Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

136 EGYÜD ÁRPAD itt... Csak az apám írogatott... az apám ojan írogató vót, verseket is szokott írni; nem másolónak, csak úgy otthon ... Ä, nem maradt semtmi (ui. a háborús évek alatt sok Vikár és felesége által készített fotó elpusztult Lidi néni apja verseivel együtt). A további beszélgetés sorain kitért családi körülményeire, testvéreinek életére, szülei hailá'Iáira stb., gyarapítva azt az összképet, amire magunk kíváncsiak voltunk Lidi némivell, Hetessel, Vikárral kapcsolatban. A halotti anyakönyvben az áll, hogy édesanyja meghalt 1895. március 3-án 35 éves karábam, 17 évi házasság után. A dátumra ő már nem emlékezett pontosan, de ezért mondotta el minden tallálkozásuníkkor, hogy e szomorú eset miatt énekelte a Három árva énekét. Utoljára, 1983. április 1-én hangzott fel magnóról Lidi néni éneke, amit ő már nem hallhatott a hetesi temetőben, csak a falu gyászoló népe. Milyen furcsa fintora a fátumnok! Éppen nagypéntek volt — a szenvedéstörténet végső alktusa -, április elseje, Vikár 124. születésnapja. Ez a dátum-szimbólum örökre emlékezetes marad számunkra, s a hetesiek számára. Kiapadt a tiszta forrás utolsó erecskéje, 98 évet ért meg. • • • Dolgozattunk befejező részében néhány, olyan anyagot közlünk,

17 amelyet - Vikár nyomán járva sok-sok variánsként megleltünk, bizonyságául árunak, amit mondott, „hogy megérdemli a betakarítás munkáját". (Ld. 22-23-24. kottamelléklet) A halálra ítélt húga (Fehér László) A Fekete hailom alatt Fehér László fogva maradt, Minden kocsi, szerszámostul, Piros borsom pap lányostul. Fogd be kocsis a lovakat, Rakj a kocsiba aranyat, Rakj a kocsiba aranyat, Vékával a húszasokat. Fehér Anna tüstént mögyen A vármegye udvarába, Fojosóról fajosára, A főbíró szobájába. Hetes, 1983. IV. Sámikné Pettendi Lidia temetése