Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

VIKAR BÉLA NYOMÁBAN 135 A kaposi mezőn búzát masinái, Jó lova vam néki, mingyár hazaér, Kutya világ lesz itt, ha téged itt ér. Vagy/Rossz lova vam néki, későn ér haza, Játsszohatuink eleget egész éjcaka. Hej, Dunáról fúj a szél, Feküdj mellém, maj nem ér, Dumáról fúj a szél; Ha Dunáról nem fújna, Semimi hideg nem volna, Dumáról fúj a szél. A már emilített harangozó nótájára így emlékezett vissza Pöítttemdi Lidi: (Ld. 21. kottamelléklet) Az Isten áldja meg A kiskutyám lábát, Sokszor megterelte Hunyadi gujáját. Sem szűröm, sem csűröm, Sem szeretőm nincsen, Pedig az volt nékem A legdrágább kincsem. Ha megmalok rózsám, írd föl a fejfámra, Itt nyugszik a hűség Megtépett rózsája. Az utolsó két taktus kivételével Lidi néni éppúgy énekelte a „Hunyadi-gulyás utolsó nótáját,

10 mimt azt Vilkár is közölte somogyi kötetében a jutái Kovács Györgytől (szöveg), illetve a hetesi Kiss Imrétől közölt dallam szerint. Azonban a jutói rabének egészen maisról szól, mint Sámilkné szövege; erről az a véleményünk, hogy - az első szakoszt leszámítva - műköltési szöveg, amit a tanító vagy a nótaszerző Pete Lajos írhatott. Erre vallamok azok a dalok is, amelyeket már az előbbi

eikbem is közöltünk, mint népies műdaldkat. Vikár ,,számozási rendszerével" azonban vigyáznunk kell! Mint éppen a fenti példa is mutatja, gyaikrön utal a kötdt végén közölt dallamok során a (ikottta nélküli) főszövegekre, holott az egészen máishoninam való. Érdekes, hogy Lidi néni mégis a jutái daillamvariámst ismerte szövegének első szakaszában - amiből ő lírai dalt formált -, a dallamot viszont a hetesi (Kiss Imre-iféle) melódiára formálta. Ebben a dolgozatban nem tudjuk eldönteni azt a vitát, hogy Vilkár mikor vette fel pontosan Sámikné éne/két, s nem is elsődleges feladatunk. Azt azonban meg kell jegyeznünk a hitelesség kedvéért, hagy az MTA Népzenekutató Főosztályain őrzött Bartók lejegyzésem is az áll, hogy „törött"; éppen az a viaszhenger (az 50-es számolt viselő) vam használhatatlan állapotban, amire szükségünk lenme. Bartók lejegyzése idején azonibjan - bár repedt állapotban - olyanok lehették, amiről még ő le tudta jegyezni Pöttendi Lidi és Kiiss Imre hangját. Sajnos már ő sem hallhatóit minden adatot, ami számunkra különösen fontos lenme. Egy igen lényeges megjegyzést azonban találunk a Bartók-féle tám lapon, nevezetesen azt, hogy a Három árvát „énekelte Pettendi Lidii". Tehát ez az az eset, amiről Lidi néni szót ejtett riportjaink során, hogy ő énekéit először egyedül a fonográfba. Csordás Eszterrel, Tóth Erzsivel valóban később (1898 körül) énekelhetett éneik esünk, amikor már nagyobb lánykák voltaik, és Vilkár rendelkezett a Rákóczi Jakab-féle kifinomított szerkezettel. Az is tény, hogy nem csupán e fontos adatul szolgáló hengerek, de sók más is összetört; különösen azok, amelyeken Vikár a korai „fonográf-szakaszban" gyűjtött. Sámiiknéval történt hosszas felvételből már csak néhány érdekes mondatot ragadunk ki, melyek némi képet festenék Vilkár múlt századi munkájáról, a faluban töltött eseményekről stb. mii iskolásak szalbaddk vótunk, s nékünk is megengedte a tanittó, hogy oda méhessünk hallgatózni (ti. amikor az öregeik felvétele történt). ... Vikár Béla többször is eljött Hetesre, énekeltetett, fényképezett . . . Apám, anyáim kiszóltak, hogy menjünk be, rendbe hozzák a ruháinkat, mer le lesztek vetetve ... csak oda szállt mihozzánk, de azután má nem vót ott; lefényképezett bennünket. .. a gyerekek gatyába voltak, aipám is bíró léttire is csak szütt-gatyá ba vót. . . Apáimnak iskólatá rsa volt Vi kér Béla . . . Levelezték is valamibe, rtem tudom, hogy mibe . .. Hát, azelőtt nem tudtunk róla, hogy fényképezni is lehet. . . akkor se tudtuk, hogy mi lesz ebb ül ... a faluba, akikkel jóba vót, a családokat lefényképezte. De közbe a Pété Lajos elhívta és azzal mentek el haza, Budaipestre, de a fényképéket megikűtte két hétre az apám házához kűltte az összesset... ja, jaj, mijjem lehet, csupán ojjan, mint én vagydk! Ez a jajgatás vót az egész falluba. Mindenki megnézte mindenkinek a képét. Hát, ezt Vikár hozta be a faluba . .. Vikár Jánost ismertem, magos, szép ember volt... Akkor vótaim köszönteni, mikor ezök vótak 16. im. 13. és 448. I. 17. Somogy néprajza 1. - Somogyi népköltészet, 1975. Kaposvár, és Kaposváron megverték a rézdobot. — Száz somogyi népdal, 1981. (Somogyban eddig meglevő folk, műfajok, s minden típusok megtalálhatók nem egy változatban, amelyek kapcsolatban vannak a dolgozatban is tárgyalt példányokkal.) ** Erről hosszabb felvételünk van fiától, ifj. Korcz Józseftől (1905), aki egyébként jó versíró, hegedűs, de főleg a Pete-féle népies műdalokat kedveli. Apja dalait is elénekelte, ill hegedülte. a) Vö.: Vikár 1905. 453. I. kottájával. b) Vö.: Vikár, 1905. 16. I. (szöveg, valamint a közölt bodrogi változatok). c) Ifj. Korcz József szintén kitűnő verselő ma is. d) Alig ismert, hogy testvére, Pete Márton még szebb nótákat szerzett, amit felvételeink is őriznek.