Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Boross Marietta: A Kőhegyi szőlőhegyre kiadott rendtartások a 18. századból

A KŐHEGYI SZŐLŐHEGYRE KIADOTT RENDTARTÁSOK A 18. SZÁZADBÓL 119 hoz, onnéd pedig a' Nemes Vrmegye Törvényszékeeleibe appellálni. Nem különben a melly fél pőrét veszti, a'Feldes Uraság engedelme-melett Nóvummal elehet, az-az Újra kezdheti vesztett pőrét. 17: Articulas. Mi módon folytattossék a Törvény? Valaki azért a' Szőlők dolgában port akar kezdeni, A-Szőlős gazdát elsőben Gyertya-Szentelő Boldog Asszony élőt nyoltz nappal tartozik az Hegy-Biró vagy Eskütt-által admoneáltattni : Mely Admonitióért tartozik 12 pénzt a Birónak, vagy Esküttnek füzetni. Azután Gyertya-Szentelő В Asszony napján tartozik azon Szőlőiül el-téltattni, és a' Tiltó Esküttnek, vagy Birónak egy garast le-tenni. Gyertya Szentelő- és Gyümölcs-oltó В Asszony nap között tizen-ötöd napi terminussal dolgát adgya bé; mellyre az-aly-pörös vagy szóval, vagy Írással tartozik felelni, és mind a'Két részrül magokat Írásait, és feleleteit, vagy hiteles, és jeles levelekkel, vagy pedig hitle-tétellel leendő bizonyságokkal ügyöket meg-igazétani, és világosétani. A' ki az-Helység eleiben törvényre idéztettvén megnem-jelenik egy foréntra büntetődgyék, és a' Kereset a Kereső-félnek meg-itéltessék. A' ki a' Szőlő-Hegyen az Hegybeli Hites embereket, midőn törvényt Szolgálnak meg-hamisellya, vagy meg-Szidgya, marad 2 f. birságon. Az Hegy Biró ellen, duplán, úgymint 4 forinton: Ha pedig az egész népet a Törvény-tételkor megmotskollya, 12 ft. maradgyon; Annak háta a Feldes-Uré, háta pedig azHelységé lészen. Mikor a' Birák, és Esküttek illyetén Törvényt Szolgálnak, Asztal-pénzek lészen 40 pénz, és itelből-való Képes Gazdálkodás. Az idézést minden napra 12 pénz. bötsüért 40 pénz. Be' valíó-Szőlő-Levéltül, egy Tallér. Megye igazétástul 24 pénz ha ám bár több Követ tésznek-is-le És ezen költségeket azok füzessék, Kik vétkeseknek találtattnak. A bötsülésben illy forma rendet tartsanak. Egy Szőlőtőnek ki-törését egy garasra bötsültetik; és egy esztendős oltványnak elrontását fél garasra; de az-üdösebb oltványnak kitörésében, és tellyességel-való elrontásában, mind a Gyümölcs fának indulattyát, s' mind annak mivoltát Szükség tekéntetbe venni. Hogy pedig minden Törvények helyesben, és jobb igazsággal folyanak; az-Hegybeli Gyülekezetek regvei józanon tartassanak, Sémi Ítéletet ital után ne tegyenek, se valakit ne-büntessenek: És hogy a Törvény miat Isteni Szolgálat ne mullék, ünnep, vagy Vasárnapokon tellyességet, gyülekezetet ne tartsanak. 18: Articulus. Mikor kellen olvasni az-Hegy-béliek-előt ezen Articulusokat? Hogy ezen fellyebb meg-irott Articulusokat mindenek megtudhassák, és szentül meg-tarthassák; szükség lészen esztendőnként kétszer, ugy mint: Szent Gergely, és Mind-Szent Nap tóiban gyűlést hirdetvén az-Hegyen minden Szőlős Gazda hallatára ezen Articulusokat el-olvasni: És a'Ki ezen Gyűlésből vétkessen el-maradna az-előbb meg-irott 5-dik Articulus szerént büntetödgyék-meg. Az-Hegy-Birák pedig és Esküttek minden-nemő büntetésektül mellyeket esztendő folyása alat Kezekhez vettek Számat adni köteleztettnek. Actum Tihany die 2

da Jannuary Anno 1767 Samuel, Tihanyi Apátur P. H. BOROSS MARIETTA MARIETTA iBOROSS: WEINBERGORDNUNG IN KŐHEGY IM 18. JAHRHUNDERT Der Weinberg von Kőhegy am Balaton war einst gemeinsamer Besitz der Abtei zu Tihany, der Leibeigenen der Ortschaft Za

mardi und der Adligen sowie der Bürger der Städte Veszprém, Fok (heute Siófok am Balaton) und Székesfehérvár. Sáimuel Vajda, Abt zu Tihany, erliess im Jahre 1867 ein Reglement, sogenannte „Artikel", zur Ordnung am Weinberg und er verpri'ichtete säimtl'iohe Mitbesitzer, sich seinen Anordnungen zu fügen. Weinberge, insbesondere in den durch Rodungen neu gewonnenen Ländereien, genossen bereits im Mittelalter Sonderreohe. Leibeigene und Bürger in Städten und Marktfiedken konnten ihren Weingarten als persönliches Eigentum betrachten und über diesen, bis auf die Pf! ich tab gab en und Geschenke an den Grundbesitzer, relativ frei verfügen. Juristisch und verwaltungsmässig genossen die Weingärten eine Sonderstellung, da der Weinbau wesentlich mehr Arbeit und grössere Fachkenntnisse als die Kultivierung anderer Felder verlangte. Weingartenbesitzer hegten ihren Garten von allen Seiten mit Zäunen ein und brachten an diesen Türen an, die man passieren musste, wollte man in den Garten hinein. Die Anordnungen und Reglements für die Weingärten bestimmen bis in das 'kleinste Detail die Pflichten in bezug auf die Feuda'labgaben und die Aufgaben bei der Weinarbeit, und sie beinhalten Anweisungen für die Insektenbekämpfung sowie für die Zeit der Wein- und Obstlese. Besondere Aufmerlksamkeit wird in den „Artikeln" der Frage der Vererbung der Weingärten sowie dem Benehmen und Verhallten am Winberg geschenkt. Die sogenannten Bergrichter und Bergmeister überwachten die Einhaltung der Vorschriften. Rechte und Pflichten den Weinbauerndörfer wurden zwischen 1894 und 1960 in einer ganzen Reihe von M'inisteriaierlassen bestimmt. Diese zentralen Regeln weisen allerdings schon wenig originelle und ortsgebundene Züge auf, trotz dem gelten sie als Fortsetzung der „Weinbergartiikej" aus dem 18. und 19. Jahrhundert.