Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Együd Árpád: Vikár Béla nyomában
VIKÁR BÉLA NYOMÁBAN (EMLÉKEZÉS VIKÁR BÉLARA) 125 évvel ezelőtt, 1859. április 1-én Hetesen született a magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja. Sokain és sóikat mélltalitáik a sokoldalú tudós folklorisztikai, nyelvészeti, műfordítói, tudományszervező munkálkodásait. Magunk is több előadásbon méltaltitúk sokrétű tevék ein у ség ét. Jelein dolgozíaltunkbain nem fejthetjük ki mindazt, amit — elsősorban somogyi — tevéiken ys ég érői lehetne és kellene írni, hiszen ez szétfeszítené egy évkönyvadta köret lehetőségeit. Gélünk az, hogy elsőben is megyénk érdeklődői számára adjunk betekintést a vilkári életmű néhány területébe. Ezt viszont úgy szeretnénk kifejteni, hogy azdk szalmáira is adjunk információt, aikilk elmélyültebbeni, tudóim ám yoisam is kíváninlaik foglalkozni Somogy néprajzi értékeivel. Ezt annál inkább kötelességünknek érezzük, mivel magunk is az ő nyomdokain járunk, hogy lehetőségünk szerint miinél többet feltárjunk oíbbóii a műlíbóil, ami elválaszthatatlanul hozzáltairttoiziiik jelenünk megértéséhez. Bemutatásiunk során sokszor, sakált (de nem eleget) fogjuk idézni nagy elődünk ma is megszívlelendő saraiban rejlő aktuális gondolatait. Ezáltal bepillantást engedünk röviden abba a mélységbe, ahomnain Vikár csodálatos tehetsége olyannyi „rejtek-értéket" hozott a feli szín re. Megismerhetjük bírálatait, toválbbá munkaintenzitását, széles körű ismereteit, s lialnkadlatllan példamutató erejét. Elénk táruillkoziiik Vikáir teljes habitusában, mint a későbbi két zemetitám - Bairták, Kodály - szellemi-tudományos „előképe". Elődeinek és kortársainak módszerein, ismeretein túllépve, messze előremutató teoretikus és gyakorlati tudós volt; az első vérbeli, koncepciózus néprajzos. A folklorisztika, tájnyelv (fonetika), műfordítás terén maradiam dót alkotott, s ugyanakkor volt ideje mindemre, ami a népügyöt, a tudományt és közművelődésit egyaránt szolgálta. Tagja több bel- és külfölldí társaságinak, akadémiának; a Lafontaine Társasáig vezéregyénisége, a finn akadémia tagja, újságolt szerkeszt, a parlamenti gyorsíró iroda vezetője stb. Mi természetesen a folklorista Vikárral ki vámunk részletesebben foglalkozni, a nyom keresővel, az úttapos avail. Ismeretes, hogy Vikár - aki több ezernyi 1. MNGY VI. 1905., XI. 1. (Somogymegye népköltése. Balladák és rokonneműek.) dalsort vett fe| - nem volt kottaismerő, mégis pontosam ismerte-érezte a népzene ós minden hagyományérték lényegélt; határozotton tudta, hogy mi a szép és maradandó a néplélek ezerszínű rezdüléseiben. Egy óriás rezonátor, aki az együtthamgzás minden tonalitását felfogta, s ezöket koordinálni, szintetizálni tudta (anélkül, hogy az apró analitikus értékek jelentőségét szem elől tévesztené). Csak a népismeret birtokában tudhatott ályon előrelátó, rendszerező elveket kiimojndiainíi, amelyek legtöbbje ma is aktuális és korszerű. Nem elfogult e kérdésben: jól látta azokat a kényszerítő jelenségeket, hibákat, amitől maga is iparkodott megszabadulni (s ezt nem neki kell felrónunk). Ez egyébként etnográfiai beszámolójából! is kitűnik. A folklorista Vikárt mindem érdeklődő, tudományos kutató jól ismeri. Az már kevésbé ismeretes, hogy igen járatos volt a tárgyi néprajz világában is. Erről sok száz fotója, több cikke is tanúskodik, s erről ír gyűjteményes kiadásának bevezetőjében, 1 hálával emlékezve meg első feleségének, Krekács Juliannának ez irányú segítségé roll. Ugyanitt köszöni meg édesanyjának, a népd ail gyűjtő Somjú Veronikának fáradhatatldin munkálkodását. Vikár Béla már gyermekkorában megismerte a paraszti élet sok-fsak mozzanatát, hiszen apja, Vilkár János (a nagy műveltségű ref. pap) éveken át falurój falura vándorolt részben ismert, részben ismeretlen okok miatt. Volt tehát mit látnia, tapasztalnia a kis Viikár gyéreiknek. Alig 5-6 éves, már írni-olvasni tud, amikor a hetesii iskolába kerül. Két év múlva azonban már Kutason folytatja elemi iskoláit, aihol egy év alatt több osztályt is elvégzett; mint Volly írja 2 : „Osztattam iskolásban könnyen ment az osztályugrás". A pápai tanulást hamar meg kellett szakítania a járvány, illetőleg betegsége miatt. 1871-ben lett pécsi gimnazista, ahol megtanulja az egész életét végigkísérő gyorsírás tudományát. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg kora legkiválóbb tanáraival (pl. a kiváló Baden ez Józseffel), akiktől újaibb inspirációt kapott a nyelvészetet illetően. Már itt nagy hasznát látta kitűnő nyelvérzékének és gyorsíró tudásának, amely életének fő vonalát végig meghatározta (parlamenti gyorsíró, nyelvész, műfordító stb.). 2. Volly István: Somogyi „Kalevala" - Vikár Béla Somogyban (Somogyi Almanach 4.).
