Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise
20 KÖLTŐ LASZLŐ Со К* 11. ábra. Veszprém, Tejgyár Vörös okt. út (1980. V. 22.) 1. sír 22. sz. griffes veret olyan „karcolások" láthatók, mintha ecsettel vitték volna fel azt a felületre. Az, hogy ez a jelenség a restaurálatlan, in situ leleteken is megfigyelhető, igen valószínűvé teszi a bevonatok készítésének ilyen módját az avar korban is. Másik módszer lehetett még a forró, folyékony bevonó fémbe történő bemártás. Ezt az egyes veretek hátlapján (az áttörések és a veretek peremén) is megjelenő ón teszi valószínűvé. Az előlapon keletkező fémfelesleg letörlését ezeknél a daraboknál is alkalmazhatták, mivel az ilyen darabok esetében is sikerült megfigyelnem az ecsetvonás-szerű törlési nyomokat. Az ónbevonatok alkalmazásához kapcsolódóan sikerült egy másik technikai megállapítást is ten12. ábra. Várpalota-Bánatpuszta (1979.) nünk. Nevezetesen azt, hogy a több lemezből öszszeállított szíjvégeket ónnal forrasztották össze, valamint azt, hogy az övet díszítő, bronzlemezből préselt rozetták nagy részét is ónba (vagy ón és ólom ötvözetébe) ágyazott, vagy ón — illetve óntartalmú ólom - forrasszal rögzített szegecsekkel erősítették fel az övre. 52 / b Erre utal pl. a 19. és 21. sorszámú mérési adat, aminek alapján feltételezhető, hogy a győri 66. sírba temetett férfi övére a préselt rozettákat (I. tábla) a fent vázolt technikával felerősített szegecsekkel rakhatták fel. Ezt a feltételezést megerősíti a zamárdi-rétiföldeki avar temető néhány lemezes szíjvégének, rozettájának hasonló vizsgálati eredménye is. 52/b Ez a megfigyelésünk összhangban van Tóth József eredményeivel, aiki a Tiszává rkany-h ügyi n parti avar temető anyagának restaurálása során elvégzett klaszszikus kémiai analíziseik alapjain jutott hasonló következtetésre (Tóth 1979., 194-200. o.). Azzal a különbséggel, hogy a kifejezetten a veretek hátoldali betöltésére irányuló vizsgálataink során abban mi antimont (Sb) nem találtunk. Tartalmaztak viszont ezek a betöltések az ón és ólam alapötvözeten kívül majdnem minden esetben ezüstöt és egy alkalommal kadmiumot (Cd). Lágyforrasz használatát bizonyítják Bencze Sándor és íMorgós András is fent idézett cikkükben (Bence 1980., 51. o.).
