Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Szapu Magda: A kaposszentjakabi „Oláh” cigányok hiedelemvilága
136 SZAPU MAGDA — Fázok, vigyél le a fáról! Akkor fölnézett hát az asszony a fáro és látott egy öregasszonyt." (AK:1) „De, mintha meztelen lett volna!" (AK:2) „És nagyon kis gönc volt csak rajta. És aszongya: — Vigyél haza hozzád, én is jó leszek hozzád! Vigyél haza, mert megfagyok itt! Az asszony fővette a hátáro, elvitte haza. Adott neki enni, adott neki. Csinált neki egy kis meleg helyet. No, reggel, mikor fölkelt, azt mondta neki: — No, most sokáig . . . (fogsz élni). 110 évig élt az asszony. Ez boszorkány volt." (AK:1) „Púpos háto, nagy orrja van." (AK:3) (Adatközlők: AK:1 Kovácsné Marcsa Gizella, 1920 - AK:2 Kovács Jolán, 1959 - AK:3 Kovács Ibolya, 1960.) „Az én feleségemnek az édesanyjának valami öregebb része, az azt mondta, hogy elment az erdőbe és valóban találkozott vele. De még Erdélyben. Ekkora (mellig érő) pici asszony, térdig érő hajjal, tiszta meztelenül van és elkezd sírni, mert fázik, didereg. Ez az öregember (?) felvette a hátára és elvitte haza. Ott valami kis gunyhóba laktak, a kályha mellett ilyen zsírral a lábait neki elkezdte masszírozni. Aszongya, az olyan csúnya volt, nagy fogakkal, meg mindennel; orra nagy, nagyon hosszú körmű. Szépen megmelegítette és akkor megmondta neki, hogy medA Pallas Nagy Lexikona IV. Budaipest, 1893. Cigányok címszó melléklete. XIU-XXXIII. A Tejút fiai. Tamulmányok a finnugor népeik hitvilágáról. Szerkesztette: HOPPAL MIHÁLY. Budapest, 1980. BORNEMISSZA Péter: ördögi kísértetek. A kiadást gondozta és jegyzetekkel ellátta: ECKHARDT Sándor. Budapest, 1955. DIÓSZEGI Vilmos: Erdei lények. MNL I. 703-704. Budapest, 1977. DÖMÖTÖR Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest, 1981. DÖMÖTÖR Tekla: A tipizálás a népmondában. Budapest, 1978. Klny. ki: Ethn. (1977) DÖMÖTÖR Telkla: Hiedelem, monda és ritus a mai magyar faluban. In: Hiedelemrendszer és társadalmi tudat Ml. Budapest, 1980. Szenk.: FRANK Tibor és HOPPAL Mihály. I. 290-300., 298. ERDŐS Kaim ill: A Békés megyei cigányok — Cigánydialéktilkusok- Magyarországon. Gyula, 1979. Európai mítoszok és mondák. Mitológiai Kislexikon. Bukarest, 1977. Szenk.: SZABÓ György. FRAZER, J. G.: Az aranyág. Budapest, 1965. Válogatta és a bevezetést írta: BODROGI Tibor. FERENCZI Imre: Az aniiimizmus világa és a magyar erdőikultusz. In: Műveltség és Hagyomány I—II. Budapest, 1960., 5-31. GUNDÁ Béla: Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen, 1956. Találkozás a vaidleánmyal. 56—65. IPOLYI Arnold: Magyar Mythologie l-ll. Budapest, 1929. KORNER Tamás: A magyar hiedelemmondák rendszerezéséhez. Ethn. 78. (1967) 280-285. dig él. Visszavitte oda, ahonnét hozta, letette és el is tűnt. Az erdőbe volt a földön. Nem boszorkány volt. A vasorrú bába a boszorkány. (A vasorrú bábát csak a meséből ismerik.)" (Kovács Árpád, 1947.) Ipolyi 48 a jó tündérek ellenpárjaként, gonosz tündérekként jelöli azokat, kik: „rút öreg nők, vasorrú, mohosképű, orra földig ér, szeme a vénségtől megmohosodott, borzas ősz haja feláll, mint a serte, nagy zöld fogait vicsorgatja, pofája ráncos, mint a darázsfészek . . . De a mesei hagyomány jobb színben tünteti fel őket, s mint ilyenekben ... a végzetnői mythos értelme lesz keresendő." ferenczi idézi Веке ö. ama megállapítását, miszerint „népmeséink jellegzetes alakja, a .vasorrú bába' eredetileg erdei szellem volt"/' 9 * * * A következő hiedelemlényeket — széplányok, tündérek, „láncos ember", kísértet — egy későbbi tanulmányban tárgyalom. A fölhozott csekély számú magyar és nemzetközi párhuzam az itt csak töredékesen előforduló anyag jobb értelmezését szolgálja. Szapu Magda LAJTHA L: A „vadleány". Ethn. 52. (1941) 246-250. LANG János: Lélek és Isten. Budapest, 1974. Magyar Hiedelemmanda Katológus. Élőmurnkálaitok a Magyarság Néprajzához 6. összeállította: BIHARI Anna. Budapest, 1980. Magyar Néprajzi Lexiikon MII. Budapest, 1980., 1979. 1977. Mai népi hiedelimek. Budapest, 1975. Szenk: DÖMÖTÖR Tekla, iKÁKOSY László. Az ELTE Ókori Történeti Tanszékéinek Kiadványai 10. MANNHART, W.: Wald- und Feldikulte. I-II. Berlin, 1904. MÉSZÁROS György: Cigánydialektusok Magyarországon. A JPMÉ 14-15. (1969-1970) Pécs, 1974. 309-321. RÓHEIM Géza: Magyar néphit és népszokásod. Budapest, é. n. SZENDREY Ákos: A magyar léleklhit. Ethn. 57. (1946) 3446. SZENDREY Ákos: A magyar néphit (kutatása. Budapest, 1948. SZENDREY Zsigmond: A nép élő hitvilága. Ethn. 49. (1938) TOKAREV, Sz. A.: Vallás és történelem. Budapest, 19Ó6. VEKERDI József: A cigány népmese. Budapest, 1974. VOIGT Vilmos: A folklór alkotásaik elemzése. Budapest, 1972. VOIGT Vilmos: A népköltési (folklór) alkotások kritiikai kiadásának szabályzata. Budapest, 11974. WLISLOCKI Henrik: A cigányok életmódja, szokásai, hiedelmei. In: APNL IV. Budapest, 1893. Cigányok címszó melléklete. ZILAHY J.: Tápió. Ethn. 22. (1911) 126. IRODALOM 48. IPOLYI, 1929. I. 138-139. 49. FERENCZI, 1960. 26/81.
