Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogyban
NÉPI SPORTSZERŰ JÁTÉKOK SOMOGYBAN 97 bár az Adatok a láncversek számszimbolikájához 7 című tanulmányunkban is több gyermekjátékot adtunk közre, melyek alkalmasak — így, „szórvány voltuk" ellenére is —, hogy éljenek vele iskoláink, szakköreink, sportolóink, kórusaink, s mindenki, aki kedveli néphagyományunknak ezeket az egyszerű gyöngyszemeit, s amelyek mind szövegükkel, mind dallamukkal lelki és testi felüdülést okoznak mindenki számára, aki szeret játszani-szórakozni, dalolni, de nyugodtan kimondhatjuk: kikapcsolódni. Tervünk volt egy olyan játék-kiadvány összeállítása, ahol mind az énekesmozgásos gyermekjátékok, mind a sportszerű népi játékok együtt szerepeltek volna, ezt azonban különböző szabályzók és technikaik okok miatt nem tudtuk megvalósítani. Közben mind több igény merült fel az óvodák, iskolák, játékosan szórakozva sportolni szerető közösségek részéről, hogy feltétlen jó lenne egy sportjáték-füzet kiadása. Ezt pótlandó, iparkodunk eleget tenni a kívánságoknak, amennyire egy évkönyvnyi terjedelem ezt lehetővé teszi számunkra. E kívánságokban mindaz megnyilvánul sokak részéről, amit magunk már több évtizeddel ezélőtt tapasztaltunk a gyakorlat során: a népi sportszerű játékok alkalmasak a mai korszerű társadalmi és sportviszonyok közepette is mindennemű és társadalmi réteg, csoport mozgásigényeinek magas fokú kielégítésére, a mai korszerű sportok előkészítésére, azok ún. kiegészítő mozgásformáinak felhasználására, sőt — nyugodtan mondhatjuk egyes játékaink esetében —, hogy azok pótlására is. A népi sportjáékok ún. pszichofizikai hatásfokának értékét mi nem a kor divatja, „újszerűség" kedvéért alkalmaztuk több mint harminc évvel ezelőtt, hanem mert tapasztaltuk tanítványaink életében azoknak érzelmi-hangulati-széllemi szempontból értékelhető pozitív hatását, fizikai-kondicionális állapotukra gyakorolt, valóságosan lemérhető intenzív voltát egyaránt. (Erről az egyes sportjátékoknál részletes elemzést adunk.) A játékok szerepének a népéletben, társadalomban betöltött jelentőségét - természetesen - má? nagynevű elődeink is felfedezték, a pedagógiai hasznáról már évszázadok óta emlékeznek. De gondoljunk csak az ókori nagy kultúrák fejlett testnevelési kultúrájára (hellén-görög, római, hindi, kínai stb., nagy történeti múlttal rendelkező népekre). A magyar — és ezen belül a somogyi — gyermekjátékok gyűjtésének, néprajzi értékelésének, gyakorlati felhasználásuknak is már a múlt században akadtak kiváló értői, akik felismerték a játékok nevelésbeli értékeit mind a népéletben, mind pedig azok korszerű felhasználásának lehetőségét a teljes em7. Somogy megyei Múzeumok Közleményei III. Kaposvár, 1978. 272-310. p. 8. PORZSOLT L: A magyar labdajátékok könyve. 1885. 9. DR. KISS Á. : Magyar gyermekjátékok gyűjteménye. 1891. bérré nevelés érdekében. Ezek közül néhány jelentősebb nevet említünk itt. Már 1885-ben felfigyelt pl. Porzsolt Lajos a labdajátékok fontosságára; 8 Kiss Áronnak a Magyar gyermekjátékok gyűjteménye 9 szintén felhívta magára a szakemberek figyelmét már a múlt század végén; az iskolai oktatásra is gondolva írta meg munkáját Ottó József 10 ; de sok értékes adatot találunk több jelentős folyóiratunkban a századforduló körül és az utána következő években is. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül Gönczi Ferenc két kötetének azon értékét, ami abban nyilvánul meg, hogy nagy mennyiségű és sokrétű gyermekjáték anyagát igyekezett „rendszerbe" foglalni, s helyenként olyan tipológiai felosztást csinált, ami — kisebb módosítással — ma is figyelembe vehető: a mozgásos-táncos játékokkal és a sportjátékokkal együtt 26 főtípusba sorolta a somogyi anyagot A kitűnő tudós, Vikár Béla 11 - bár elsősorban nem gyermekjátékokkal foglalkozott — szintén hagyott ránk néhány értékes játékot. Hadd tegyek említést arról, hogy Vikár nagy mennyiségű néprajzi anyaga még feldolgozásra vár (tudomásunk szerint még mindig az ELTE folklór tanszékén hever; illő lenne a válogatott kiadása, hiszen nem is egy kötetre való érték van együtt, s köztük több a gyermekélettel kapcsolatos anyag is). A gyakorlati felhasználás szempontjából nem csupán azért említettük Hajdú Gyula máig is legkorszerűbb s portjáték-könyvét, mert tipológiailag a legkorszerűbbnek tartjuk, hanem mert sok somogyi népi sportjátékot is tartalmaz. Ez pedig arra is kötelez bennünket, hogy megemlítsük azokat, akik megyénkben sok-sok sportjátékot gyűjtöttek. (Egyik-másikuk egyéb gyűjtőtevékenységük során.) Kerényi György, Kiss Áron, Olsvai Imre, Tallér Edit, Muharay Piroska, Erdős György, Nagy Géza, Erős László, Havasi Katalin, s az ismertebb nevek közül Kiss Lajos, Vargha Károly munkásságát is feltétlen meg kell említenünk, ez utóbbi elsősorban a német nyedvű területeken jeleskedett. A többi gyűjtők anyagát a különböző szakkiadványokban, adattárokban lehet meglelni. Mindezeket azért is tettük szóvá, hogy egy esetleges későbbi nagymonográfiához az említettek játékanyagát is fel kellene használnunk. Ugyancsak illő lenne a gyermekjátékok tárgyi eszköztárának Knézy Judit áltat! szorgalmazott anyagát feldolgozni, s az általa patronált szakkörök hasonló anyagainak további tárgyi anyagát begyűjteni, feldolgozni, s munkájukat segíteni. így együttesen öszszeállna egy mindenoldalú gyermekjáték-kötet monografikus gyűjteménye. így elkerülhetnénk azt — amibe magunk is kerültünk, akaratunk ellenére —, hogy játékanyagunkat három-négy kiadványban publikáljuk. 10. DR. OTTÓ J.: Ifjúsági játékok középiskolások számára. 1897. 11. VIKÁR В.: Balladák és rokonneműek. (MNGY VI. k.) Budapest, 1905. 251-270. p.
