Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

AZ ÁRPÁD-KORI SOMOGY FRANCIA KAPCSOLATAIRÓL 15 1. ábra. Saint-Gilles és Somogyvár elhelyezkedése Harmincöt év után — a kettős házassággal — újra a francia királyi csatiaddal kerülnek az Árpádok szövetségibe. Ez teremti meg 1270—1301 között a franciaországi (Anjou, Provence stb.), dél-itáliai (szicíliai, nápolyi) kiterjedt rokonságot. Francia-vallon származású főpapok Gábriel Asztrik — I. Bélával és a lotharingiai származású Richéza-vol kapcsolatban - többször emlegeti a flandriai származású bihari püspököt, Léodvínt.

30 Györtffy

31 lotiharbngiainok említi, „aki István halála után nem sóikkal (tehát 1038 után) ír a király bulgáriai hadjáratáról, valamint hogy István az ottani Szent György templomiból ereklyéket hozott el". Bárczi Géza is tud a „vallon Leodvin ró

I"

32 aki 1050ben látogatóba ment eredeti hazájába. Sőtér ezt úgy értelmezi, hogy „amikor a német fenyegetés még veszélyesebbé vált, András király Leód vin bihari püspököt küldte Franciaországba".

33 Györffy szerint

34 ez a vallon—francia Leodvin bihari püspök, oki Endre király megbízásából számiba vette a székesfehérvári kincstárat, s haza látogatva, magával vitt és a namuri egyháznak ajándékozott két ereklyét, amelyet István király Ochiridábál hozott el. 1064 után valóban szerepel egy feljegyzés a namuri St. Albán székesegyház krónikájában : Lieduinus episcopus Bichariensis genere Lotharinsis, mikor rokoni látogatásra ment, az épülő St. Albán templomnak Szent György és Szent Miklós ereklyéjét adományozta.

35 Ebből tehát Világosan kiderül, hogy Leodvin I. Béla feleségével azonos helyről - Lotharingiából származott. Nyilván a királyné köréhez, udvarához tartozott. Ugyancsak lotharingiai lehetett György kalocsai érsek, aki 1050-iben Toul'ba zarándokolt.

36 Franco veszprémi (és belgrádi) püspök, aki 1055-1087 kö30. GÁBRIEL 1944., 15. 31. GYÖRFFY 1972., 39. 32. BÁRCZI 1937., 415. 33. SÖTÉR 1946., 11-12. 34. GYÖRFFY 1972., 39. 35. BALOGH J., Varadinum. Várad vára Művtört. Füz. 13/2. Budapest 1982., 22. (Továbbiakban: Balogh 1982.) 36. GYÖRFFY 1972., 39.