Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Együd Árpád: Vikár Béla nyomában

132 EGYÜD ÄRPÄD Két év híján egy évszázad történelme kulmimálódott ebben a keserves sorsot megélt, de mindig jókedvű öregasszonyban.. Tőle sok életismeretet, bölcsességet, tiszta emberséget, népszeretetet, mindenki iránti megbecsülést, s múltismeretet tanulhattunk. Mindig alázattal szolgál/t minden ügyet, ami hasznos volt a közösség számára; feltűnően intelligens és tiszta lelkű. (Megérdemelne egy személyi monográfiát! Semmilyen jelentős kitüntetést nem kapott életében.) Mindig élmény volt vele beszélgetni. Két magnós „beszélgetésüinlkből" mutatok be részleteket. Leveleiből, verseiből - mert apja nyomdokait követve rím fa rágással is foglalkozott - n óh ám у részt mutatunk be. Vers ölő? Igen, a maga módján. Még ebben is hasonlított Viikárihoz, aki költőnek ugyan nem mondható, de írt a maga kedvtelésére, családja ós ismerősei vidámítása Га. Lidi néni elbeszéléséből sók mindem kiderül: jól emlékezett (későbbi felvételünkkor némi kisegítéssel) mindarra, amit gyermekkorában tudott, de azokra a balladáikra, dalokra, amiket korabeli öregek énekeltek Vi kár csodamasinájálba. Természetesen azokat is ismerte, amit az öreg Korcz József is tudott, de azokat is, amelyeket csak a Vikár-féle viaszhengereken találhatunk meg. Minket elsődlegesen azok érdekelnék, amik hetesüék, vagy a hetesi formáikkal egyezőek, illetőleg rokon szövegek vagy dallamok, íme, résziét a népszerű Pöttendi Liditől: „Vikár Béla itt született Hetesen 1859. április 1-én. Református papi család gyermeke volt... hogy memnyit töltött Heteseni, nincs róla pontos tudomásom, de hogy az összeköttetést megtartotta a falujával, az bizonyos. Egyszer híre lett, hogy megjött Viikár Béla, és népdallokat akar gyűjteni egy kis gépbe. A népeik nevettek, hogy ugyan mit akarhat ez a Vikár, hogy lehetne a népdalt gépbe gyűjteni? - Mert nagyon szerették, mert nagyon kedves gyerek vót. Mi az iskolába voltunk. Egy kedves úriember jött be hozzánk - mert ő is ebbe az isikolába járt, amibe akkor én is voltam. Mi szokás szerint fölálltunk: Isten hozta, köszöntünk... Bemutatkozott: Viikár Béla vagyok, itt születtem Hetesen, itt akarok népdalt gyűjteni a szülőfalumban. A tanittóvail az osztóihoz menték, leültek beszélgetni. Kibántotta a kis csomagját, felónlk fordította: ez egy népdalgyűjtő gép. De mi gyerekeik nem értettünk belö'le semmit. Később a tamittó engem hívott ki, hogy énekeljek a vendég úrnak... No, kislány, tudnál nékem egy hetesi kezdetű népdalt énekelni? — Tudom, mondom ón; egy ojjam csélfegő kislány voltam, úgy mondják. - Hát tessék, hallj ulk! Akkor énekeltem A hetesi temetőbe: (Ld. 9. kottamelléklet) A hetesi temetőbe, Három árva sétál benme, Mind a három azt siratja, Hogy mlimlcs néki édesanyja, édesanyja. Kelj fél, kelj fel édesanyáink (édesanyám, a második felvételkor) Leszakadt a testi ruhánk, Nem kélhetek három árva, Mert a sírom be vom zárva, be van zárva. Von tinéktek mostohátok, Aki gondot visel rátok, Megfésüli hajatokat, Megmosdatja arcotokat, arcotokat, (másik felvételikor még hozzá énekelte a 3. strófát) Menjünk lányok be a házba, Boruiljumk egymás vállára, Ugy sirassuk jó anyáinkat, A mii kedves jó dajkánkat, jó dajkánkat.

11 Mikor befejeztem a daliamat, odaállt a gép mellé, valamit igazított rajta. Azt mondta, most tessék ismételd meg újra... ö maga mondta: dalolta Pöttendi Lidi 1894-ben (egy-ikét év eltérés feltételezhető, ami bizonyításra szorul). Majd felém fordult, majd kislány a te nótádat Budapestem is meg fogják hallgatni ... Én sose feledtem el . .. Már éppen készülni alkart, bejött a harangozó. - No, öreg! ojjam vicces kedvvel —, daloljon kend bele ebbe egykét nótát! Az öreg hajlandó volt, énekelte Az Isten áildja meg a kiskutyám lábát; szép kis ének . . . (egyéb közléseket másik felvételről adom). Kiss Imre hangját valóban hengerre rögzítette Vikár, aim it Lidi néni is elénekelt nekem - első stró fásam - pontosan úgy, mint Vikámák Kiss Imre;

12 más verssZaiklkall toldotta ugyan meg, amit már vagy Molnár tanító, esetleg a dalszerző Pete Lajos fabrikált. Egyébként az eredeti felvétel az úm. rabénekek csoportjába tartozik (mélynek némely sora a bitóra került betyár-rab érnék pama'szhamgját, keservét tárja elénk, s egyezik más tájon gyűjtött felvételeink soraival). Nótákat - szerzeményeket - énekelt még el Sámikné: (Ld. 10-11. kottamelléklet) Kimentem én az erdőbe sétálni, Kislányt láttam a bokor aljám sírni, Hej, te ki síi ám у de könnyes a szemed, Mondd el nékem, mi bántja a szíved. Fáj a szívem nagyon, nem tagadom, 11. MNGY 1905., 7. mai). (csak szöveg) és 447, I. (dallam- 12. im. 13. I. (szöveg) és 448. I. (kottával).