Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Csiszár Terézia: Egy XIX. századi menyasszonyi láda restaurálása
EGY XIX. SZÁZADI MENYASSZONYI LÁDA RESTAURÁLÁSA Fa restaurátor és konzervátor középfokú tanfolyam vizsgamunkájaként restauráltam a tárgyat. A RipplRónai Múzeum gyűjteményébe 82.18.1. leltári szám alatt került be Karódról. A gyűjtő muzeológus dr. Imre Mária, a pécsi Jannus Pannonius Múzeum néprajzos m u n 'ka tó rsa. A LÁDA MÚLTJÁBÓL A ládát már az i. e. évezredekben Is ismerték az ókori népek, ha formája és funkciója eltér a mai értelembe vett [ládától- A temetkezési szarkofágok mutatnak ládaihasonlatosságot. Ezt bizonyítja egy saroikpilléres felépítésű faládát utánzó terrakotta szarkofág az i. e. II. évezredből. 1 A magyarok honfoglalás előtti vándorlásuk során ismerhették meg a koporsót mint ládát. Bútordarabéként csak a XIII. század első felében jelentkezik. A források megemlítik, hogy Szent Margit láda ban tartotta holmiját, amikor 1264 táján kolostorba adták. 2 Ez a láda még sarofkpilléres szerkezetű, bárdolt ácsmunka. A XIII. század végén (már megtaláljuk a legegyszerűbb falusi otthonokban is mint szekrény. A Pozsony megyei Csütörtök piacán már 1333-ban árusítottak szekrényt. 3 Tömeges előállító sóra azonban csak a fűrészmalmok létrejötte után került sor. AZ ÁCSOLT LÁDA lett. 5 Vidékenként változott az ácsolt ládálc elnevezése. Hívták „szökröny", „székriny", „szekrény" nevekkel, a díszítetlen, többnyire gabonatároló darabjait ,,szuszék" néven ismertük meg. Az ácsolt láda készítéséhez szükséges szerszámoik közül legfontosabb a hornyoló, mellyel a deszka hosszanti részét kiárkolja az ács, az egymásba illeszlkedő darabok felső része keskenyedik. A deszíkalapok sorrendiségét megjelölik, így a láda szétszednető, összerakható. A ládák díszítését speciális hornyolóheggyel ellátott körzővel vésték a fába. A festés csak másodrangú szerepet mutat a geometriikus minták mellett, A (körök és egyenesek által adott minta szinte a láda egész felületét betölti. Alakos ábrázolás ritkábban fordul elő. A láda festéséhez használt festőanyagok növényi eredetűek. A fekete színt cserből, vöröset pedig égerfa f őzeiéből tudták előállítani. Az ács nem volt mestere a színes Virágos festésnek. A XVI. században az ácsolt láda mellett tért hódít az asztalos készítette láda. Bár asztalosokról már 1371-ből van adat Körmöcbányáról, 6 ezek 'kizárólag asztalkésziítő iparosok voltak. A speciális technikát alkalmazó asztalosak és ácsok között hamarosan nézeteltérések alakultak Ы. A viszálykodás után született határozat 'kimondja, bogy ács nem használhat bútorkészítéshez gyalut, enyvöt, feoskefarak fogazást, csak hagyományos technikával dolgozhatnak. Ezzel nemcsak a módszerek, de az ácsok is különváltok az asztalosoktól, akik céhet alakítva a bútorkészítés egyedüli uraivá lettek. A menyasszonyi ikelengyebútor legősibb formája az ácsolt láda. Hozzáértő iparosok által készült, akik ritkán készítettek más bútordarabot. Az ács szót valamely török nyelvből vehettük át a honfoglalás előtti időkből. 4 Az I. István király korára visszavezethető vármegyék területén számos foglalkozásnévvel jelölt település található, melyek olyan várnépek lakóhelye, illetve vár jobbágyok birtoka volt, aikik meghatározott szolgáltatásokat végezték. így a mai Somogy megye területén is megtalálható az ács m umká val adózók lakóhelye. A magyar Ács helynév szláv megfelelőjéből (Teszér) alakult ki Taszár nevű község Kaposvár melASZTALOS KÉSZÍTETTE FESTETT LÁDA A menta nia s díszű ácsolt ládát a festett láda az ország különböző területein más-más időpontban váltotta fel. A korábban polgárosodó Alföldön és Nyugat-Dunántúlon már a XVÍII. században, Baranyában a XIX. század második felében kezdődik a változás. A palócoknál még 'később. Az asztalos technikával készült láda simára gyalult, főleg fenyőfa deszikából készült, az oldalak közvetlen kötéssel, fecs'kefarok alakú fogazással érintkeznek. Ezek a bútorok már f estet 1-4. K. CSILLÉRY KLÁRA: A magyar nép bútorai Corvina 1972. 5. Értek, a tört. tudományok köréből 53. HECKENAST GUSZTÁV: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a кош Árpád-korban Bp. 1970. 6. K. CSILLÉRY KLÁRA: A magyar nép bútorai Corvina. 1972.