Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Uherkovich Á. 1981: A zselici tájvédelmi körzet nagylepkefaunája
UHERKOVICH ÁKOS terjedt. Több helyütt, de összességében nem jelentős területen telepített erdeifenyvesek tenyésznek. A tájvédelmi körzet klímaviszonyairól közelebbi adatokat még nem ismerünk. Az Éghajlati Atlasz (Kakas 1960) térképei alapján a következő jellegzetességeket állapíthatjuk meg: A csapadékmennyiség — részben a domborzati viszonyok, részben pedig a délnyugati országhatárhoz való közelség miatt — viszonylag magas. A hőmérsékletjárás kicsi, a nyár mérsékelten meleg, a tél nem túl szigorú. A mezoklíma — a gazdag relief miatt — mikroklimatikusan^ gazdagon tagolt. A völgyek, északi lejtők az átlagosnál hűvösebbek, emiatt jobb a vízellátottságuk. A déli lejtők és a magasabban fekvő dombtetők az átlagnál szárazabbak, melegebbek. A völgyekben a ködképződés igen gyakori, a hótakaró aránylag vastag és tartós. A változatos mikroklímák miatt az erdőség is mozaikszerűen épült fel. A tájvédelmi körzet környékén már a hetvenes évek elején gyűjtöttem, Bőszénfa Farkaslaka-erdőből és Simonfáiól néhány adatot korábban már publikáltam. A tájvédelmi körzetben a rendszeres gyűjtések csak 1977-ben indultak meg (1. ábra). 1. 1977-1979-ben 16 alkalommal lámpáztam Ropoly-puszta körül, egyszer pedig a Ropolyra vezető út mentén, az erdei farakodónál. Gyűjtéseimhez általában 250 wattos higanygőzlámpát használtam, néhány alkalommal 2 db 125 wottas higanygőzlámpával világítottam. A ropolypusztai gyűjtések tekintélyes részénél az ún. „vadászkastély" melletti kis ház fehér fala (ez északészaknyugatra nézett) elé állítottam lámpá(i)mat. Itt egy öreg, 100—120 éves bükköst világítottam meg. A bükkösben számos öreg tölgy nőtt. Nem messze fiatalabb sarjerdő állt, elsősorban gyertyán és tölgy kevert állománya, melyben helyenként egyéb elegyfák is voltak. A 2—300 méterre levő völgytalpon nagy égeres terült el. A „farakodónál" hasonló növénytársulások voltak, csak az égeres hiányzott a közelben. Ez utóbbi helyen lepedőt használtam a lámpázás során. Az 1979. V. 21-i gyűjtést elnyíresedett erdőrészben végeztem, a Dugás-kút közelében. Itt eredetileg gyertyános-tölgyes állt, most csaknem tiszta nyír-állomány (2. ábra), a nyiladék másik oldalán pedig telepített erdei fenyves szedres aljnövényzettel. A 17 lámpázás fontosabb adatait az 1. táblázatban adom meg (ezt a 3. ábra szemlélteti még): 1. ábra. A Zselicségi tájvédelmi körzet és környékének vázlatos térképe a gyűjtőhelyekkel (a: erdők, b: vízfolyások, c: út, erdei út, d: megye- és községhatár, e: fénycsapda, f: lámpázások és nappali gyűjtések). Gyűjtőhelyek 1 . 1: Bőszénfa—Ropoly-puszta, 2: Ropoly-puszta, Dugás kút, 3: Bősrénfa, erdei farakodó, 4: Bőszénfa, Fairlkaislaka-eidő, 5: Zselickisfalud— Kardosfa-puszta, 6: Simonfa, 7: Almamellék—Sasrét (ennek a gyűjtőhelynek az adatai később kerülnek feldolgozásra).
