Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise

10 KÖLTŐ LÁSZLÓ tárgyanként, sőt'azonos'tárgy különböző részein is más és más lehet.

28 Ennek az elméleti tételnek a bizonyítására több tárgyon végeztünk vizsgálatot patinás és fémtiszta felülettel (1. táblázat). A tárgyak felületének tisztítására az iparban és a félvezető laboratóriumi technikában már régóta alkalmazott szemcseszórásos módszert választottuk, mely a tárgy tulajdonképpeni anyagát nem károsítja, csupán a felületi tisztátalanságot távolítja el. Megfelelő kis felület tisztítása érhető el vele, ami a régészeti tárgyak által támasztott követelményeknek eleget tesz. A szórást az ATOMKI kisüzemi (kézi) készülékével végeztük úgy, hogy finom üveggyöngyszemcséket fújtunk a tárgy felületére általában 2 atm. nyomású sűrített levegővel. (A levegő nyomása és a fúvóka átmérője a tisztítandó tárgy minőségének és állagának megfelelően természetesen tetszés szerint változtatható.) Ezzel a módszerrel a tárgy felülete fémtiszta lesz, tulajdonképpeni anyaga nem károsodik jobban, mint bármely más tisztítási eljárással.

20 A módszer a hazai restaurátori gyakorlatban még nem terjedt el, azonban külföldi alkalmazása során bebizonyosodott, hogy nemcsak fém-, hanem fa-, papír-, bőr- és falfelületek is biztonságosan tisztíthatók így meg. A tapasztalatok alapján speciálisan régészeti célú, műtárgyak tisztítására alkalmas szemcseszóró készülékeket is szerkesztettek.'

0 A minták előkészítése során a patinát néhány kivételes esettől eltekintve a hátlapról, illetve egybeöntött nagyszíjvégek esetében a köpü (vagy tubus) oldaláról távolítottuk el. 2.1.4. Az adatok feldolgozása A mérési adatok értékelését a Nehézvegyipari Kutató Intézetben a vegyipari számítástechnikai csoporttal végeztük el, R-10-es számítógépen. A győri temető anyagán tájékozódás céljából először egy félkvantitatív értékelési módszerrel próbálkoztunk. Minden olyan esetben, ahol egy övgarnitúrán legalább öt mérési lehetőség adódott, az egyes darabok összetételét egy olyan diagramban ábrázoltuk, ahol a vízszintes tengelyen mindig azonos helyen szerepelnek az alkotóelemek, a függőleges tengelyen pedig a százalékos értékek kaptak helyet. Az íqy felrajzolt görbe alakia az ötvözök egymáshoz viszonyított arányát tükrözi.

31 Amennyiben két, vagy több görbe alakja hasonló, nagy valószínűséggel állítható, hogy egy öntési hagyományt követnek, egy műhely közel azonos időben készült termékei lehetnek. A továbbiakban két alapvető statisztikai módszert 28. FINK 1936., CORNET 29. KRACH 1976., SCHNEIDER 1975. 30. Egy ilyen készüléket Magyarországon az 1979. évi Restaurátorok Országos Konferenciájának keretében mutattalk be a Munkásmozgailmi M'úzeufmban. használtunk fel az elemzési adatok értékelésére. Az egyes temetők leletanyagának összehasonlítása, az egyes alkotóelemek átlagos mennyiségének meghatározása, valamint az esetleges műhelyek szétválasztása céljából minden egyes elemre gyakorisági hisztogramokat készítettünk, ahol a vízszintes tengelyen az egyes összetétel tartományokat adtuk meg százalékban, a függőleges tengelyen pedig Oz ezekhez tartozó esetszámokat ábrázoltuk. A leggyakrabban előforduló alkotóelem-mennyiségek (átlagos öszszetételek) egybevetésével lehet következtetni az egyes közösségeket ellátó műhelyek meglétére, vagy az alapanyag azonos eredetére.

32 Az egymáshoz hasonló tárgyak megkeresését klaszteranalízissel, ún. dendrogramok segítségével végeztük. Ez a módszer a régészeti tárgyak más szempontú (alak, típus szerinti) összehasonlítására is alkalmas.

33 Lényege az, hogy hasonló tulajdonságú egyedeket (jelen esetben azonos, vagy hasonló öszszetételű fárgyakat) egy-egy csoportba rendez, s ezeket a csoportokat összehasonlítva, iközöttük 0 és 1 közötti értékű hasonlósági faktort állapít meg. Minél inkább közelít ez a faktor az 1 értékhez, az egyes tárgyak, illetve tárgycsoportok annál közelebbi rokonságban vannak egymással. Mivel az összes adat egyidejű feldolgozása a számítógép memóriájának kisebb tárolókapacitása, valamint az így igen hosszúra nyúló feldolgozási idő miatt nem volt lehetséges, azon kívül a régészeti elemzés szempontjából is így látszott célszerűnek, az összehasonlítást alapvetően két vonalon készítettük el. Első lépcsőben az egyes temetők, illetve tájegységek belső összehasonlítására került sor. Ennek alapján kaphattunk utalást a temetőkön belüli hasonló összetételű leletcsoportok meglétére, amely attól függően, hogy a hasonlósági értéket milyen szoros tartományban határozzuk meg, azonos alapanyagból (azaz egy időben), vagy pedig egy műhelyben készült tárgyakat határoz meg. Második lépcsőben funkcionális felosztás szerint hoztunk létre csoportokat, külön vizsgálva az öntött és lemezből készített övtartozékokat, továbbá az ékszereket. így a következő csoportok jöttek létre (zárójelben a csoportok kódjele): öntött bronzok: Nagyszíjvég (A) Veretek (B) Csüngők (C) Kisszíjvég (D) Csat és tartozékai (csattest, csatkarika, csattüske) (E) Mellékszíj veret (F) 31. KÖLTŐ 1980. 32. CSORNÜH 1966. 33. SZERGEEVA 1981.