Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)
Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása
118 MÉSZÁROS BALÁZS-TÓTH PÉTER vele együtt sok más író is, akik egyáltalán nem törődtek a szemtanúkkal. De szokásunk szerint beszélnünk kell egy keveset a püspökség kezdeteiről is. Mivel az első püspökök nevét senki sem jegyezte fel, úgy hitték, hogy a többi püspökséggel együtt ezt is Szent István király alapította; valamely, a Szent Márton monostorban élő szerzetesek számára adományozott kiváltság alapján azonban — amelyet a régi királyok egyéb, valamikor Hanauban kiadott rendeletei között találunk meg szerzőnk a Synopsis Chronologicájában kimutatta, hogy mind a Szent Mihály katedrális templom, mind pedig maga a püspökség már Gizella, s következésképpen Szent István kora előtt fennállott. És amit ugyanezen szerző másutt mond el, az szintén ennek az egyháznak a rangját növeli: hogy tudniillik Zsigmond király halálakor, az 1437. esztendőben viszály keletkezett az esztergomi és a veszprémi püspök között, amiatt, hogy melyikük tisztje is legyen a királynét felkenni? A győzelem a veszprémi püspök felé látszott hajolni, aki később a királyné főkancellárjának címét is felvette, miután nem kevesen bizonyították, hogy Gizella korától kezdve megilleti az. A háborús ügyekkel kapcsolatos sok-sok esemény közül, amelyeket e város elszenvedett, legyen elegendő csak néhányról szólni. Mellőzve tehát mindazt, amit Szvatoplukról, a morvák királyáról — aki, mint mondják, a magyarok utolsó bejövetelének idején Veszprémben tartotta székhelyét - beszélnek mindenütt a hazai történetírók: miután Mátyás király halála után — neki szolgált tudniillik ez a város is — végre átallott az ausztriai fejedelmek oldalára, kétszer foglalták el és rabolták ki a törökök és ugyanannyiszor szabadították tel a keresztények is, mégpedig utolsó alkalommal Schwartzenberg gróf vezérsége alatt, az 1598. esztendőben. A Rákóczi-pártiak ugyancsak megültek benne, míg azután Heister, a császári hadak főparancsnoka az 1709. esztendőben sikeresen ki nem verte innét őket. III. A többi helység az alábbi rendbe szedve következik. Ap á с a v á s á r h e ly mezőváros a Bakony erdő mellett, Győrtől hét mérföldnyi távolságra fekszik. Ezt a nagysága miatt egyébként is említésre méltó helyet még inkább nevezetessé teszi a ktariszszák rendjének monostora, amelyet jövedelmeivel együtt a pozsonyi szüzek birtokolnak. Ezé a monostoré továbbá a plébánia is, amely két másikkal, tudniillik Alsó- és Felsőiszkázzal együtt ki van véyje, a veszprémi püspök joghatósága alól és az esztergomi érseké alá van helyezve; s mindezekhez járul még a szomszédos hegyen épült Szent Margit templom, amely híres az innét jelentett csodákról és kegyelmekről, amint azt bőségesen bizonyítja, az ide látogató nép ájtatossága. IV. A Bakonynak - latinul Sylvae Baconiae -, amely könnyen lehet, hogy az egész Magyarország 61. Két útikönyv is ismeretes ezért a címén, mindkettőt Antoninus Pius császárnak tulajdonítják; amelyikre Bonbardi itt és másutt is hivatkozik, az. bizonyosan a későbbi. Az Itinerarium az egyes, tartományok -] így legnagyobb erdősége, túlnyomó részét Veszprém vármegye területére helyezik a földrajzírók: ez Tata mellett kezdődvén, 12 magyar mérföld hosszúságra terjed ki, szélessége pedig az egyes helyeknek megfelelően néhol négy, néhol öt, de nem ritkán hét mérföldet is kitesz. Sőt, ha a Győr és Veszprém közötti útban gondolkodunk, a szélessége egy teljes napi járófölddel egyenlő. Vas megye határai között Farkaserdeje néven nevezik, de megint más nevet visel Zala vármegyében, amelynek területére hasonlóképpen kiterjed. Mindenfelé falvakra lehet bukkanni benne, valamint monostorok pusztán álló romjaira, amelyek között vannak a Szent István által a Megváltás 1030. esztendeje táján a Szent Benedek rend számára alapított bakonybéli Szent Mór apátság maradványai is. Maga az erdőség pedig valaha nagyobb részében királyi birtokjog alá tartozott és saját elöljárója is volt, aki az ispán címet használta. Van egy másik erdő — vagy inkább ugyanez az erdő az is, csak más elnevezést adtak neki —, amely Tatától kezdődően egészen Budáig terjed. Ennek neve Vértes — mintegy ..Vértest" —, mégpedig azon vérfolyásos betegség miatt, amelyben — ahogyan a lakosok beszélik — a hosszú ideig tartó éhezés utáni falánkság következtében szenvedtek Henrik császár katonái az 1050. esztendő táján, amidőn tudniillik András király ellen vonultak. V. Mesteri — latinul Mestrianum, a nép nyelvén pedig Méstri — mezővárost is ezen vármegye többi helysége között vesszük számba, leginkább azon okból, mivel némelyek erre a helyre teszik a régi Pannónia igen híres városát: Mogentianát, vagyis Magnianát. S ezen feltételezésnek nagyon is pontosan megfelelni látszanak az Antoninus ltinerariumán 6i alapuló számítások, amelyeknek értelme szerint ez a várps Sabaria és Aquincum — azaz Buda — között, a két várostól csaknem egyforma távolságra helyezkedett el. VI. Palota — ahol az egykor igen nevezetes „palota", amiről a magyaroknál a nevét is kapta a mezőváros, majd később a törökök elleni jeles erődítmény állott — körülbelül két mérföldnyi távolságra fekszik Veszprémtől és ugyanannyira Székesfehérvártól is. Négyszög alakú és négy toronnyal van ellátva, s a kettős árkon kívül, amely a mezővárost körülveszi, két oldalról két domb is oltalmazza már régóta: az 1688. esztendő táján azonban mégis a császári katonák kezére adta magát, csupán csak megpillantásuktól kétségbe esvén. Jelenleg méltóságos Zichy lmje grófnak engedelmeskedik. VII. Pápa is a Marcal folyó mellett fekszik, s jóllehet, mezővárosnak mondják, egy jól megépített várnak is örvend, amely a gróf Esterházy testvérek tulajdonában van. Úgy hírlik, hogy az elmúlt században nem éppen hírnév nélkül való erődítmény volt a törökök ellen és parancsnokait „pápai kapitányok". -_ Pannónia — szárazföldi útirányait közli, a városok közötti távolságokat római mérföldekben (1 mérföld = 1000 kettős lépés •= kb. 1,48 km) adva meg.
