Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 47 stílushatást képviselik. Ez a stílus követhető - az ugyancsak Saint-Gilles birtokában lévő — bernisi és a broussan-i egyházak épületdíszén és D-i kapuzatán. Itt is ugyanazt a fonatos és Indasoros díszítést találjuik, sőt Berniis-ben még ugyanazokat az estageli típusú, szemben álló madarakat is. A jussani SaintMartin (Tresques-ben) és a boussargues-i SaintSymphorien (Sabran-ban) falusi kápolnák vállkő- és párkánydíszítése is ugyanezt a ihagyományt idézi. Tehát a kivételesen gazdag díszítésű estageli kapu egyáltalán nem elszigetelt alkotása a XII. század első fele langwedoci szobrászaténak. 194 Ha részleteiben is vizsgáljuk a mai Nimes—Montpellier-i autópálya mellett, Ni mes-tői DNy-ra 8-10 km-re lévő Bernis (Gard) templomát 193 (10. ábra), az estageli stílushatások világosan követhetők. Ez a román korból csupán a homlokzatát és két nyugati oszló pközét, valamint a D-i kapuzatát őrizte meg. (A többi, így a kórus oszlopköze és a boltozatok a vallásháborúk utáni utólagos rekonstrukciók.) Kívül, ami a legfontosabb, hogy a román, D-i kapu megőrizte az archaizáló faragott díszítést: a fonat- és palmettos inda díszeket, így az abakuszokon, s ezeket a sarokban elhelyezett ma szikok „továbbítják" (XLVIII. tábla 1—ó.). A szokatlan formájú, kocka formájú oszlopfőkön — egymássasi szembenálló - alakok és állatok változatos megformálását találjuk. Itt szerepelnek négylábúak, madarak, szirének, sárkányok. A kapu baltlába'inaík a tetejéig a karoling díszítő motívumok: hajfonatok, rózsák, összefonódó keresztek találhatók. Ez az együttes is a XII. század első felére datálható (XLVIII. tábla 3-6.). A Saint-Gilles birtokában lévő egyházak jellemző stílusát, illetőleg a jellegzetes D-^i kaput megtaláljuk — a Saint-Gilles-től ÉK-re — a Bellegarde felé vezető út mentén lévő Broussan-ban lí96 (XLVII. tábla 1-2., 46., 10. ábra). Az egykori románkoiri perjelség 1791 óta egy magángazdaság, tanya központja. Külsőleg - kisebb átalakítástól eltekintve - még áll az egyház (az ún. kápolna). Itt - a bernis-ihez hasonlóan - a timpanon dísztelen. Belső keretén azonban végigfut a jellegzetes bernis-i, estageli fonatos, ún. ikaroíing dísz. A keskeny kapu két széléhez simuló pillérek oszlopfői palmettás, illetőleg — a montmajour-i jobboldali kapun látott - akantuszleveles, antikizáló díszeket mutatják (XLVII. tábla 4-6.). A fentiekben szerepeltetett Saint-Gilles környéki, illetőleg az apátság főhatósága alá tartozó egyházaik kapuzata a lom bárd-karó ling — a régi languedoci -, de tailán a Ny-i Saint-Gilles-i kapuzatokat megelőző (IX—XI. századi) bejáratot, az ún. archaikus stílust idézi. Ugyanakkor stíluslhatások miatt néhány magyarországi kapu pá rbuzai maként (főképpen Kisés Nagydisznód) is számításba vehetők (XLIX. tábla 1-5.). SAINT-GILLES-NEK ÉS KÖRÉNEK MAGYARORSZÁGI HATÁSA összefog/a/ás Az estageli kapu fonatokkal kereteit, vékony, hoszszú szárú, kicsi szívlevelekkel (Veszprém, Pilisszentkereszt, Sződ) és a hosszú sarok-, illetőleg tölgyszerű (Pécs) levelekkel rendelkező palmettái, s a bennük ábrázolást nyert egyes és kettes, galambszerű madarai, a teljes, a mindent átszövő ornamentika (XLVI. tábla 1-2.) kétségtelenül több hasonló magyarországi példányt juttat eszünkbe. Mindenekelőtt az óbudai szalag- és palmettadíszű, állatalakos, az ún. Ábrahám és angyal oltárrekesztő keretelését (XLVI. tábla 3-4.), valamint a hasonló somogyvári szalagfonatos, galambos márványtöredékékre gondolunk, amelyeket a magyar kutatás a XII. század közepére datál és formakincsét az emiliaíi (Itália) szobrászműhely hatásának tartja. 197 (XLVI-XLVIII. tábla). Az estageli kapu díszei - túl a karoling fontos és a helyi, languedoci-nak tartott ornamentikán — valóban lombard eredetű stílusjegyeket mutatnak, éppen a XII. század elején és az első felében. Az is valószínű, szerintünk, hogy Estagel, Bernis, Broussan, SaintColombe D-i kapuzatai az eredeti Saint-Gilles-i kapustílust őrizték meg. A fentieket látszik erősíteni Victor Lassalle languedoci régész feltételezése, 198 aki szerint Saint-Gilles Ny-i homlokzatán eredetileg egy egyszerű, dísztelen, ún. középső kapu lett volna. Példaként idézi a Proven ce-ban (Basses Alpes) lévő sisteron-i kathedralist, ahol - a Saint-Gilles-inél kisebb, keskenyebb - az estageli, bernisi kör D-i kapuzata ál!; de ilyen a seyene-i egyház (Basses Alpes). Anélkül, hogy itt a Saint-Gilles-i és a provence-i kapustílus továbbfejlődéséről, szobrászati díszítésének létrejöttével foglalkoznánk, felmerül bennünk az a kérdés: milyen lehetett a XII. század negyvenes-hat194. R. SAINT-JEAN 1975., 288-290. 195. Uo. 26. 196. Sajnos, mivel magángazdaság, így csupán a külső, ún, kápolna és kolostorrészen folytathattunk vizsgálatokat 1980-ban. 197. LEVÁRDY F„ Bulletin 32-33 (1969) 167. szerint „franciás elemei imásodlagosaík, mind ikonográfiái, mind formai szempontból alárendelt szerepüek az ÉszakItáíiából eredő tartalmi és formai mozzanatok mellett". MAROSI E., TSZ 1980 (1) 137. nem osztja ezt a véleményt. TÓTH 1978., 39. szerint a „domborművek ikonográfiái vonatkozásai, figurális részletek felfogása, az indadísz és levélképzése a Pármától Veronáig és Páviáig elterjedt, Niccoló mester tevékenységével is összefüggő szobrászi irányzat ismérvei. Hatása bizonnyal ugyanavval a nagy áramlattal érkezett Magyarországra, amely ezt a számos variánsból álló lombardiai stílust a 12. század negyvenes éveiben St-Dervistől Angouíeme-ig és Königslutterig elterjesztette". 198. LASSALLE 1966., 79-93.
