Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Uherkovich Á. 1981: A zselici tájvédelmi körzet nagylepkefaunája

A ZSELICI TÁIVÉDELM! KÖRZET NAGYLEPKEFAUNÁJA (LEPIDOPTERA) A ZSELIC NAGYLEPKEFAUNÁJA III.* BEVEZETŐ A hatalmas kiterjedésű Zselic (vagy más szóhasználattal: Zselicség) természeti viszonyainak feltárása mind a mai napig igen hiányos. Ennek számos oka van, de elsősorban a főbb kutatóhelyektől való jelentősebb távolsága. A nagylepkefauna gyenge kutatottsága korábban nemcsak a Zselicségre, hanem — néhány körzet kivételével — az egész Dél- és Nyugat-Dunántúlra jellemző volt (Uherkovich 1978b). Kovács Lajos dél-dunántúli adatainak zöme a Mecsek hegységre és — kaposvári amatőrök, elsősorban Nattán Miklós több évtizedes gyűjtéseire támaszkodva — Kaposvárra vonatkozik (Kovács 1953, 1956). A hetvenes évek elejéig számottevő publikáció nem is jelent meg a többi, lepkészetileg alig ismert területről, csak a Mecsek lepkefaunájáról látott napvilágot néhány publikáció (Balogh 1956, 1959, 1962, 1963). Ezt jóval később egy adat-összefoglaló munka követte, ugyancsak a Mecsekről (Balogh 1978). A hetvenes évek elejétől a korábban alig ismert dél-dunántúli tájak kutatásának eredményeiről számos dolgozatot adtam közre: a Dráva-síkról (Uherkovich 1971, 1972, 1977a, 1978c, 1979a), a Villányihegységről (Uherkovich 1975, 1976a, 1979a), a Völgységről (Uherkovich 1977b), a Barcsi borókás tájvédelmi körzetről (Uherkovich 1978d, 1981b), valamint a középső és a nyugati Mecsekből (Uherkovich 1978e, 1980a). Az összes lelőhelyi adat összefoglalását 2, a Rovartani Közleményekben megjelent dolgozatomban ismertettem (Uherkovich (1976b, 1981c). A Zselicben a hatvanas évek második felétől kezdve néhány tájékoztató gyűjtést végeztem Bőszénfa, Simonfa és Pálé körül. Ezek az adatok egyik faunisztikai összefoglalómban jelentek meg (Uherkovich 1976b). A negyvenes évek elejétől Nattán Miklós Kaposvár környékén gyűjtött. Bár adatai hiteléhez kétség nem férhet, ezek mégsem egészen pontosak, ugyanis gyűjteményi példányai lelőhely-céduláin „Kaposvár" megjelölésen kívül közelebbi megjelölés általában nincs. így az esetek túlnyomó többségé* Előzmények: Uherkovich Á. (1981): A Zselic nagylepkefaunája I. Vásárosbéc környéke (Lepidoptera). J. Pannononius Múz. Évk. (1980) 25: 85-98; illetve Uherkovich Á. (1982)- A Zselic nagylepkefaunája II. Délkelet-Zselic (Leben nem dönthető el, hogy tulajdonképpen a Zselicre, vagy pedig az ugyancsak Kaposvár környéki egyéb részekre — Kaposvölgy, Külső-Somogy dombjai - vonatkoznak-e adatai? A Kovács-féle, már idézett faunamunkákban adatainak jelentős része szerepel, csak az ötvenes évek második felétől gyűjtött anyagai nem. A Zselic belsejének rendszeres vizsgálata a hetvenes években kezdődött meg. Először Hedrehely környékéről származó (tehát még peremvidék), Márton Zsófia által gyűjtött anyagot adtam közre (Uherkovich 1978a), majd pedig a Vásárosbéc mellett működött faunisztikai és kártevő-prognosztikai fénycsapda anyagát publikáltam le (Uherkovich 1981a). A Zselic délkeleti részén 3 éven keresztül rendszeresen gyűjtöttem és ezt az anyagot, kiegészítve egy korábbi itt működő fénycsapda anyagával, ugyancsak leközöltem (Uherkovich 1982a). Az itt vázolt előzmények ismerete szükséges ahhoz, hogy a Zselicség újabb területein végzett kutatások eredményeit megfelelően tudjuk értékelni. A ZSELICSÉGI TÁJVÉDELMI KÖRZET ÉS NAGYLEPKEFAUNÁJÁNAK VIZSGÁLATA A nagyrészt Somogy megyében elterülő Zselicségi tájvédelmi körzet fontosabb adatait a Tanácsok Közlönye (1976. VI. 26-i száma) ismerteti. A mintegy 9000 hektárnyi, főleg erdőket magába foglaló terület Kaposvártól délre, számos somogyi és egy-két baranyai község határában terül el. A teljes területet alacsony, patakok szabdalta dombvidék alkotja. A jelenlegi felszín a pleisztocénban és a holocénban alakult ki, régebbi képződmények csak a Zselic déli részén maradtak a felszínen vagy a felszínközeiben (Lovász-Wein 1974, Lovász 1977). Több társulást alkotó tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és bükkösök borítják felszíne nagy részét. A patakvölgyekben kisebb égeresek vannak. Az erdeifényő és a nyír szórványosan, természetes eredetű elegyfaként általánosan elpidoptera). J. Pannonius Múz. Évk. (1981) 26.; és ugyan» csak előzménynek tekinthető: Uherkovich Á. (1978a): Bélső-Somogy és Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai (Lepidoptera). Somogyi Múz. Közi. 3: 503—518.