Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

46 MAGYAR KÁLMÁN 10. ábra. Az apátsághoz tartozó környékbeli egyházak pelnek. A timpanon tetején, a középső medaliont egy, hajlott csőrű, széttárt szárnyú madár (sas?) foglalja el. Ez a lágy és igen tiszta rajzolat élénken kiemelkedik. A timpanon körüli lapos boltíven vékony és tüskés akantuszra emlékeztető levelek láthatóik. A növénydíszben alig látszik a bal oldali kis madár, illetőleg a tetején lévő kis kígyószerű szörny (XLVI. tábla 1-2.). Az 1118 táján elikészült timpanon kompozíciója és technikája egy egyedülálló kőfaragóm űvészetről és nagy rajzolási biztonságról tanúskodik. A berakott kő - fafaragást utánzó - motívumai: a tüskés akantusz, az egy nyakból vésett, csipkés levelű palmetták a mediterrán kelet, a fonatdíszek a karoling művészet, a stilizált madarak az őskeresztény és a karoling időszak elemei, amelyekhez az un. lombardos stílushatás is hozzá tartoziik. Saint-Gilles-től Ny-ra, a Générac-ból Franquevaux-ba vezető országút mellett - egy kis eldugott völgyben - található a XVII. század óta megszüntetelt Sainte-Colombe kápolna. A középkori egyház a régi perjelség helyén álló — Saint-Colombe tanya épületeibe került beépítésre (10. ábra). A ma is jól látható kápolna épen maradt. Két szintre osztották és kívülről a konzoiloikkal koronázott apszisait és déli homlokzatát hagyták meg. A délii fa'lon nyíló kapun a timpanonba egy - római génius alakos - stélét építettek be (XLVII. tábla 3.). Az 1980-ban romos állapotba került, kétszintes tanyaépület padlásán megvan még a két oszlopköz tartóoszlopainak négy faragott oszlopfője. A hajó két oszlopfője a XII. század legelejéről származó, archaikus korinthusi típusú. A szentély oszlopfői elegánsabbak. A magas abakuszodat éles rajzú finom, lágy, plasztikus palmettáis indosorok díszítik. Az Estageli-hez hasonlóan a XII. század első negyedéből származó ornamentika vezeti be a későbbi, ún. Saint-Gilles-i szobrászati stílust. Mint látjuk, tehát ezek a languedoci kisebb egyházak az archaikus, a XII. század első felére tehető