Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Andrássy Antal: Felderítő és információs jelentések a Kmety hadosztálynál 1849 nyarán.
(FELDERÍTŐ ÉS INFORMÁCIÓS JELENTÉSEK A KMETY HADOSZTÁLYNÁL 1849 NYARÁN 223 Kmetyről az emberről és parancsnokról Thurzó György ad képet a következőkben : 42 „Kmety külsőleg kellemetes szép férfiú, mintegy 38 éves, közép sudár termete a fáradalmaik megbíró sara van teremtve, izmai teltek és erőteljesek, dacolhat a táborozás minden kényelmetlenségeivel. Széles nagy homlokának, márványát, haragos barna szemöldei boltozzák, melyek alatt folynak - hosszú szempilláktól, mint szomorú fűzektől árnyékokon -, az érzelem kristály tiszta kék golyói, melyekben a benső érzelem gondolatai tükröződnek. Nagy sas orra, melyet egyedül a csatában hard magasan, s melynek a puskapor illata volt élvezete, büszkén tekint le a finomul metszett ajkakra, melyek csak ritkán nyílnak meg s ekkor miindig az érzelem vagy meggyőződés tolmácsai: ha zárva maradnak keskeny pirosságuik a szilárd elhatározás, az ingatlanság jellemét árulják el. Arcának barna erős vonásai, a nagy barna szakáll és bajusz s e mellé az egészen rövidre nyírt haj, sajátságos egy vegyületét tünteti fel a megszelídített vadság nalk. Tekintete sötét, s még is oly valami szelídség sugárzata folyja körül, hogy az ember egyszerre elfordul tőle s megragadtatik általa, úgy hat az emberre, mint amaz állat bűvös tekintete, melytől megretten a gyöngébb, de bűvköréből szabadulni nem tud. Hangja eléggé kellemetes, s nem minden melódia nélküHi; azonban ha az érzelimeknek engedi át magát, oly valami szelíden elragadó van hangjában, mozdulatóban, hogy önkéntelen hajol meg az ember érzelmének. Modora finom, de keresettség nélküli, s oly száraz rövidségű, oly igénytelen, szerény, hogy az ismeretlen egyén, egyelőre kész, majdnem hibásan megítélni őt. Keveset beszél, politizálni még kevesebbet szokott, józan eszével azonban biztosan tudta a napi politikát megítélni s abból következtetéseket vonni. A függetlenség kinyilatkoztatása véleményével öszsze nem egyezett: de nem törődött vele, azt monda mindig: mí csak harcoljunk vitézül, a többit majd elvégzi Kossuth. Kossuth iránt pietással viseltetett, s semmi sem ingatta meg e pietást a pesti második elvonulásig, amidőn a Demlbinsiki Mészáros hadvezérség ínyére nem volt, s inkább látta volna Kmety Vettert e fő polcon: sokkal több bizalma volt a férfiúban, mint Dembinsikiben. Pétervárad felszabadítása után véghetetlenül feszélyezte az, hogy egy nap Dembinskitől, másnap pedig Mészárostól vett parancsolatokat: de azért lel'kismeretesen engedelmeskedett azoknak. Egyik szebb jellemvonásai közül az, hogy feljebbvalói iránt engedelmességgel, s színleg tisztelettel viseltetett: habár volt eset, midőn ezt bensőleg nem osztó. Seregét a legjobb rendben és hangulatban tartó egész Facsetig. Szigorú, de igazságos bánásmódja, annak osztatlan szeretetét, bizalmát szerzé meg számára. Kmety páratlan személyes bátorságánál és hazájáért életet is áldozni tudó lelkületénél fogva, mindig csapatja élén harcolt: de lehetett volna-e a csapatnak gyáván megfutni, ily vezér alatt? A Damjanics serege nem volt-e győzhetetlen, míg a hős harcolt élén? És ha levetkezé Kmety a szolgálat komor gondjait és átengedné magát poharazás közt vidám szeszélyének. Párját kellett ekkor keresni azon mesterségben, hogy környezőiben a jó kedvet fenntartani miként tudta. Mérsékelni magát örömben, szenvedésben: mulatságban úgy mint szolgálatban egyaránt tudta. Fényt soha sem űzött. Táborkarával talán minden tábornokoik között a legikevesebb költséget okozott mind az államnak, mind az egyeseknek: külsejére mit sem adott, törzstiszti egyenruhát is csak arra az alkalomra csináltatott, hogy Kossuthoz küldetett. Különben egyszerű honvéd bekecs, bőrnadrág, nagy lovaglóvessző, melyet gyakran a legelső fáról szakasztott: ebből állott téli és tavaszi öltözete, míg a nyár a bekecset egy foszlánnyal nem cserélteté fel. Lovai is a tábornokok között a legrosszabbak valána'k: minden ily hiúságokra nem vesztegetett semmit s nem helyezett bennök épen semmit: de midőn a csapatának vo;lt valamire szüksége, akkor azokért mindent tett, ebben találta ő a büszkeségét s fénylő dicsőségét. Meg is érdemelte ezen osztály méltó vezérét. örömmel mulatott Kmety sa zene és ének a szenvedélye volt. Táborában a tisztikar jobb énekesei örömmel látott vendégei valónak, s hol csak lehetett mindig megénekeltette őket. A 10-ik zászlóalj bzért is kedves lőn előtte, mert gyakran danolva követte a csatába. Egyszóval, Kmety fáradhatatlan, tevékeny, elszánt, figyelmes, nem túlságos vakmerő: de bátor és számító, szigorú: de igazságos, kedélyes, szeretetreméltó, a fényt és a kitüntetést nem vadászó, lel kis méretes és ami a legfőbb, a magasztosságig magyar hadvezér volt. És ő iküldé el utoljára a lugosi dombokról a magyar síkságnak végső búcsú ágyúdalát és ő mondható el végtére seregével, hogy »megfogyva bár, de törve nem vedd búcsúszavam, hazám!«" Kmety arcképét Brooky Károly festette meg 1851 körül. Található a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka 432. leltári szóm alatt. A képet legújabban közölte Rózsa György és Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével című albumában Budapest, 1973. a 411. oldalon. Kmety magasabb egységeinek parancsnokairól, illetve a közölt do'kumentumakban előforduló parancsnokokról a következők ismeretesek: üchtritz Emil ezredes, született Stuttgart, 1808. szeptember 22-én. Megihalt Gebharsdorf, 1866. ápri42. THURZÓ: 128-129. old.
