Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szapu Magda: A kaposszentjakabi „Oláh” cigányok hiedelemvilága

A KAPOSSZENTJAKABI „OLÁH" próbáltunk erre a fáro már (lőni), de egyáltalán nem pörgött le még egy kis héja se. Aszonták, reggel hattól beáll, este hatig ott van (a fában). Aztán úgy eltűnik, mind a kámfor! Máig is megvan az a fa. Tiszta üredik. üres. Azért jelent meg, mert vittük a fát! Nem a Jó Isten volt az, az fínyessígben gyün le! Az nem minden helyen mutatkozik!" (AK:1) (Adatközlők: AK:1 Kovácsné Marcsa Gizella, 1920 - AK:2 Kovács Jolán, 1959 - AK:3 Rostás Gyula, 1955.) összegezve az elmondottakat: Az erdő apja az erdő őrzője. Jóindulatú szellemlény, akit ha megharagítanak: - zúg az erdő, - elégeti a fákat,

20 az elvitt fát: — leteteti, — lehengerli. Megjelenési ideje a dél, illetve reggel hattól este hatig tartózkodik a fában, majd eltűnik. Erdőben jelenik meg — maga a fa —, emberi alakban egy kettes fában. Emberi formája: — hatalmas termet, hosszú haj, szakállas, meztelen és szőrös, hosszú haja takarja; — ősz hajú, szép arcú, orra hegyes és mozgatja. A tartózkodási helyét szolgáló fa is sérthetetlen, nem fog rajta a golyó. Csak az egyedüllevők előtt mutatkozik, akkor viszont imádkozni kell hozzá, Jézus és Mária nevét említeni és az illetőt megszólítja (esetleg életet jósol).

21 A vele való találkozás megelőzéseként érvényes az egyedüllét tilalma délben az erdőben. Ipolyi

22 a jóindulatú finn Tápió, az erdő szelíd szakállasa mellett „vadabb, torzabb férfiúi alakzatokat" is említ, mint Zrínyi erdei csodája, illetve párhuzamai a német és szláv scrat és lesnik (lesznik), ,,a favágóknak megjelenve, kiknek a fa, erdő irtás miatt különösen ellenségeik, s ilyenkor haragosan fenyegetődzve tiltakoznak erdejük kiirtása ellen", hasonló a finn Retimo, ,,egy hatalmas erdei szellem, őrzi az erdőt és tiltja benne a favágást". (A Zrínyinél szereplő „füvet rágó erdei csodát" és a kalotaszegi néphit „vad öregét" a „láncos ember" címszó alatt tárgyalom.) A finn erdei szellem „famagasságú", „kalapja tűlevelekből", „szakálla zuzmóból".

23 A cseremiszek hite szerint a jelenségnek van anyja („vízanya"), nagyapja, gazdája, ura (a fák ura), teremtője és istene.

24 A votjákoknál az erdő szelleme (Nyulesz-murt) néha távírópózna magasságú ember alakjában jelenik meg, néha épp olyan, mint bármelyik ember. Bőrük színe sötétebb, az emberekhez gyakran nagyon barátságosak. Őket is meg lehet ölni, pl. közönséges 20. Más kaposszentjakalbi történetekben a tűz a kísértetekkel kapcsolatos motívum. 21. A jóslás a manó és az „anyóka" tevékenységi köre. 22. IPOLYI, 1929. I. 180. 23. L HONKO, Finn mitológia. In: HOPPAL, 1980. 188214., 200-201. 24. SZMIRNOV, I. Ny., Cseremisz (mari) hiedelmek és ál": dozatolk. 293-31Ö. In: HOPPAL, 1980. 299. 25. SZMIRNOV, I. Ny., A votjékok (udmurtok) hiedelmei. 273-293. Iin: HOPPAL, 1980. 274-275. CIGÁNYOK HIEDELEMVILÁGA 333 puskával lelőni, csak golyó helyett hársfaszilánkkal kell megtölteni a fegyvert.

25 A permják erdei szellem nemcsak nevében hasonlít a votjákra, hanem természetét tekintve is azonos vele.

26 A votjákok a mai napig is azt mesélik, hogy az erdei szellemek napkeltével a fák odvaiba húzódnak vissza.

27 A cseremiszek isteneinek saját házuk van, a fa csak valamiféle átvevőhely, ahol az isten átmenetileg tartózkodik.

28 Az obi-ugor népek vallásában K. F. Karjalainen ezt írja: „Szent faként leginkább magasra nőtt, magas folyóparti dúnében, pusztákon álló fákat tisztelnek. Manapság is egy-egy különleges fával másképp bánnak, mint a többiekkel ... pl. osztyák-földön négyágú ... a berjozovi példány ötven láb magas volt, villaszerűén két félre tagozódott ... A szent helyeken álló fa azért vált szentté, mert valamilyen oknál fogva szembetűnőbb volt.

29 A sigiri antropomorf szobrokon szembetűnő a kimunkált arcon erősen előreugró orr. iE szobrokat a szerző az obi—ugorok alkotásai körébe utalja.

30 Érdekes az elhárítás szempontjából Szmirnov megfigyelése a votjákokkal kapcsolatban.

31 A votják világnézetben bekövetkezett törésre utalva: „A Vumurtok (víziszellemek) és a Nyulesz-murtok (erdei szellemek) továbbra is jó viszonyban maradtak az emberrel, továbbra is barátság uralkodik közöttük, mint régente, de az égi istenekkel már ellenségesen állnak szemben: elég az égi isten nevét kimondani, s hatalmuk máris semmivé foszlik." O. Loorits: „Az észt néphit alapvonásaidban a természet megszemélyesítéséről mondja: „A testüktől különvált természeti szellemek emberi alakot vettek fel, annak megfelelően, ahogyan az emberek belső lényegük szerint elképzelték őket, egy bizonyos kapcsolatot azonban fenntartanak természetes formájukkal és annak funkcióival. Jellegzetes, hogy a természeti lények legősibb elnevezései nem a külön lelket magyarázzák, hanem egyenesen a családnevet, amelynek a patriarchátus (apajog) és a monogámia (egynejűség) az alapja: terminológiailag évezredeken keresztül a legszilárdabb elnevezések maradtak: Ég-anya, Szél-atya, Szél-anya gyermekeikkel. Eredetileg ezeket egyáltalán nem emberi alakban képzelték el, hanem egyszerűen a megelevenített természeti lényt ábrázolták, és külsőleg ezen ábrázolásnak megfelelően írták le őket. A fokozatos alakváltozást bizonyítják a még ma is meglevő különböző, átmeneti fokozatok: az Erdők atyját fa nagyságú, mohos 26. SZMIRNOV, 1. Ny., A permjáikok szellemi kultúrájáról. 249-273. In: HOPPAL, 1980. 264, 27. SZMIRNOV, I. Ny., A votjákok (udmurtok) hiedelmei. 273-293. In: HOPPAL, 1980. 285. 28. SZMIRNOV, I. Ny., 308. In: HOPPAL,, 1980.; KARJALAINEN, K. F., Az obi-ugor népek vaillása. 353-378. h: HOPPAL, 1980. 364-365. 29. KARJALAINEN, K. F., 353-378. In: HOPPAL, 1980. 30. MOSINSZKAJA, V. J., Őskori szoborművészet NyugatSzibériiábam, 58-59. In: HOPPAL, 1980. 61. 31i. SZMIRNOV, I. Ny., 280. In: HOPPAL, 1980.