Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 33 mot alakítottak ki. Olyan módon, hogy a régi hajót a lerombolt keresztihajó magasságában - egy sokszögű szentéllyel zártáik le. Csúcsíves boltozattal fedték be. A nyugati kapuzatot egy keskeny homlokfal tetőzte be. A Ny-i román homlokzatot 1665-ben állították helyre. A központi timpanont teljesen átalakították és az oldalkapuikat befalazták, valamint a délnyugati saraikban egy szerény harangtornyot emeltek (X-XI. tábla). (6. ábra 1.) A második, kisebb pusztulása (1789 táján) Az elpusztult, romos és elhagyatott román kórust csupán a nagy francia forradalom idején rombolták le. Egyedül a kereszthajó északi lépcsője, a híres Saint-Gilles-i csigalépcső maradt meg fennálló formában. Az utóbbit a városi közjegyző mentette meg (X-XI. tábla). A második és a jelenkori újjáépítések (1842—) A XIX. században elsősorban a homlokzat helyreállításával foglalkoztak. A Ny-i bejárat és homlokzat jelenlegi formában valló általános helyreállítását 1842-től 1868-ig végeztéik el. Ekkor építették azt a széles lépcsőt, amelyen ma a három kapuhoz jutunk. Ez azonban jelentősen megváltoztatta a homlokzat eredeti arányát is. Ekkor alakították át a kórus romjait is 'köztérré. A szentély közepén a város szülöttének, IV. Kelemen pápának a szobrát helyezték el. A ma is látható felső templomépítmény XVII. századi rekonstrukció. Ennek a során a román hajó oldalfalait és öt első oszlopközéneik pilléreit használtaik fel. A pilléreket és a falakat a nagy oldalárkádok szintjéig tartották fenn. Az eredeti íveket lebontottáik és a helyükre nehézkes és esetlen hatású alacsony íveket építettek. A román építkezés utolsó nyomalt, a hatalmas négyszögletes pilléreket támasztékos, tagozott alapú és korintusi oszlopfőkkel vették körül. A pillérek viszont még az eredeti, alacsony, széles, négyszögletes talapzatokon nyugszanak, amelyeket még a zarándokok használtak ülőpadnak. (IX—XI. tábla) Az altemplom (kripta) és Szent Egyed sírja 171 A leg érintetlen ebb románkon építészeti és szobrászati emlékek az ún. 'kriptáiból, az altemplomból maradtak fenn (VIII. tábla 1-3., 6. ábra 2.). A templom déli falánál, a második támfalon olvasható, hogy a Szent Egyednek szentelt templom építése 1116 április havában húsvét hétfőn kezdődött (második szakasz). A Saint-Gilles-i altemplom azonban nem a felső templom kórusa alatt (ahol a legtöbb, szent sírja fölé épített román kripta található), hanem a hajó hat nyugati oszlopköze alatt készült el. Ez a rendellenes171. Uo. 43-44. és R. V. JEOLAS 1981. 77-81. s ég talán magyarázható a talaj keletről nyugatra való lejtésével is, de inkább azzal, hogy a már meglévő kegyhely (a sír) köré kellett építeni az altemplomot. Gondolni kellett a nagyarányú zarándokló ara. A zarándokok nagy tömegeinek a befogadására készült a tágas három hajó. Eredetileg nem ebben a formában tervezték az építkezést. 11 lódban, mikor a felső templom falai már bizonyos magasságban álltak, kezdték el építeni a két egymás fölé helyezett egyházat. Ezt bizonyítják a pillérek akkori átalakításai és a három hajó befedésével kísérletező különböző boltozatrendszerek. A XII. század első felében továbbépített kriptát csak fokozatosan boltozták be. Mégpedig a felső templom építésének haladási irányában, vagyis nyugatról keletre. Egymás Után (vagy egyidejűleg?) három bolitozattípust építettek: keresztboltozatot a legrégibb oszlopközök fölé (kegyhely és a déli oldalhajó), a tagozott profilú, az északi gótikából vett csúcsíves boltozatot (a déli oldalhajó utolsó oszlopközei); végül a nagyon alacsony ívelésű, téglaláp profilú ún. lombard csúcsíves boltozatot a főhajó és az északi oldalhajó legszélesebb oszlopközei fölé. Egyedül a kegyhely előtti középső oszlopköz kapott díszesebb építészeti megoldást. Itt a pillérek — az alapzathoz hasonló — barázdált borítást nyertek és a sarkokban barázdált pitasztereket képeztek ki. A keresztíveket elegáns, berakásos szalag motívum díszítette. A zárkövön egy csodálatosan szép - stílusában a Ny-i hoimilokzaton lévővel azonos — áldást osztó Krisztus látható (VIII. tábla 2-3.). Szent Egyed szarkofágja előtt 1154 után, amikor a pápa a szent sírt felkereső za rá dákoknak bűnbocsánatot hirdetett, nagy tömegek tolongtak. A Massif Centralról leereszkedő ókori regordanaii út ekkor kapta a Chemin de Saint-Gilles nevet. Ekkor vált az apátság a compostellai zarándokok kiváltságos pihenőhelyévé. A XII. század krónikásai és a tudelai Benjámin rabbi megemlékeznek arról a tömegről, amely a szeptemberi zarándoklás idején a bazilikában öszszegyűlt. A reformáció pusztításai elől elrejtett Szent Egyed szarkofágot 1865-ben tárták fel. A kegyhely oszlopközének a talajszintjét majdnem két méterrel lesüllyesztették, s annyira átépítették, hogy ma már eredeti állapotában lehetetlen helyreállítani. Hipotetikusan tételezhetjük fel, hogy a szent sírja felett volt az az oltár, melyet 1096-ban II. Orbán pápa a szent tiszteletére felszentelt. A jelenlegi dísztelen kőszarkofágon a XI. századinak látszó felírat: + IN HOC TUMULO QUIRSCIT CORPUS BEATI AEGIDII található (VIII. tábla 1.). A kórus és a szentély régészeti emlékei 172 Az 1970-es évekig köztérként szereplő objektumokat néhány éve lezárták és ásatásokat indítottak a 172. R. SAINT-JEAN 1975., 43. és R. V. JEOLAS 1981., 8182.
