Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről
A SOMOGYI XIV-XV. SZÁZADI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS TÖRTÉNETÉRŐL 81 igazán mezővárossá Igalt is a XV. század második felében. 110 Atád - XIV. század második felében emlegetett — cives lakói a nagy segesdi királynéi központtól, illetőleg oppidumtól, mezővárostól D-re, 6-10 km-re, a forgalmasnak mondható kereskedelmi útvonal mellett éltek. (3. kép) Az átmenő út forgalmasságára, fontosságára az is bizonyíték, hogy Zsigmond király az 1395-ben eladományozott vámszedési jogot egy év múlva visszavette. Atád a forgalmas útvonalon D-re haladó kereskedelem révén fejlődhetett mezővárosias jellegű településsé, mivel itt érdemes volt a kézműveseknek megtelepedni. Hiszen — a Babócsa, a drávai révhely felé haladó idegen kereskedőktől Atádon is vásárolhattak, illetőleg áruikat kínálhatták. (3. kép) A mezővárosias jelleget erősíti, hogy a két Atádon már 1333-34-ben plébániaegyház is állt. Papja 25 garast adózott, vagyis a szomszédos Pácod, Baráti egyházánál majdnem 9-szer, Fülecsnél 10 garassal többet, míg Rinyaszentkirályinál 25-ször többet fizetett. 1399-ben ugyancsak szerepelt az atádi plébános. 1327-ben a veszprémi egyházhoz került - atádi származású — gyertyavivőről is tudunk. 1501-ben pedig - az egyetemet végzett, az artium baccalareus-i fokozattal rendelkező — atádi Márton, a kalocsai plébánia canonicusa és cantora szerepel. 111 Atád Szent György plébániáját először 1402-ben említik úgy, hogy Barátiban, ötvösben és Boda falván (Bodvicán) is filiája, illetőleg kápolnája volt. 1494-ben pedig újra tudunk az atádi plébánosról. A három szomszédos faluban jelentősebb filiával rendelkező nagyobb plébániaegyház, valamint az innen elszármazó, egyetemet is végzett értelmiségi, papi réteg ugyancsak a mezővárosi jelleget erősíti. Kubinyi András kutatásai szerint is „nagyszámú, innen elszármazott papra maradt adat, és főleg a mezővárosi polgárfiak mentek papnak". 112 Ugyanakkor Fügedi Erik 113 kétségbe vonja Atád mezővárosi jellegét azzal érvelve: ,,mert annak soha nem nevezik és nincs koldulórendi kolostora". Az utóbbira Atádon valóban csak a XVII. század végéről, a XVIII. század első feléből vannak adataink. Ezt a kritériumot azonban Atád esetében feleslegesnek érezhetjük, mivel a tőle 6—10 km-re É-ra levő Segesden már a XIII. század végéről tudunk a ferencesek Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kolostoráról. Valamint a másik fontos útvonal mentén, tőle 20-25 km-re K-re levő Hedrehely mezővárosban a XV. század második felében megtelepedett a ferencrend. Végsősoron Atádtól 6-10 és 20-30 km-es körzetben két koldulórendi kolostor is állt a XIII-XVI. század közötti időben. 114 (3. kép) Abban igaza van Fügedinek, hogy mezővárosnak, vagyis oppidumnak valóban soha nem nevezték Atádot a középkorban. Bácskai Vera véleménye szerint viszont 11 *' „helytelen lenne azonban csupán ilyen formai meggondolások miatt teljesen kirekeszteni ezeket a helységeket a mezővárosok köréből". S éppen ezért szerepelteti könyvében, mint országos vásárral rendelkező oppidumot. 116 A fontos mezővárosi jellemzők közül Atád középkori lakosságának számáról csak közvetve van adatunk. 1443-ban például a település 28 jobbágysessioját, azaz telkét égették fel. Az itt szereplő telkek száma alapján 140-150 emberre tudunk következtetni. S mivel nem az egész villa, possessio felégetéséről, hanem számszerint 28-ról szólnak ezek az adatok, így nagyobb telek-, illetőleg lakosságszámra kell gondolnunk. (Különös, ha a zselléreknek az — összlakossághoz viszonyított — 1/3-nyi rétegét is figyelembe vesszük.) Akkor a XV. század első felében úgy 150-200 fő körüli lehetett az itteni lakosság. Később Atádon — a török pusztítás után — 1534ben, csak Pekry tulajdonában 56 porta, vagyis körülbelül 280-300 körüli lakosság szerepelt. 117 Ha 1427-ben a kaposi mezőváros 400-as, vagy 1430-ban Bátmonostor 215-ös, valamint 1477-ben Szerdahely 100-as és 1512-ben Szentpál 140 fős, Szil (Somogyszil) 1518-ban számított 290-es lakosságszámát vesszük, akkor Atád 150, majd 280-300 fő körüli lakosságszáma — különösen Somogyban - megfelel egy mezővárosi lakosságszintnek. 118 Hiszen a mezővárosok benépesítése egyaránt érdeke volt a polgároknak és a földesuraknak. Az oppidum virágzásától a földesúr az adó, a vám stb. jövedelmeinek az emelkedését várta. Ez a fejlődés azonban erősen függött a közlekedési- és útviszonyoktól, azok megváltozásától, valamint az igényes fogyasztók jelenlététől. Az olyan települések fejlődtek, mint a segesdi királyi, királynéi központ, uradalmi székhely, ahol az udvar huzamos ideig tartózkodott, s ahova drága árucikkeikkel, luxusholmijukkal a külföldi kereskedők is eljöttek. (3. kép) Segesd 1389-ig királynéi központ, rezidencia, majd a XV-XVI. században fontos Marcali és Báthori birtokközpont és főútvonalban fekvő vásárhely volt. Ugyanakkor a segesdi oppidum piacát a XV-XVI. században felkereső kereskedők Atádon érhették el, ugyancsak a Báthoriak főispáni rezidenciáját, Babócsa oppidumot. Nem véletlen, hogy a Batthyanyak Atádon, a Marcaliak, a Báthoriak uradalmai között szervezték meg a vásáros-piaci központjukat, amely elsősorban a két nagyobb uradalom mezővárosait felkereső és 110. 111. 1,12. 113. CSÁNKI II. 1894, 578. 114. Monumenta Romána Episcopatus Vesprimiensis II. Budapest 1899, 343. CDXXXIX., Uo. III. 30. XXXI., 115. 35., 139., JANKOVICH 1976, 13-14. 116. KUBINYI 197)2, 34. 1117. FÜGEDI 1981, 77-78., 476. 99. 118. MAGYAR 1979, 1>ó!í~185. Id. 104. 2/1980/66-75. BÁCSKAI 1965, 21. Uő„ 140. MAGYAR 1974, 7. BÁCSKAI 1965, 24-26., 28. Jól András (Nagyatád 1971, 2.) j., Uő., Somogy értelmezte Laczkó
