Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Laczkó András: Zichy Antal az országgyűléseken.
ZICHY ANTAL AZ ORSZÁGGYŰLÉSEKEN 203 Beimelékra bíztam, kik egyúttal oly szívesek voltak megígérni, hogy Édesanyámat is tudósítani fogják. — A lakbér pár nap múlva volna fizetendő, mert felmondani csak Szt. Györgyre lehetett. — (...) Szolnokon több napig kellett várnom a poggyászomra, mely csak az utolsó trainnel érkezett meg, - egy útitáskám — benne sok becses holmi - el is veszett. Szolnokról a legzordabb hidegben nyitott szekéren három nap múlva Debrecenbe, e nagyszerű sárfészekbe szerencsésen megérkeztünk s most itt vagyunk, várva a pillanatot, melyben vagy ismét tovább zarándokolunk, vagy a drámát befejezzük. Meglátom-e valaha szép szülőföldemet? Édesanyámat, s mindazokat, kikhez baráti kötelék csatolt? Alig reménylem. - Már is úgy érzem magam, mint egy számkivetett, mert itt bizony akár elveszhetne az ember, meg sem emlegetnék. Ha alkalom nyílik, írjon az oroszvári esperesnek, ott lévő csekély vagyonunk felügyelete iránt. Némely családi irományok nálam vannak, örömest biztosabb helyre küldenem őket. — Némelyek emigrálásról beszélgetnek. Részemről el vagyok határozva sorsom bevárni itten, hazám földjén, ha a legvégsőre kerül is. — Különben bizonyos materiális akadály miatt a menekülés bajjal is járna. — Mély aggodalom szállja meg lelkemet, ha azon lénynek jövőjére gondolok, akinek egyedüli támasza én vagyok, s kinek sorsa személyemhez van csatolva, elválaszthatatlanul. (. . .) Ha nem látnánk többé egymást, fogadja e pár szót tőlem, mint végrendeletemet." 8 A dolgok ezután jobbra fordultak. De Zichy személyét a radikálisok nagyon erőteljesen támadták, mondván, a régi rendszer, az abszolutizmus híve. Láttuk, hogy ő az alkotmányos és szabadelvű irányzat követőjének vallotta magát. A támadásokra újólag összefoglalta politikai nézeteit. Ekkor már arról beszélt, hogy ellensége mindenfajta zsarnokságnak és terrorizmusnak. S mint legtöbbször, most is történelmi példákra hivatkozik, hogy a republicai fasces is jelképe lehet a zsarnokságnak. Okfejtéséből világos, hogy nem rajong a köztársaságért, noha mint státusforma lehetőséggel, számol vele. Már csak azért is, mert — mint hangsúlyozta — az abszolutizmus ideje lejárt. Ismét a felvilágosodás gondolatköréhez nyúl vissza, különösen abban a tételében, hogy az abszolutizmust csak háborúval lehetne visszaállítani, s aki 8. A búcsúzás hangneméhez idézem még: „Bízom Édesanyám nemeslelkűségében, s reméllem egy netalán! gyászos esetben, úgy fogná magát viselni, mint egy nemes szívű anyához illik, — egy utolsó elégtételt nem fogna megtagadni fia hamvaitól — emlékétől." 9. Utaltam már többször arra, hogy Zichy gondolatmenete sok szállal kötődik a francia felvilágosodáshoz, illetve a forradalom vívmányaihoz. Ebben a feljegyzésében konkrétan uta 1 ! erre: „A szabadság, egyenlőség, testvériség elveit nem kalapomon szoktam hiú cégérül hordani — agyvelőmben hordom —, s még sokan, mint valamely új divatot, ruhájokra tűzték, én szívem mélyébe véstem azokat. — Vajmi sokan teli torokkal hirdetik ezeket. — Ámde nem erre van szükségünk: az háborút akar, az a zsarnokságnak hódol. A szillogizmus ellentéte ugyancsak előkerül, hogy ki a szabadságot kedveli, az békét fog kívánni. „Védője leszek a békének ki- és befelé, védője a szabadságnak, nemcsak a magunk számára, hanem más népek irányába is, — védője az alkotmányos királyunknak, s nemzetiségünknek, tántoríthatatlanul híve a szabadságnak, bárki által támadtassék meg." 9 Szó szerint kellett idézni védekezésének ezt a passzusát, mert a későbbiekben az itt kifejtettek nagyon fontos szerepet játszottak pályáján. Ekkor, 1849-ben alakult ki csírájában az a program, amivel a hatvanas években lépett fel az országgyűléseken! „Én mint magyar ember" A szabadságharc bukása után Zichy Antal oroszvári birtokára vonult vissza. Itt hosszú ideig azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy megrendült anyagi helyzetét helyrebillentse. 10 A pénzügyi nehézségeket fokozta, hogy 1850-ben megbetegedett a felesége (édesanyjához küldött egyik levelében kesereg is, hogy egy hosszabb orvosi kúra költségeit nem tudná viselni.) A szabadságharc bukása utáni egy évben kizárólag ezek a dolgok foglalkoztatták. Mindössze egyszer ad hírt a reá váró sorsról: „Újságul most azt beszélik, hogy a neugeb. (minden bizonynyal neugebacken, vagyis újdonsült - L. A.) foglyokat Aradra akarják elvitetni. — Különösen e f. hó november végéig hihetőleg szabadlábon hagynak, s akkor - akik nem jelentették magokat, proscribáltatni, mi pedig sorban elővétetni s elítéltetni fogunk, ami 2 hónapig eltarthat, ifgy az a kilátás, hogy e telet, melytől mindig előre borzadtam, itt Pesten töltendem. - Madarászt és Balogot Manheimban elfogták s behozták". Az ítélet nem volt olyan súlyos, mint várta, mert Zalát (szülőfaluját) jelölték ki számára állandó tartózkodási helyül. Mindenesetre azt a következtetést levonta, hogy politikával - legalábbis időlegesen - ne foglalkozzék. A gazdálkodásra fordított nagyobb figyelmet, de a tények itt is arról győznek meg, hogy kevés sikerrel. Oroszvári birtokrészét el kellett adnia, hogy Zala megmenthető legyen a családnak (sőt, felesége hozományának jelentős részét is elköltötte erre). A gazdálkodáson túl öccse, Zichy Mihály ügyeivel kezdett foglalkozni. Több műegylet kérte közbenjárását, hogy életbe kell ezeket átléptetnünk — az igét testté változtatnunk, ez a mi feladatunk." 10. Még azt is eltagadta, hogy ügyvédi oklevéllel bírt, noha a díszes dokumentumot megőrizte. (Ezen kívülre a 'következő volt ráírva: „Ezen ügyvédi tanúlevél T. Ns. Mosony vármegyének az 1845. évi Boldogasszony hó 14-én tartott 'közgyűlésében felolvastatván, közhírré tétetett.") Költözés és anyagii gondok között őrlődött. Leveleiben általában Ilyen felsorolások voltak: „2 Chiffonier, 3 vászonnal bevont asztal, 2 konyha< Chiffonier, nagy sárga almárium 2 db, 5 db nádszék,, nagy veres karszék, polit, ágy (deszkák nélkül), 3 kis verslag" stb.
