Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

V. Molnár László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. Század második felében

HUSZÁROK A SOMOGY MEGYEI VÉGVÁRI HARCOKBAN A XVI. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 103 A szigetvári kapitány katonai kezdeményezőkészségéről győz meg bennünket alábbi levele: „Továbbá Kegyelmes Uram, itt az terek semmi békességet nem tart. Még én kívül voltam, háromszor száguldottak az vár alá és erősen harcoltak. Ez itt valókban is vannak sebesek, az terekben holt meg, de ugyan elhajtották az város barmát, mert sokan voltak. Nem tudom mit parancsol Nagyságod, mihez tartsam magamat? Az mit minap is írtam vala Nagyságodnak az erősséget én megvehetném, ha királ őfelségétől merném, csak Nagyságodtul várok. Az erősség nevét most okom vagyon, hogy meg nem írtam. ti. Szentlőrinc kastélyról van szó — V. M. L.) Minap ám megírtam Kaposújvárából Nagyságodnak. Én úgy értem, hogy esmég valami rablást akarnak mívelni."

28 A nagy várháborúk szünetelésekor sem a véghelyek közelében, sem a belső helyőrségek vidékén nem volt fegyvernyugvás. A XVI. századi helyi jellegű harcok leggyakoribb formái a lesvetés (leshányás) és a portyák voltak. A kettőt élesen különválasztani sohasem lehetett, hiszen legtöbbször kombinált alkalmazásukról szólnak a magyar és török végvári levelezések, panaszok. Tartalmukat tekintve e levelek többsége — mind a két fél részéről - az ellenséges katonák kihágásai, békebcntásai miatti panaszokat foglalták magukban.

29 Kisebb hatósugarú portyák esetében arra törekedtek általában, hogy a közelben legelésző állatokat elhajtsák, vagy a magányosan kóborló török lovasokat elragadják. A portyák zöme mégis az állatok elhajtását célozta. A dél-dunántúli portyák útvonalait tanulmányozva elmondhatjuk, hogy ezek többségükben az ÉK-DNy fő marhahajtó országos útvonalakra merőlegesek voltak. Az Alföldről terelt marhákat Dunaföldvár és Paks környékén hajtották át a Dunántúlra. Ezután is olyan úton kellett terelni az állatokat, amelyek körzetében bőséges legelő akadt, tehát Paks után a bonyhádi övezeten kellett átjutniuk és haladtak Kis-Komárom felé, amely ekkor a fő állatértékesítési központ volt (Zrínyi birtok). A Nádasdy és Battyhány családi levéltárak anyagának részleges ismeretében megállapíthatjuk, hogy a nagyobb marhaelhajtások és portyák időben többnyire egybeestek. Nem véletlen tehát, hogy a portyák nagyobb százalékukban augusztus és szeptember hónapokban folytak. Bizonyosnak látszik, hogy szeptember után a szilajmarha-tartás egyre nagyobb gondot jelentett, mivel a XVI. században rendszeres szénatárolásról és takarmányozásról nem beszélhetünk, így az állatokat még az esős, késő őszi hónapok előtt értékesíteni kellett, mivel télen az állatok nagyon lesoványodtak volna. Ezek megelőzésére folytak a nagyobb állatelhajtások augusztus és szeptember hónapokban. A terelési útvonaltól való félrevezetést pe28. U. o. 110—Ilii. o. 29. PI. OL. Batthyány és Körmendi Levéltár P. 1313 (241. ragszám) Török vonatkozású iratok; P. 1314. Mutató az 1527-1700 Missileshez vagy Archívum Familiae Nádasdy E. 185. 5628. KI. sz. 1973. A Nádasdy Tamáthoz írott levelek: N. csomó 2, 3/4, 5, 6. dig kisebb-nagyobb portyákkal, katonai manőverekkel lehetett leplezni. A portyák szülték a magyar és a török végek között a legtöbb vitát, amelyben mindegyik fél a maga igazát védte és felterjesztéseikben a másikon követelte a kár megtérítését. Ezzel magyarázható tehát, hogy Ferdinánd és utódai szigorú büntetés terhe alatt tiltották meg a portyázásokat. 1548-ban maga Ferdinánd írta Kászun pasának, hogy Salm Miklós generális a portyázok közül többet lefejeztetett és másokat keményen megbüntetett. Ennek ellenére a portyák szakadatlanul folytak. A budai pasák levelei tele vannak ezek leírásaival (alapos kiszínezéssel) és nem győznek panaszkodni, hogy lehetetlen féken tartani a magyarok garázdálkodásait. Arszlán pasa szünet nélkül sürgeti Miksa királytól a Somogyban szolgáló végváriak megregulázását, mert azok rablása, fosztogatása nem ismert határt.

30 A babócsaiakra így panaszkodik 1567. június 5-én Musztafa pasa: ,,Azon kívül emlékszik Nagyságod az babócsaiak felől is, mivel 1600 lóval száguldottak volna Gyakan (Zákány) alatt ... és hogy meg nem vehették, 14 falut raboltak ki."

31 A 16. budai pasa írja Ernő főhercegnek 1580. február 14-én: „Simontornya és Koppány tartományban ... az körül való végbeliek egymást érvén az elvégzett frigy ellen vétettek . . . Ismét ugyanezek Hidvégpalánk alá lovakkal, gyalogokkal jöttek, három vagy négy helyen lest hánytak, mennyi ellenkező dolgot műveltek. Ennek előtte Zrínyi és Nádasdy Berzence alá száguldottak, mennyi kárt műveltek most újonnan. Februáriusnak a hold járása szerinti 17. napján a végbeli vitézek (már mint a törökök) a szigetvári bégnek nyelvet hozván és megkérdezvén, ilyen hírt mondott, hogy Zrínyi és Nádasdy, Batthyány és az Kaproncai kapitányok és mind a végbeliek ismét Berzence alá haddal készülnek. Éjjeli gyülekezésnek, ingerkedésnek, várak alá száguldásoknak, leshányásoknak, barmok, juhok, ménesek elhajtásának, rablásoknak, útonállásoknak, jámbor útonjárókra támadásoknak, kiket koncolnak, kiket fogva visznek, a frigyben minden ellenkező dolgoknak semmi szünetjük nincsen."

32 A török panaszlevelei aligha tükrözhették a valóságot, s ez rögtön kiderül, ha megszólaltatjuk a másik „felet". Kerecsényi László írja Nádasdy Tamásnak 1555. november 12-én: „írtam egynéhányszor Nagyságodnak, hogy itt a török, semmi békességet nem tart, hanem mindennap száguld az város alá, azt mit elkaphat elviszi, mit az királyi Őfelsége mustramestere is szemével látott. Én igen írok az bégeknek, hogy megtartsák a békességet. Én is megtartom, mert megvagyon az parancsolva királyi Őfelségétől. Ők mondják, hogy megtartják, de azért semmi nincsen benne."

33 30. ECKHART FERENC-SZEKFü GYULA-TAKÁTS SÁNDOR: Budai pasák 'magyar nyelvű levelezése. Bp. 1915. 15. o. 31. U. o. 47. o. 32. U. o. 134. o. 33. OL. E. 185. 6. csomó.