Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Együd Árpád: Vikár Béla nyomában
VIKÁR BÉLA NYOMÁBAN 133 Elhagyott az, kit szerettem nagyon, Más legénnyel ment az esküvőre, Még csak el sem búcsúzhattam tőle. Hej, te kislány, ne hullasd könnyed et, Felejtsd el a régi szerelmedet, Karjaiim közt próbálj elfeledni, Megtanítlak én téged szeretni. A virágos réten de nehéz kaszálni, A nyíló virágot tövéről levágni, A virág elhervad, a töve elszárad, Nem lessz több tavasszá a nyíló virágnak. Kocsmárosné, szép csárdasné de ugat a kutyája, 13 Tolóin bizony azt gondolta, lopni jöttem hozzája, Nem jöttem én lopni az udvarába, Baíbám szavát, csengő hangját hall láttam a csárdába. Koasmáirosné, szép csárdásmé de savanyú a bora, Ojjon, mint a, ojjam, mint a valóságos vadalma, Csókolja meg az ajakam szaporáin, Fölmelegszem, fölmelegszem kökényszeme sugarán. A nótáik utam azombam vallóban klasszikus értékű bal ládáikkal, gyermekjátékokkal! lepett meg Pöttendi Lidi: a Szürke szamár kezdetűt azonosam tudta, mimt Vikárnalk éneklő közlői, s Korcz József (akitől a másik pásztordalt is közöltük). A gyermekjátékok közül többre is emlékezett, hiszen ezeket maga is játszotta gyerekkoraiban. A Fehér László balladáját (A halálra ítélt húga) némi alkudozás után hibátlanul elmondotta, mely azonban eltér a Vikár-gyűjtemény első darabjaitól 14 , iimkább közeli szöveg- és dalia mrokoma a mi sdk-sOk változatúnkmak). Mielőtt röviden öisszevetnők azOkait a formáikat, amelyeket Vikár Hetesen és más vidékünkön gyűjtött, figyeljük meg Lidi néni szaivalit. A felvételem levő kérdéseket is közilö.m, amire Sámlkné emlékezete szerint válaszolt. - Miikor, melyik évben dalolta maga Vikánnaik ezt a Három árvát? - Azt hiszem, ezt daloltam aikkor legelösször. Anynyit tuddk, hogy negyedik osztályos voltam. - Az 1894-95-ben volt? - Mondám, mindenki haragudott - a nagyobb lányok -, miindenlkli nagyobb volt, ugye; én kissebb vótam, negyedik osztályos; osztón a tanittó engem hívott ki, ázom boszanikodtalk ... - Nem később lehetett az, 1896-1898-bam? - Hát kérem, mondóik egy irqtot. Nem tudom, tetszik-e ismerni Vollé Istvánt? - Hogyne! | _ Levelet írt a múltkor - mert valami kérdésünk mimdig volt -, aztán azt írta nekem többek között, hogy én tévedek, mert én 1894-et mondtam, pedig akkor még nem volt Viikárnalk - mi az a gép? - Fonográf. - Igen, igen! így tehát 1898-ban lehetett a Lidi némi dala ... - Akkor máir mOga nem is volt iskolás? - Akkor már nem voltam ... - Ugyainalklkor a Csordás Eszter, meg a Tóth Erzsi is énekelt? - Igen, igen! - Együtt énekeltek bele, vagy külön? - Külön énekeltek azok, külön! - Melyik tanító volt, a Molnár lehetett? - Azt hiszem, hogy a Molmár lehetett... Südi volt elösször, azuitám Molnár, Molnár lehetett az. - Enmek az áriáját ki csinálta, homnam tainulta maga? - Hát, országos da Hoik voltaik ezek aikikor! - De hogyhogy maga már kislány korábam tudta ezt a balladát? - Mert má nagyon tudtam kislány koromba, ha valamit hallottaim, azt én má tudtam. - És kitől tanulta ezt a Három árvát? - Azt hiszem, hogy ainyómtuil, vagy a nővéremtül; az nagyobb lám vót. - És mért pont ezt énekelte maga aíkkor Vi kárnak? - Mert két héttel (hónappal) temették el az édesamyáimat, és ugye, ki sláinlko romiba is mégis az jutott eszembe, hogy nem damulok ojjant, ami nem vaíló, hanem ijjen szomorúját... (A további beszélgetés köziben elénekelte Sámikné a Szürke szaimár kezdetű dalt, gyermekjátékokat, a Fehér László balladát.) (Ld. 12-13-14-15. kottáim éllé klet) Szürke szaimár szomorkodik, 15 A gazdája jó bort iszik, Ne szomorkodj szürke szamár, Maijd elmegyünk a nyáj utam. Járom az új várnak az alját, Járom másodmagammal; Az én lábain szolgalegény Lábainyomát nem nyomja, Fehér karját nem nyújtja. Egy széle, két szele Három szelemenje, Hat ár hagyma (ágy . ..) Hajtván dinnye, Gsíirfipe-os егере, Hol a tyúknak a feje. Itthol vagy-e hidasmester? Itthol vagyok, csak most jöttem! Eressz altul a hidadon! Nem eresztlek, mert leszakad. Ha leszakad, megragadjuk! 13. im. 75. I. (csak szöveg). 15. im. 15. I. (szöveg). 14. im. 1. példány (számozatlan lapon, 3. old.).
