Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről

82 MAGYAR KÁLMÁN Atádon áthaladni kényszerülő - kereskedők révén jöhetett létre, illetőleg fejlődhetett. Valószínűleg többek között - a Marcaliak atádi rév-, vámjogának ellensúlyozására szerezhették meg a Batthyanyak 1475-ben Átadnak az országos és a heti vásártartási jogot. S ettől kezdve az atádi Batthyány uradalom: a két Atád, Baráti, ötvös, Szabás faluból álló központja Atád lett. Hogy Atádon milyen kézműves, iparos réteg alakult ki a középkor folyamán, arról egyelőre még nem tudunk! Mindenesetre Igal mezővárosban a XV. században - a margitszigeti apácák mezővárosában, birtokközpontjában - a 46 név szerint felsorolt lakos között egy diákot, egy szabót, három kovácsot említenek. Segesden 1394-ben egy szűccsel is találkozunk, akinek a háza a piactéren volt. S nyilván Átadnak is megvolt az alapvető iparos rétege, mert a szomszédos Kutas, Kadarkút falunak 1389-ben már kovácsa is volt.

119 Mint ez az országos adatokból kiderül, Igal, Szil, Szentpál mezővárosban 1390-1440 között 2, 9, illetőleg 4 iparág volt képviselve. Általában a magyarországi mezővárosokban 6-7 iparágat találunk. Ugyanakkor a mezővárosi iparos nem csupán a szűk helyi kereslet kielégítésére korlátozta a termelését, mivel vásárlóinak körét nem csupán a környező falvak lakossága alkotta. Vevői közé tartoztak — a termények nagy mennyiségét és választékát nyújtó - országos- és hetivásárokra mind messzebbről érkező fogyasztók is.

120 Mátyás 1472. évi dekrétumának 17. cikke szerint „Somogyban főképpen a bor eladásából éltek". S ezt láttuk Köröshegy, Somogyvár mezőváros esetében is. A bornak az értékesítéséhez azonban nem volt elsősorban szükség az országos vásárokra. A vásárok forgalmának erőszakos szabályozására jó példa, amikor 1347-ben a bátmonostori hátfői vásár megtartását Péter mester somogyi főispán - saját birtokának, vásártartásának, s így hasznának növelése érdekében - megakadályozta. Azzal, hogy minden olyan útvonalon, amelyen a kereskedők Budáról, Szegedről, Szerem Baranya megyéből a bátmonostori vásárra mehettek volna, megállította, kirabolta és arra kényszerítette őket, hogy az ő Danes birtokán tartott vásárra menjenek. Atád valószínűnek mondható mezővárosi szerepével kapcsolatban fontosak - a szakirodalomban szinte ismeretlen - szenyéri uradalmi központ szenyéri, tapsonyi mezővárosának adatai. Szenyér — az É-ról Segesd irányába vezető útvonalnál fekvő — Böhönye szomszédja és 20-30 km-re van Segesd-Nagyatád körzetétől. Tapsony pedig Szenyér ÉNy-i szomszédságában, tőle alig 4-5 km-re fekszik. (3. kép) Szenyérben előbb a Szenyéri család, majd 1412 119. MÁLYUSZ 1953, 133-^134., 138. 1(20. BÁCSKAI Ф965, 34., 40. 121. CSÁNKI II. 1894, 583., BORSA 1979, 112. 242. 122. BORSA 1979, 116., 252., 78., 138. után - a XV. század elején rövid ideig Atádon is birtokos — Tapsonyi Anthimi család mezővárosa létezett. Az 1331-ben villaként emlegetett település 1482-ben oppidum Zenyr sub castello Zenyer szerepel.

121 A várkastély alatt fekvő mezőváros házai egészen az erődítmény alá, köré nyúltak és gyúlékony anyagból, talán fából épültek. Itt 1483-ból ugyancsak tudunk a mezőváros fogadójáról, s ami lényegesebb, már korábban, 1437-ben a (köz)fürdője is szerepelt. Ebben az említett időszakban zajlott le egy hatalmaskodás, amely során Tapsonyi János emberei, familiárisai és a környékből származó két deák, az iparosok: egy varga, egy szűcs, egy kerékgyártó, két falubíró és más jobbágyok megverték a szenyéri Mihály nevű kovácsot.

122 Ugyanakkor 1482-85-re Szenyér oppidum már a kiterjedt ún. szenyéri uradalomhoz tartozik. 1485ben I. Mátyás király a Somogy megyében levő Zenyer várkastélyt minden mezővárosával, falujával, birtokával és jogaival, az esetleg bennük rejlő királyi jogokkal, a haszonélvezeteivel és tartozékaival említi.

123 Szenyér birtokközpontjához - saját mezővárosán kívül - több, köztük Tapsony mezőváros is tartozott. S ha tovább vizsgáljuk az uradalmat, akkor kitűnik, hogy a Tapsonyi Anthimiek alakították ki, s szervezték nagy, mezővárosokkal rendelkező birtoktömbbé. Ugyanakkor kiderül az is, hogy a Szenyérrel Ny-ról közvetlenül szomszédos Tapsonyt, a Tapsonyi Anthimiek - 1334-ben már Thopsonként emlegetett - névadó központját, 1455 előtt ugyancsak mezővárosként említik. Tervszerű birtokközpont kiépítésére gondolihatunik, h'iszen 1449-ben még a várkastély ún. helye, majd 1455-ben a várkastély (vár?) is szerepel, úgy, hogy 4 falu és több birtok is hozzátartozik. 1459-ben szerzi meg a család Mátyás királytól azt a jogot, hogy „bárhol fából vagy kőből bástyákkal, falakkal, árkokkal és más szükséges építményekkel .. . várkastélyt vagy erősséget építsenek", amely jognak Tapsonyban is érvényt szereztek. Ugyanakkor a szomszédos Szenyérben is állt kúriájuk már 1445-ben. Mint ahogy egy másik birtokostársuknak 1475-ben Tapsonyban is szerepelt egy kúriája.

124 A Tapsonyi család a fontosabb kereskedelmi útmenti Szenyéri birtokközpontot teszi meg - a XV. század közepétől - a tapsonyi-szenyéri-szobi birtokokból álló hatalmas uradalmak központjává.

120 A Tapsonyiak nagyarányú somogyi birtokszerzését mutatja, hogy ekkor tartották a kezükben - az 1449-ben várral, civitassal rendelkező, 33 településből álló Zigethi uradalmat. Hűtlenségük után, 1463-ban veszítik el összes birtokaikat, amelyekből a szenyéri - összes tartozékaival - 1483-ig a laki Thuzok, majd az ő hűt123. BORSA 1979, 119. 260. 124. CSÁNKI II. 1894, 650., BORSA 1979, 86. 164-165., 87. 167., 92. 180., 96. 193., 98. 201., 104. 218. 1125. BORSA 1979, 5SM50.