Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise

AVAR KORI BRONZTÁRGYAK RÖNTGENEMISSZIÓS ANALÍZISE 21 összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az ónbevonat alkalmazásának gyakorlata - a vizsgált esetek tanúbizonysága alapján - az egész késő avar kori birodalom területén elterjedt volt, s úgy tűnik, hogy az öntvényeken az aranyozás mellett csak ezt használták. A lemezes szíjvégek, veretek esetében azonban továbbra is fennáll mind az ezüstözés, mind az ónozás lehetősége. Ezeknél azonban nagyobb a valószínűsége, hogy ténylegesen ezüst bevonatot találunk. 3.2. A fő ötvözeta/lcotóíc Első pillantásra megállapíthatjuk, hogy az avar kori és római bronzok egyaránt nem tiszta ón, vagy ólombronzok, hanem az ún. vörösötvözetek közé tartoznak. A rézhez ugyanis ónt és ólmot együttesen ötvöztek, és szinte valamennyiben található cink is. Ha lelőhelyenként és egyenként sorra vesszü/c az egyes fő alkotóelemeket, az alábbi kép bontakozik ki előttünk: 3.2.1. Réztartalom Győr—Téglavető-dűlő: Zömében 81-84%, de van egy kisebb csoport 70-72% körül, és 64-65% réztartalommal is. Ezek a csoportok tipológiailag öszszefolynak, azaz sem stílus, sem funkció szerint nem különíthetők el csupán a réztartalom alapján az egyes leletek. Egyedül a lemezből készült tárgyakról lehet nagy általánosságban megállapítani, hogy (néhány kivételtől eltekintve) az alacsonyan ötvözött bronzok közé tartoznak, tehát réztartalmuk magas. (Az, hogy a réztartalom és a típus között nincs szoros összefüggés, az összes vizsgált lelőhelyre érvényes!) Tiszaderzs: 65-66% és 72-73% között állapítható meg egy nagyobb, illetve egy kisebb csoport. Visznek: Jellemző a 64-65% közötti réztartalom, ami mellett egy kisebb 72-73% körüli csoport jelentkezik. Szebény: Zömében 75-78% réztartalmú leletek, ami mellett 67-69% között található egy kis csoport. Homokmégy: Jellemző a 75-78%, szintén egy 6769°Jo között jelentkező kisebb csoporttal. Veszprém: A vizsgált garnitúra szintén inkább az alacsonyabb réztartalmú kategóriába tartozik (6566°/a). Itt a további alkotóelemek vizsgálatára vonatkozó érvénnyel is meg kell jegyeznem, hogy nem került sor a teljes garnitúra elemzésére. Az eredményeknek inkább a bevonat-vizsgálatoknál van jelentősége, mint arra az előzőek során a bevona^réteg értékelésénél már utaltam. Várpalota-Bántapuszta : Az elemzett övgarnitúra átlagos réztartalma 82-85% között található. Táp-Borbapuszta : Egy 76-78% közötti és egy magasabb, 88-91% közötti csoport. A két garnitúra közül az aranyozott adja a magasabb réztartalmú csoportot. Az ékszerekkel összevetve három csoportot lehet megkülönböztetni, az ékszerek anyaga réztartalom tekintetében is valamelyest eltér mindkét típusú övgarnitúra alapanyagától. Róma/ eredetű bronzok: Elég széles talpú normál elosztást mutató hisztogram 85-88% közé eső maximumhellyel, ami mindenképpen a Fejér megyei avar bronzok réztartalma (83-85%) fölé esik. 3.2.2. Óntartalom Győr—Téglavető-dűlő: A többség 5-5,6% között, és egy 10,5-12% közötti kisebb csoport. Ez összhangban van a félkvantitatív értékelések eredményével,

5

;

3 ami szintén arra utal, hogy a bronzok között ke% alapvető csoport van. hgyik, anoi az óntartaloifi több, és egy másik, amiben több az ólom és kevesebb az ón. Tiszaderzs: 11-12% között. Visznek\ 16-17,5% közötti óntartalom. Szebény; Két csoportot lehet megkülönböztetni. Egy 7,5-9% közöttit, és egy 13-14,5% közé eső óntartalommal rendelkezőt. Homokmégy: Szintén két csoport van, egyik 7,5— 8,5%, a másik 11,5-13% között. Veszprém: Nehezen értékelhető, szétszórt adatok, zöme mégis inkább a 10—12% közé esik. Várpalota-Bántapuszta : A vizsgált 1 db garnitúra elég alacsony, inkább a győri első csoporthoz hasonló 4-5,5% közötti értékeket mutat, ami mellett egy 0,5-1% közötti kisebb csoport van. Táp-Borbapuszta: Az erről a lelőhelyről vizsgált két garnitúra is a várpalotaihoz hasonlóan viselkedik. Az adatok többsége a 4-5,5% közé esik, de van egy még kisebb óntartalmú (0,5-1%) csoport is. Az ékszerek óntartalma is nagyjából ezekbe a tartományokba esik, azonban inkább a magasabb értékek felé tolódik el, s megjelenik egy 7,5-8,5% közötti óntartalmú csoport is. A Fejér megyei avar és római bronzok összehasonlításakor azt tapasztalhatjuk, hogy míg a római bronzok óntartalma inkább alacsonyabb tartományokba kerül (0,5-1%, illetve 2,5-4%), addig az avar bronzok többsége 3,5-5%, illetve 7-8% ónt tartalmaz. 3.2.3. Ólomtartalom Általánosságban megállapítható, hogy a szórás nagy, a hisztogramok eléggé elnyújtottak, kevéssé határozott maximumhelyeket mutatnak. Győr—Téglevető-dűlő: Az ónhoz hasonlóan két csoport különböztethető meg: egy 1,5-3,5% közötti, és egy 7,5-9% közé eső. Tiszaderzs: Az ólomtartalom elég nagy szórást mutat. Inkább a 13,5-15% és a 17-17,5% közötti értékek a jellemzőbbek, de jelentkezik egy igen magas, 20-22% ólmot tartalmozó réteg is. Általában az ólomtartalom soknak mondható. Visznek: Az előbbihez hasonlóan nagyon elnyújtott hisztogramot kaptunk, de összességében itt is a magas ólomtartalom a jellemző, a vizsgált leletek