Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Múzeumi krónika 1982. - Az Európai Nostra-díjas Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény Szennában

MÚZEUMI KRÓNIKA 185 AZ EURÓPA NOSTRA-DÍJAS SZABADTÉRI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY SZENNÁN Az építészeti díszítőmunkában egykor oly gyakran foglalkoztatott festő asztalosok kezenyomát Somogy megyében ma már csak a szermai református templom belső berendezései őrzik. Az 1785-ben épült templom festését 1787-ben fejezte be Nagyváti János, aki a nevét és az időpontot az északi karzaton megörökítette. Az orgona karzaton, a szószék koronáján és a mennyezeti kazettákon időközben tönkrement festést 1949-ben rekonstruálni kellett, később pedig sürgetővé vált az épület teljes felújítása is. A megyei műemlékvédelmi program keretében 1970-ben elkészültek a műemléktemplom renoválásának tervei. A környezetrendezés tervezésekor felmerült egy szabadtéri néprajzi együttes létrehozásának gondolata. A templom mellett elterülő, jó terepviszonyokkal rendelkező, közel három kat. holdas, beépítetlen terület kedvező helyszínt kínált a falumúzeum megteremtéséhez. Az ország más területeihez hasonlóan megyénkben is rohamos ütemben pusztultak és pusztulnak népi faépítkezésünk napjainkig fennmaradt emlékei. A műemléki védettség, a fenntartást segítő anyagi támogatás ellenére egyre körülményesebb az állagmegóváshoz szükséges hagyományos építőanyagok előállítása, beszerzése és beépítése. A védett épületek eredeti helyükön való fenntartása mind nehezebbé vált, ezért közülük a legértékesebbeknek egy szabadtéri gyűjteménybe való összegyűjtését, áttelepítését láttuk célszerűnek. A falumúzeum létrehozását állásfoglalásával kezdettől fogva messzemenően támogatta a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség, a későbbiekben pedig rendszeres anyagi támogatásával e két intézmény lett a gyűjtemény legfőbb patronálója. 1974-ben L. Szabó Tünde építész és dr. Knézy Judit néprajzos elkészítették a falumúzeum tanulmánytervét. Bár a terv az idők folyamán több vonatkozásban módosult, alapvető cé'ja változatlan maradt; az archaikus vonásokat népi építészetében is magán viselő Zselicség és Belső-Somogy legértékesebb épületeit meg kell menteni a végleges pusztulástól. A rendelkezésre álló területre egy észak-déli irányú utca mentén, a lakóházak és a gazdasági épületek fésűs beépítésével öt parasztportát, a domboldalba szőlőhegyi présházakat, a templom köré pedig temetői sírjeleket terveztek. A tervezés során gondoltak a mezőgazdasági jellegű ipari emlékek elhelyezésére és a tájegységekre jellemző, őshonos növényzet telepítésére is. A kivitelezési mumkákat két építési ütemben terveztük elvégezni. 1974-ben befejeződött a templom teljes külsőbelső felújítása. Még ugyanazon évben megkezdődtek az I. építési ütem területrendezési munkái, valamint a kerítések, az utak és a hidak megépítése. 1975-ben bontottuk le az első lakóházat Rinyakovácsiban, amit a következő évben építettünk fel újra a gyűjtemény első portáján. 1977től egymással párhuzamosan készült a volt református lelkészlakás fogadóépületté és gondnoki lakássá történő átépítése, a rinyakovácsi telek beépítése és a Szenna, ÁrLátkép a csökölyi lakóházzal és a ref. templommal