Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
32 MAGYAR KAIMAN Az építkezés második szakasza (1116-1120) Hugues (Hugó) apát csak 1116-ban - a pápa segítségével kezdhette el újra az építkezést. Ezt tanúsítja a hajó első déli tamp ill érének aljára vésett felirat: „ANNO DOMINI MCXVI HOC ТЕМ PLUM SANCTI EGIDII AEDIFICARI GÉPIT MEN SE APRIL! FERI A II IN OCTAVA PASCHE". Ekkor már az előző terveiket teljesen megváltoztatták. Meghagyták ugyan a XI. században emelt falakat, de a külső talajszint fölött épülő bazilika egy ailtemplomot is kapott. Ez a kétszintes épület a kegyhelyet magában foglaló altemplomból vagy kriptából (60 m hosszú), illetőleg egy — a kriptánál 'keleti irányban sokkail hosszabb — felső templomból állt (98 m hosszú) (VIII-XI. tábla). Ez az építkezési szakasz még az elsőnél is rövidebb volt, mivel kiújult az ellentét Alfonz Jordán toulouse-i gróffal. A szerzeteseik még mindig visszautasították a főhatóságot, illetőleg a cluny reform végrehajtását. Az építkezés harmadik szakasza (1132-1179) 1132-től (a cluny fennhatóság végleges elfogadásának az időpontjától) 1179-ig a viszonylagos nyugalom és a legnagyobb fellendülés hosszabb időszaka következett az apátság számára. Az építkezés újrakezdésekor már Saint-Gilles főhatósága alá — az első helyen szereplő somogyvári mellett — két monostor, mégy prépostság, kilenc-tíz egyház és több kápolna tartozott, birtokokkal, különböző javakkal. A Pierre d' Anduze apát által újrakezdett építkezés során fejezhették be a kriptát, építhették fel a kórust, a Ny-i homlokzatot és a hajó nagy részét. Ez a zarándokjárás csúcs id ősza'ka. Az apátság körül egy nagy keresikedőváros a Iáikul ki kilenc plébániával. Saint-Gilles Rhône parti kikötőjét minden irányból kereskedők, hajósok és keresztesek keresik fel. Az építkezést az albigensekhez iközel álló petrobruziánus tan hirdetése, valamint a feudális háborúk zavarták meg. 1136-ban éppen a templom edőtt égették meg az eretnek Pierre de Bruys-t. Az építkezés negyedik szakasza (1185—1209) 1179—1185 között V. Rajmund toulouse-i gróf harcolt a nimes J ,i püspökkel és az aragóniai királlyal. A váuos számos templomát fosztották ki és égették fel. VI. Raymund gróf ekkor az ősei által az apátságtól alig néhány lépésnyire épített várat megerősítette. S mint az apátság hagyományos ellensége az általa igaznak tartott eretnekség védelmezője is volt. 1209ben a pápa legátusát, Pierre de Castelnaut — éppen Saint-Gilles kapui előtt - gyilkolta meg a gróf egyik hűbérese. A kiközösített VI. Raymund pedig a SaintGililes-ii egyháziban végezte el az ún. canossa-járást. Az 1209-1226 között itt folyó ún. albigens keresztes hadjáratok idején természetesen szünetelt az építkezés. Ugyanokkor egyetlen olyan forrásról nem tudunk, amely utalt volna orra, hogy a háborúk során az apátsági templom megsérült volna. Az építkezés utolsó, hanyatló szakaszai (XIII. század vége— XVI. század eleje) Az 1226-os béke révén a királyság 'kezére került az egyház. Az építkezése'k Szent Laijos uralkodása idején is folytok. A király kétszer is (1254-ben és 1270-ben) meglátogatta a várost és az apátságot. 168 1265-ben a szerzetesek Martin de Lonay építészszel kötöttek szerződést. VI. KeJemen pápa, Saint-Gilles szülötte, bűnbocsánatot hirdetett azoknak a hívőknek, „aWk segédkezet nyújtottak az egyház építéséhez". A zarándoklás így is hanyatlott. Pénzügyi okok miatt a fahajót a kereszthajóval csak a XIV. század elején kaposolhattáik egybe. 1417-ben még a harangtorony sem volt kész. (6. ábra) 1506-ban II. Gyula pápa, mint egykori Saint-Gilles-i apát, újból bűnbocsánatot hirdetett azoknak a zarándokoknak, akik az építkezés befejezéséhez hozzájárultak. Ez azonban nem valósult meg, mivel 1538-ban III. Pál pápa szekularizálta és káptalanná alakította át az apátságot. 109 Az apátság első pusztulása (1562-1622) 1562-ben egy protestáns csapat felgyújtotta és kifosztotta az apátságot. Majd miután felégette a könyvtárat és a levéltárat, musikéta lövésekkel csonkította meg a kapuzat híres szobrait. Az ekkor pusztító tűzvészekor szOkadt le a templom hajójának a boltozata. Ezután 1574-ben folytak az újabb harcok, amikor Uzes herceg katolikus serege megpróbálta visszafoglalni a várost Montmorency-Damville protestáns csapataitól. A város hatvon éven keresztüli urai, a protestánsok itt állandó helyőrséget tartottak. Egy'i'k fontos pontjuk az erődítménnyé átalaikított apátság volt. 1622-ben a királyi csapatoik elől menekülő protestánsok a kórust és a hajók egy részét a földig leirombolták. Az első újjáépítés, átalakítás (1650—1665) 170 A városi polgárok csak 1650-foen kezdhették ©I a félig lerombolt és háromnegyed évszázada elhagyott egyház helyreállítását. A barongtorony beomlása révén üresen tátongó hatalmas hajót nem tudták eredeti formájában helyreállítani. A még meglevő falak felhasználásával a hajó első hat oszlopközénél megrövidítették, leválasztották, vagyis egy kisebb templo168. Uo. és R. V. JEOLAS 1981. 5-90. 169. Uo. 170. R. SAINT-JEAN 1975., 300.
