Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)
Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól
14 MAGYAR KÁLMÁN kai kapcsolatban Györffy György jelentetett meg 1972-ben egy alapvető tanulmányt. 14 Ugyanebben a kötetben Székely György fogilallta össze — egy mintaszerű dolgozatban — a középkori latinok és vallonok magyarországi kutatási problémáit. 15 Míg legutóbb, 1977-ben Fügedi Erik tárta fel - a Magyarországra települt németséggel kapcsolatban — az un. betelepülési elveket és lehetőségeket. Valamint a betelepülők korábbi, majd a betelepülés utáni társadalmi, gazdasági és egyéb szerepét. 16 Ebben a képletben a vallonok, franciák és a flamandok is helyet kaptak. A XI—XIII. századi összeurópai fejlődésben játszott szerepük fontos, nem elhanyagolható, amint arra a különböző művészettörténeti és régészeti tanulmányok, vagy összegezések az összmagyarországi, illetőleg a «lokális emlékekkel kapcsolatban utalnak is. 17 Ezek sorában egyik oldalról, így Gerevioh László munkásságában, jelentősebb hangsúlyt, míg másrészről csupán „érintőleges" szerepet kaptok a XI-XIII. századi francia—magyar kapcsolatok és a francia építészeti, művészeti, s egyéb hatások. 18 Mielőtt tehát az Árpád-kori Somogy francia kapcsolatairól szólnánk, elvi szinten összegezni kellene röviden a francia—magyar kapcsolatok Árpád-kori forrásait. Vagyis elsődlegesen azokat a történeti forrásokat, amelyek az Árpádokra (a királyi udvarra), valamint a bevándorolt főpapokra, főnemesekre, lovagokra, illetőleg az iparűzőkre, kereskedőkre és a telepesekre (jobbágyokra, földművesekre stb.) vonatkoznak. Általában a Latini, Olaiszi és Gallia nép- és településnevek vizsgálata is fontos. Ide sorolva az általuk kedvelt és használt különböző patrociniumok, szentek neveit, mint a Szent Egyed, Szent Miklós vagy Ányos, Apollinaire. Ugyanakkor ezeket kell összhangba hozni a francia nyelvi hagyatékokkal, valamint a régészeti és művészettörténeti emlékekkel. 19 1. A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK ÁRPÁD-KORI FORRÁSAIRÓL 20 Dinasztikus kapcsolatok 21 Már többen, köztük Sőtér István is, megírták, hogy a legkorábbi adat 1000-ből származik, mivel a Szent Istvánnak koronát küldő II. Sylvester pápa is francia származású volt. 22 A tulajdonképpeni első dinasztikus kapcsolat I. Béla házasságához köthető, aki Miesko lengyel herceg (1025—1034) és a lotharingiai származású Riohéza hasonnevű lányát vette feleségül. 23 Fiuknak, I. Gézának (1074-1077) első felesége pedig toulouse-i volt. 24 Gábriel Asztrik feltételezi azt is, hogy 1095 után IV. Raymond toulouse-i gróf Magyarországon, de legalábbis Dalmácián keresztül utazott volna a Szentföldre. A Szent Lászlót trónon követő Kálmán (1095-1116) felesége a normán Roger szicíliai gróf lánya, Buzi lia. Az ő révén Raymonddal is rokonságba kerül, mivel félesége a Saint-Giilles-i gróf sógornője. 2,) Kálmán fia, II. István szintén normán herceglányt vesz feleségül. (1. ábra) Harminc évvel később (Kálmán halála után), 1147ben VII. Lajos francia király vonul át az országon, a keresztes seregek egyik vezére, a király hűbérese: Raynald de Chatillon. Az ő és Constance d'Antioche hercegnőnek a házasságából születik Chatillon Anna, III. Béla király első felesége. 1186-tól a magyar király második felesége pedig a királynak, VII. Lajosnak a lánya, Capet Margit lesz. 26 III. Béla fia, Imre II. Péter aragómiai királynak, VI. Raymond toulouse-i gróf sógorának a testvérét, Constance-t veszi feleségül. Imre testvére, II. András újra a Capet-házzal épít dinasztikus kapcsolatot. Pierre Courtenay és Yolante de Flandre leányával, Jolantáva'l lép frigyre. 27 Az Árpád-kor vége felé VIII. Lajos francia király unokája, Izabella, aki Károly (Anjou, Provence grófja, szicíliai király) leánya, kerül a magyar királyi udvarba. IV. (Kun) László nővére, Mária pedig Izabella testvéréhez, II. Károly nápolyi királyhoz megy feleségül). S az ő házasságukból származik - többek között — Szent Lajos, Toulouse püspöke, valamint Károly Róbert apja, Martel Károly is. 28 (2. ábra) Ha összefoglaljuk az Árpádok francia dinasztikus kapcsolatait, akkor világosan kialakulnak a házassági, politikai összeköttetések. Az 1050-1066 közötti időben a lotharingiai, majd Géza révén a dél-francia, toulouse-i kapcsolat létezett. Az utóbbi Kálmán idejében kibővült a szicíliai normán szövetséggel, s 1131ig tartott, II. István haláláig. Majd a francia származású, de keleti, antiochiai Chatillonok és a Capetház közötti összeköttetés jött létre. 1196-1204 között az aragóniai, kastíliai és dél-franciaországi (toullouse-i) dinasztikus kapcsolat virágzott. Ez tartott egészen 1235-ig, amikor II. Péter aragóniai király fia, I. Jakab Jolantát vette feleségül. 29 14. GYÖRFFY Gy., A székesfehérvári latinok betelepülésének kérdése SZÉ 2. Székesfehérvár 1972., 37-42. (Továbbiakban: GYÖRFFY 1972.) 15. SZÉKELY 1972., 45-72. 16. FÜGEDI 1981., 398-418. 17. MAROSI E., TSZ 1980/1. 124-149., PÁLÓCZI HORVÁTH A., AÉ 109 (1982) 1. 97-107. 18. GEREVICH L, MTAK (II) 20/1971. 55-72. LEVÁRDY F., Bulletin 32-33 (1969) 164-167. 19. A nyelvi és a régészeti hagyatékot, emlékeket csupán somogyi szempontból volt módunk feldolgozni. Elsősorban Soimogyvár és Saint-Gilles kapcsolatának, anyagának a bemutatása jelenlegi célunk. 20. A forráscsoportok egy-egy, eddig még külön nem vizsgált rétegét, elsősorban a somogyi vonatkozások miatt tárgyaljuk. 21. Az Árpádok házassági összeköttetéseit, azok jolitikai irányvomala miatt, csupán fő vonalakban tudjuk vizsgálni. 22. GÁBRIEL 1944., 8-9. 23. Uo. 13-16. 24. Uo. 16. 25. GÁBRIEL 1944., 18. 26. Uo. 22-24. 27. Uo. 33-34., SÖTÉR 1946., 30. 28. SŐTÉR 1946., 31-32. 29. Uo. 30.
