Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Andrássy Antal: Felderítő és információs jelentések a Kmety hadosztálynál 1849 nyarán.

222 ANORÄSSY ANTAL de az alárendelt törzstiszteken is borúlátás, a szabadságharc bukásának közelgő réme vett erőt.

34 Augusztus elején mindezt fokozta, hogy a császáriak átkeltek a Tiszán; Kmêty hadtestét összpontosította és Nagykikinda alá vonult, hogy a parancs szerint oldalt fedezze Dembínskit a visszavonulásban. Bár Kmety ellenszenvvel viselkedett Dembinskivel szemben, mint előljáró parancsnokának azonban engedelmeskedett. Szőreg után Kmety erőteljesen bírálta Dembinskit, mivel Arad helyett Temesvárnak húzódott.

35 Mészáros vezérkari főnök augusztus 5-én, 9 óra 30 perckor Kmetynék a következőket parancsolta meg: Miután az ellenség Csongrádnál átkelt a Tiszán és a Maros átjáró birtokában van, Szegedről pedig Makó felé tart, ezért a sereg parancsnoksága elhagyta a szegedi hadállást és augusztus 5-én Bébáig, 6-án Óbesenyőig, 7-én pedig Nagykikindáig vonul vissza. „Ehhez képest tábornok úr állását, a hidak hasznavehetetlenné tétele után elhagyva, akként intézkedjék, hogy augusztus 7-én, Nagykikindára érkezzék."^

6 Augusztus 5-én a Szőregnél történt ütközetben a magyar sereg vereséget szenvedett. Dembinski nem sokáig állta az ellenséges ütegek tüzét, és gyorsan elrendelte a visszavonulást Béba mögé, feladva ezzel a szőregi sáncokat. A császáriak ezután akadálytalanul törtek előre a Bánátba, miközben a magyarok Temesvár felé hátráltak.

37 Dembinski augusztus 6-án a kormánytól parancsot kapott, hogy Aradra siessen, ahol a magyar sereget összpontosítják. Ehelyett Dembinski azonban Temesvár alá vonult. Augusztus 8-án Kmety Zsombolyáról a Temesvárra vezető úton nyolcezer főnyi hadtestével és 40 ágyúval indult meg és a temesvári ütközet színihelyén a magyar sereg baloldalán, a Nyárod patak és Szakálbáza helység között foglalt állást. A csata menetében már megtörtént a fordulat, azaz bekövetkezett a magyar vereség, amikor Kmety katonáival még állta a sarat a háromszoros ellenséggel szemben. ,,A csata már a császáriak előnyomulásával folyt, midőn Kmety lovasságával s egy pár üteggel az ellenség jobb szárnyát megtámadta." Az utolsó pillanatban érkezett meg Bem és a helyszínen átvette a fővezérséget, miután a magyar sereg jobbszárnya megfutott. Bem ezután ágyúkkal, Kmety pedig lovasokkal és a gyalogsággal ellenállt a császáriak támadásának. A 45. zászlóalj szuronyt szegezve többször ellenlökést kísérelt meg, miközben Kmety ágyútűzzel visszaverte a császáriak balszárnyát Szentandrásig. A magyar sereg Dembinski főparancsnoksága alatt Temesvárnál demaralizálódott, megfutott. 34. THURZÓ: 124. old. 35. U. o. 36. BÁN LAKY 3. к. 244-245. old. 37. KOVÁCS Endre: Bem a magyar szabadságharcban. Zrínyi 1979. 333-334. old. BÁNLAKY: 3. k. 242-249. old. 38. GELICH 3. k. 830-840. old. Bem rövid néhány órás parancsnoksága alatt megmentette a maradék egységeket. A magyar hadsereg embervesztesége elsősorban a dezertálásban és a foglyokban jelentkezett. Mintegy tízezer szökevényt és hatezer foglyot vesztettek Temesvárnál a különböző magyar egységek.

38 Augusztus 10-én Kmety a megfutott alegységeket és a megmaradt saját hadtestét összeszedte és Lúgos előtt tábort ütött. Augusztus 14-én viszont az ellenség Lugosboz érkezett és Kmety a túlerő elől egységeit Facsétra akarta vonni. A világosi fegyverletétel hírére, valamint a menekülésüket biztosító parancsnokok láttán a katonák tömegestől szöktek és dobálták el fegyvereiket. Kmety a parancsnoksága alatti 3—4 ezernyi katonával és 12 ágyúval augusztus 15-én, délután 2—3 óra között Lúgos szőlőhegyeinél ütközött meg az ellenséggel és a pár órai feltartóztatásuk az éjszaka folyamán Bem menekülő honvédéinek mentette meg az életét.

39 Kmety megimaradt visszavonuló, s immár az életüket és szabadságukat mentő katonái is szétszéledtek, miután az utolsó perceikig védték menekülő bajtársaikat. Parancsnokuk könnyes szemmel búcsúzott tőlük és a török határszél felé menekült néhány bajtársával. A határnál Karánsebestől délre, Mörül községben azonban a román felkelők fogságába esett. Kilenc hadifogoly társával együtt, éjjel egy pajtában a felkelők rájuk gyújtották a tetőt, amikor az utosó percekben a menekülő Bem altábornagy és kísérete kiszabadította őket/'

0 Augusztus 23-án, Baja di-Rima falunál lépett török területre Kmety György vezérőrnagy bujdosó társaival. A török földön rövidesen katonai szolgálatot vállalt és áttért a mohamedán hitre. Kursid pasa néven hadtestparancsnok és Aleppóban élt 1851 végéig. Ekkor Angliába ment, majd az orosz—török háború kitörésekor 1853-ban, visszatért Törökországba. 1855ben Muravjev orosz tábornok ellen Kars várát védte. 1855 őszén a Takman-begyek között 30 000 fős cári sereget semmisített meg. A békekötés után nyugdíjba ment. 1861-ben Angliában telepedett le, ahol 1865. április 25-én Londonban meghalt. Kmety az emigrációban elsőként bírálta Görgey visszaemlékezését, megvédve ezzel a katonai és politikai ellenfeleit. Kmety emigráns éveiről, a felszabadítási szervezkedésbe való bekapcsolódásáról Klapka György tudósít könyvében. Itt Kossuth közvetlen hívei közé tartozott és keményen elítélte azokat, akik kihasználták a kormányzó hiszékenységét. Mint török tábornok több levelet írt Klapkának 1854-ben, melyek az akkori nehéz életébe adnak bepillantást.

41 * * * 39. U. o. 873-876. old. 40. GRACZA György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. Bp. (én) 5. kötet. 1201-1204. old. JAKAB Elek: Szabadságharcunk történetéhez. Bp. 1880. 550—553. old. 41. KLAPKA György: Emlékeimből. Bp. 1886. 505-515. old.