Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

EGYÜD ÁRPÁD Mivel tummád megrogamni? Gyűrűigyönggyel, gyöngy ha rmaittal! Hol vennéd a gyűrűgyöngyöt? Isten am na jobb kezével! A mósiikat bal kézé ved. Búj, búj bokrostul, Bokrod iminen álltad! Benne vam az aranykapu, Bújjatok át rajta (ez utolsó mondatot segítségemmel jóváhagyta) Haj, szénája szénája, Széna szalkadékja, Bemne vágyók kerék asszony, Kerek kis menyeesike; öleld, öleld, akit szeretsz! Ezt ölelem, ezt csókolom, Csak bujjaftoik rajta! Fehér László lovat lopott A Fekete hegyek alatt, Nagyot durrant az ostora. Behadlott a várkapuba (Hadnagy úr ezt...) Fehér Amna meghallotta, Hogy a bátyja fogva volna, Fogd be kocsis a lovaikat, Rakj mellém sok aranyokat. Jó nap, jó nap, édes bátyám! Fogadj Isten kedves hugám! Miért jöttél kedves hugám? Azért jöttem édes bátyám, Most én tégedet kiváltlaik, (Én tégedet kiváttailak) Hadnagy úrral véle hálok; Ne hallj véle a humcfúttal, Az aikasztamyi vad óval; Szüzességedet elveszi, Bátya drtaík fejét veteti. Nem szólt erre Fejér Anna, Csak elment a fojosóra, Fojösórul a szobába, Ráfeküdt a nyoszojára. Átkozott légy hadnlagy uram, Mosdóvized vérré váljon, Törülköződ lobbot vessem, Isten attól meg ne mentsen. Mért átkozod Fehér Anna, Küncsemadta szép vihola? Majd szedetek zöldágakat, Abból szedhetsz szüzkoszorút. (Köthetsz ...) Éjjel-nappal minidig szedjed, Éjjel-nappal mindig kössed! Aki egyszer hadnaggyal hál, Nem lesz abból többé szüzlány. Jó nap, jó nop bíró uram' Fogadj Isten Fehér Anna! Miiért jöttél Fehér Anna? Azért jöttem hadnagy (bíró) uram, Ha j/a bátyáimat kiadná, Az Isten is megáldaná. Én a bátyádat kiadom, Ha j/a zéjjel veled hálok, Nem szólt erre Fehér Amna, Gsaik elment a fojosóra ... Nem szólt erre Fehér Amna, Csalk elment a fojosóra, Fojosórud fojosóra, Ráfeküdt a vetett ágyra .. . (A két felvétel eltéréseit a ballada jobb felén közöltem.) A beszélgetést igyekeztünik úgy terelni, hogy minél több gyereíklkori, s felmőtt kori iismeretarnyagát felgyűjthessüik. Némelyük dalra már töredékesen emlékezett, pl. a katnásztámc dallamát-szövegét így tudta: (Ld. 16. kottamelléklet) Hücs ki disznó a berekbül, Csalk a füle látszik, Kain áisz legén у bőikor ailatt Menyecskével játszik. De jó volina manduláinak, Ha görbe nem volma ... (itt maga mondta, hogy „haggyuk, mer nem tudom jól ..." - Érdemes közölmii tőle a nagyobb lányok és felmőittelk karikazójámalk énekeit is.) (Ld. 17-18-19-20. kottamelléklet) Azért jöttümlk ide kanikázmi, Ha j/a babáim itt tadálna lenni, Keze, lába kitadáma törni, Keservessen meg fognám siratni. Víz alá, víz alá, Víz a madam alá, Víz hajtja a malmot, Szerelem a csolkot. Szerelem, szerelem, Átkozott gyötrelem, Mér nem virágoztál Minden fa tetején? Ém is szaikaisztottam, De elszalasztottam, Szelíd galamb hejett Vad galambot fogtam. Hol jártál az éjjel cinegemadár? Ablakodnál voltam drága viholám, Mér nem kopogtattál cinegemadár? Féltem az uradtól drága viholám! Nincs itthol az uram, cinegemadár,