Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
V. Molnár László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. Század második felében
102 V. MOLNÁR LÁSZLÓ ve, hogy hol rablottak és utánuk indulónk még virradóban. Elérénk őket csak közel Kapóshoz, Csökölben. Azért az Úristennek, az ő szent nevére dicsértessék, az Úristen segítségével kilencet fogtunk elevenen meg, hét fejet vettünk. Az foglyok közül több főembert nem ismerünk, hanem Piri aga ott vagyon, nyertünk egy néhány paripát, de Kegyelmednek látja Isten - meg nem tudom irnya hány. Én azt hiszem, hogy mintegy 15 vagy 16 vagyon, E tájon vágynak az paripák, de kegyelmednek igazán a számát meg nem tudom irnya, még nem tudom több-e vagy kevesebb. Rabot pedig Kegyelmednek hoztunk... Az szegény keresztények, kit elraboltak az törökök, mind Nagyságos urunk jobbágyai voltak." 22 1566-ig a pasák részéről a legtöbb panasz a szigetváriakat illetően hangzott el. Érthető, hisz a nem kevés stratégiai fontossággal bíró vár elfoglalásáig szálka maradt a környező török helyőrségek szemében. Különösen sok gondot okozott a pécsi és koppányi bégeknek ez a vár, amikor életére az 1550-es évek elején olyan képzett, harcban sokat forgott kapitány került, mint Kerecsényi László. Az új kapitány szinte valamennyi katonai vállalkozásairól beszámolt Nádasdy Tamáshoz írott leveleiben, amelyekben a dél-dunántúli harcok hevessége tükröződik vissza. 23 Kerecsényit Nádasdy jól ismerte — és becsülte is sógora lévén - így könnyen ment már a kapitányi tisztségbe való beiktatása is. De a bécsi udvar ugyancsak örülhetett, hogy a nagy felelősséggel járó szigeti tisztségre olyan ember vállalkozott, mint Kerecsényi László, akinek kipróbált vitézsége, gazdagsága, előkelő összeköttetései, legfőképpen pedig a Habsburgok iránti hűsége az egész ország előtt ismert volt. Az új kapitány rendkívül nehéz körülmények között vette át hivatalát, mert a várőrség fizetetlensége miatt már Dersffy Farkas idejében nagyon megfogyatkozott és azokat, akik kénytelen-kelletlen bentmaradtak, a kitört járvány irgalmatlanul megtizedelte. Alig múlt el nap, hogy egy-két darabont ki ne szökött volna Szigetből. Ezen állapotok illusztrálására hadd idézzük Nádasdy Tamáshoz írott levelét: „Mióta minaptul az mustra volt, immár IX. darabont szökött ki az fizetetlenség miatt, mert egynéhánya, kinek ott háza nincsen éhen halnak, sok vagyon az darabontokban, hogy koldulással élnek. Ezzel pedig itt mit Morgály küldött, mind pénzt, mind posztót, csak egy hóra érik meg teljességgel vele. Az adósság (ti. a zsoldoshátralék) pedig kivel adós akad a népnek Dersffy idejébe teszem többre három hópénznél. Én időmben pedig hetedik hóra szolgálnak, kire egy pénzt sem adtam nekik. Most nem mertem megmondani a népnek, hogy csak egy hópénzt hoztak, mert az nép elszökik, mert 22. Orosztony Péter levele Nádasdy Tamáshoz, 1561. (közli KOMÁROMY ANDRÁS: Kerecsényi László levelei Nádosdy Tiaimáshoz 1563—1562. Történelmi Tár (továbbiakban TT.) 1906. 103-438. о. 23. Országos Levéltár {továbbtokban OL). Archívum Familiae Nádasdy, Г55СМ1562. E. 185. 166. csemő. Ezek nem tűrhetik az éhezést" - írja 1555. júniusában Szigetvárról. 24 Ráadásul a török szerte-széjjel száguldott a környéken, felégette, kirabolta a falvakat. Mégis - a királyi parancs szellemében - a békét mindezek ellenére is meg kellett tartani. Ezeket a mindennapos összetűzéseket tárja fel Kerecsényi levele, amely 1554. november 11-én íródott: „Tegnap délkorban, mikor szinte az vásár eloszlik vala, az népre reá ütének az város mellett és embereket fogának. Én osztán nem tűrhetem a mindennapi bosszút, utánuk menék, lest vetettek vala. . . Ott megérem őket, úgy adá Isten, hogy lesestül mind megverem őket és mind az görösgáli kapuig űzém, az kaput is felvonatám velük. Elevenen nem esett több egynél, az is halálra sebes. Majd ha elmehet, felküldöm Nagyságodhoz, mert azt mondja, hogy ugyanaz bégtől vagyon megparancsoltatva, az siklósitul, hogy minden nap száguldjanak." 2j Ugyanezt az öldöklő küzdelmet egy másik levele is tükrözi: ,,ltt Kegyelmes uram semmi frigyet nem tart az terek, most az siklósi Ahmed bég idejött Görösgálra és az mai nap a vár alá száguldottak vala. Utánuk voltam, de nem adónak harcot. így nekünk frigyünk nincsen mostan. Az más hétbe is mindennap itt voltak, kiket az Komisszárius uram és Nagyságod szolgái is szemükkel láttak, hogy idejöttek, akkor rájuk ütöttek volt az Kámánchehnél." 26 Persze a várbeliek sem tűrhették sokáig, hogy javaik, családi tűzhelyük védtelenül maradjanak, s a legszigorúbb tilalom ellenére is gyakorta kitörtek a várból, alkalomadtán pedig „keményen ráökleltek" a törökre, aminek csakhamar komoly következményei lettek. A pasák és bégek nagy port ütöttek a portán a magyarok békeszegése miatt, ugyanakkor a vitézek kintlakó családján álltak bosszút, s azon voltak, hogy minden utat elzárjanak a vártól. Elfogdosták, levágták az eleséget szállító jobbágyokat, kegyetlenül megsarcolták a várhoz tartozó falvak lakóit, főleg ha azok a vár jövedelmét be akarták szolgáltatni. Kerecsényi világosan látta, hogy az állandó védekező taktika - amelyet a turbulens, többszörös erőfölényben levő török kényszerített a kis létszámú magyar végvári őrségekre - ritkán vezethet eredményre, ezért ha tehette, a környező végházak huszáraival együttműködve igyekezett erőiket összpontosítani. Bár az együttműködésnek a fizetetlenségből fakadóan komoly akadályai voltak: „Azt es parancsolja őfelsége, hogy értsem magamat az koroknaiakkal, kaposiakkal és egyebekkel, hogy segítséggel legyenek. Eddig még az kaposiak voltak segítséggel, de az tebbi nem okar, mert mindenik azt mondja, hogy nincs mivel, mert nincs fizetségük." 2 ' egy részét iközli Komáromy András i. m. 103—138. o. és 246-265. .o 24. TT. 1906. 127. о. 25. U. о. 116. о. 26. U. о. 122. о. 27. U. о. 114. о. Kerecsényi László levele Nádasdy Tamáshoz, 1554. november 7.
