Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.
136 LACZKÖ ANDRÁS egy-egy virágcsokrot küldött minden szereplőnek, valamint külön babérkoszorút Földes Imrének és Márkus László rendezőnek. A Magyar Színház művészei viszonzásként tizenkét kis babérkörből összefont hatalmas koszorút küldtek Jászai Marinak. A művésznő végül a következő levelet juttatta el A császár katonái szereplőihez: „Művészet ifjú harcosai Ti! Művelődésünk kedves katonái! Valamennyiteket egyenként és együttvéve, szívem egész melegével köszöntelek és hálásan köszönöm mindnyájatoknak azt az igaz, mélységes gyönyörűséget, amit komoly, nagyszabású törekvéstekkel, kedves közös pályánkon elértetek. Alig várom, hogy újra ott ülhessek és hallhassam ismét, újra meg újra »A császár katonái«-t. Első sorban mint a művészet hivatottjait üdvözöllek érte. De nem tudnátok azt a darabot — még Ti sem! - oly forró igazsággal eljátszani, ha nem élne a szívetekben a legszebb férfi erény; az, mellyel a jellemet betetőzi: a Hazaszeretet! Művészi igazságtokon keresztül érzem tüzelni és melegíteni szívetek legszentebb, legfenségesebb érzését a hazaszeretetet és az teszi előadástokat oly erős egésszé. Igen fiúk, mi nem nemzetiszínű frázisokkal szolgáljuk törekvő, haladó kis hazánkat, hanem azzal, hogy kultúrájához teljes erőnkkel hozzájárulunk. Ezért a belőletek kisugárzó hazaszeretetért, amely művészeteteket megacélozza, fogadjátok tőlem arany babérkoszorúm maradványát, melyet az »Elektrádért adott nekem a főváros közönsége és melynek felét, a meg nem jutalmazott költőnek: Csiky Gergelynek törtem le. Eme felén kérlek, osztozzatok meg olyan formán, hogy mindenitek, akik »A császár katonáidban játsztok, törjön le belőle egy-egy levelet, ha mi még megmarad, azt kérlek adjátok át nevemben a darab írójának, Földes Imrének, aki valóban egész arany koszorút érdemel, egész a szív vérével írott hős költeményért. Kérlek mondjátok meg neki, hogy Petőfi csodás mondása "ha sen'ki sem védné is a Hozót..." jutott eszembe, drága, megszentelt munkája hallatára! És végszóul még egyet, kedves 8. LACZKÖ ANDRÁS: Jászai Mari levelei Földes Imréhez. Somogyi Néplap, 1981. június 28. A hagyományok szerint Beöthy László igazgató ekkor határozta el, hogy egyenként 200 koronás 'jutalomdíjat alapít, a mit évemként a társulat egy fiatal nő és férfi tagja kap majd meg, s ezt Jászai-díjnaik nevezik eíl. A hírt közölték n lanoik. Reöthv Láiszló eqvideiűleq levelet írt a művésznőnek. Ennek pontos szövege a következő: „Nagyságos Asszonyom! Igen tisztelt Művésznő! Azt a tisztességet, amely Nagyságod lelkes és pá ration elismerésében a Magyar Színház játszó személyzetét érte, én 'köszönöm meg. Fogadja hálánkat nemcsaik magjáért a tényért, hanem о belőle fakadó tanulságért, művészi felbuzdulásért, egyszóval az ön méltánylásánaik egész rendikívüli kiszámíthatatlan erkölcsi hasznáért is. Minden törekvésünk, vágyunk, álmunk, megsokszorozódik, megacélosodik az ön lelkesedésének a tüzében. Éppen ezért mély tisztelettel bocsánatát és elnézését leérem, hogy levelének egyik nemes szerénységű (kívánságát nem teljesíthetjük. A kívánság különben is teljesíthetetlen: az öröm, amenagyrabecsült Réthey kolléga, akihez levelemet is, régi pályatársi jusson intézem; nem mégsem egy, de két kérésem van ön által a kedves pályatársakhoz! Ez a kis testvéri ünnep maradjon a mi családi ünnepünk. A mi bizalmas kézfogásunk egymással, melyet ne hűtsünk ki a lármás nyilvánossággal, melyet én nem bírnék el. Ez az első kérésem. A második az, hogy sem egyenkint, sem együtt ne adjék egyéb jelét annak, hogy szeretetem és nagyrabecsülésem emlékét egy-egy levelet arany koszorúmból elfogadnak, mint hogy maguknál hordják, de nekem soha sem szóval, sem egyébként említést róla nem tesznek. Olyan legyen ez a kis esemény köztünk, mint egy meleg, néma kézszorítás, melyet elég, hogy mi értünk, ha szó esnék róla, értékét vesztené. Isten veletek. A viszontlátásra, kedveseim! Szerető tisztelő hívetek Jászai Mari". 8 Ady Endre szívvel írt előzetes cikke után aligha kell csodálkoznunk a darab rendkívüli sikerén. Jászai Mari levele utal arra, amit a kortársak éreztekgondoltak a dráma láttán: az igazi hazafiság kérdéseiről szólt nyíltsággal, moralitással. E levél ismeretében aligha hat túlzásnak az a tény, hogy volt olyan történelemtanár ekkoriban Budapesten, aki egész életében ébrentartotta diákjai érdeklődését a Földes-mű iránt, mert nagyon fontosnak érezte mondanivalóját. Jászai Mari Elektra-koszorújából végül is a két részt összefogó elemet kapta meg Földes Imre, ami a tragika és a komika maszkot ábrázolta. Ezt a relikviát — mint kedves elismerést — élete végéig őrizte az író. A szép levél, s az aranykoszorú után Földes, amikor A császár katonái 'könyv átokban megjelent, természetszerűleg küldött egy dedikált példányt Jászai Marinak. A művésznő ennek átvétele után írta az alábbi sorokat: „1908. Marc. 16. Mélyen tisztelt barátom! örömmel és hálával fogadom el gyönyörű könyvét. Boldog vagyok, ha csak egyetlen napra is félre . lyet ön nekünk szerzett, soklka 1 ! nagyobb, hogysem megmaradhasson bennümk, nem tudjuk megállni, hogy elhallgatván, elhallgassuk iaz ön művészlelkének dicsőségét is. Egyben tisztelettel bátor vagyok értesíteni Nagyságodat, hogy az ön elismerésének emlékére két, egyenként 200 'koronás juta lom díj at alapítottam, amelyet évenként az igazgatásom alatt álló társulat egy fiatal férfi és eav fiatal inőtoninnok f^hmnr 1-4n. A császár katonái első előadásának forduló napján, színházi működésük elismeréséül a társulat ítélete alapján osztok ki. Engedje meg Nagyságod, hogy e díjoíkat az ön mindnyájunktól megbecsült nevéről Jászai-díjnak nevezzük el, egyképpen tisztelvén önt és magunkat is. Fogadja Nagyságod kitűnő tiszteletemet és mindnyájunk hálájának legőlszintébb nyilvánítását, amellyel vaavok kész szolqóia és tisztelője: Budapesten, 1909. február hó 9-én. Beöthy László, a Királyszínház és a Magyar Színház igazgatója"
