „móringegyezség", a „felkérdezés" szokását részletesen megismerhetjük. A különböző mozzanatok időpontjával, a résztvevők megnevezésével és szerepkörükkel részletekbe menően foglalkozik. Az egyik legrészletesebb somogyi lakodalomleírás. Forrásként és kiindulópontnak jól használható más lakodalmak 'leírásálhoz és feldolgozásához. 56. 1937:40-49 XD Seemayer Vilmos: Énekes népszokások Somogy és Zala vármegyéből. A pünkösdjárást Csákány, Tóthszentpál, Szenyér községekben gyakorolták, míg a vízkereszti köszöntést Surdon. Külön részt csak a fonó dallomvilága kap. 57. 1938:213, X Gunda Béla: Szent Iván napi tűzcsóválás Törökkoppányban. Az Ethnográphia hasábjain több szerző is foglalkozott és a későbbiekben is foglalkozik a szentivánnapi népszokásokkal. Ehhez a vitához teszi hozzá Gunda Béla a Törökkoppányban 1938-ban gyűjtött adatait. 58. 1938:217-218, X Seemayer Vilmos: Lúdvérc-babonák Zala és Somogy vármegyéből,
