Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 387 dött munkák jelentős része inkább krónika lett, a mozgalom mégis hasznosnak bizonyult. A községeknek több mint a fele készített történeti fölmérést, amely ráirányította az emberek figyelmét falujuk múltjára. Ez azonban nem vezetett valamiféle öncélú múltbaforduláshoz, láthatóan növelte tiszteletüket, büszkeségüket az ősök tettei, a falu kiemelkedő eseményei iránt. Főleg 1848-cal kapcsolatban nyilvánult ez meg. Néhány krónikából a Somogyi Néplap is közölt részletet. A „Szöllősgyörök népfelkelőinek és nemzetőreinek harca Jellasics ellen" című írás Kossuth Hírlapja 1848. október 11-i és a Közlöny 1848. október 23-i és november 4-i száma alapján közli az ütközet lefolyását. Az ecsenyi krónikából megtudhatjuk, hogy Noszlopy Gáspár 1849 tavaszi toborzó felhívására Ecsenyből 13—14 éves fiúk gyalog jöttek be Kaposvárra, s magukat idősebbnek mondva jelentkeztek a nemzeti seregbe. „Jellasicsék előre ittak a medve bőrére" — olvashatjuk a zamárdi krónikából. Zamárdiban ugyanis Jellasics katonái feltörték a borospincéket és ezt énekelték: ,,Magyarország kis mennyország / Holnapután reánk osztják". Gerő Kázmér kaposvári festőművész Noszlopy Gáspár somogyi népfelkelői 1848-49-ben című képét is közölte a Somogyi Néplap Dezső János versének (Noszlopy hősei) kíséretében, fme egy részlet a versből : „Régi, régi képek, elfedték az évek. Noszlopy serege megvívta csatáját! Testük már rögök közt, de bátor unokák őrzik, ápolgatják a szabadság lángját! És a vadvirágaik, horpadt sírok mellett új hősöket szültek a száguldó évek, kemény, harcos öklű somogyi vitézek boldog utódai a napfényre léptek!" Több tudósítás, cikk jelent meg Kaposvár történeti múltjáról is (A kaposvári téglagyár története és sorsa; Régészeti kutatások Kaposvár településtörténetének feltárására stb.). A megye történetével foglalkozó többi írás is Ismerjük meg megyénk haladó hagyományait felcím alatt jelent meg (Csokonai Vitéz Mihály Somogyban; Móricz Zsigmond Somogyban; Xántus János, a világjáró somogyi magyar; Jókai somogyi kapcsolatai stb.). A Gyűjtsük össze megyénk munkásés parasztmozgalmi emlékeit! felhívás eredménnyel zárult, az összegyűjtött anyagból sikeres kiállítást rendezett a Rippl-Rónai Múzeum.

112 Meglepően sok vers jelent meg a megyei lapban. A Somogyi rügyek rovat felkarolta a fiatal tehetségeket, akik közül Bertók László és Papp Árpád később önálló kötette! jelentkező, ismert költő lett. A lap tanácsokkal is ellátta az induló költőket. A kiteljesedő irodalmi élet ígéretes tervei egy idő után elakadtak, s jelentős részben nem valósultak meg. Az írócsoport hírt adott antológia megjelentetéséről és folyóirat kiadásáról, amelyből azonban semmi sem lett. Torzó maradt Csokonai Vitéz Mihály ismeretlen somogyi tartózkodási helyeinek, itteni életkörülményeinek, a költészetére ható somogyi benyomásoknak, levelezéseknek és különböző kapcsolatainak felkutatása, amelyre pedig munkaközösség alakult. De az írócsoport aktívan részt vett a kiemelkedő irodalmi rendezvények szervezésében (Jókai-est, Móricz Zsigmond emlékest a színházban stb.), s önálló irodalmi estet is szervezett, melynek bevételét az árvízkárosultak javákra fordították. Az önálló műsoros esten Takáts Gyulai, Bertók László, Dezső János és Somogyi Pál versei szerepeltek, prózai mű bemutatására, felolvasására nem került sor. Kiemelkedő irodalmi est volt 1954 decemberében Kaposváron, amelyen Fodor András, Jobbágy Károly, Radies József, Rideg Sándor, Szász Imre és Tamási Áron vett részt, Palotai Boris előadóművész, O. Paulovits Erzsébet zongoraművésznő, Turgonyi Pál színművész (Madách Színház) és a Somogy megyei Népi Együttes lépett föl. Többször jelent meg verse a Somogyi Néplapban Takáts Gyulának is. A lap tárgyilagosan mutatta be új kötetét, Az emberekhez-t (1955): „Takáts Gyula . . . már eddig is nagyot, maradandót alkotott. .. de háttérbe szorult a tartalom, az eszmeiség. Reméljük, hogy rövidesen megjelenő újabb verseskötetében már sikerül megvalósítania a tartalom és forma egységét, s a jelenlegi jól csiszolt, nagy tehetségre valló forma kellő tartalommal, a mai ember számára írt mondanivalóval párosul." (Az ugyanebben az évben Pécsett Egry József rajzaival megjelent Vízitükör című kötetéről nem esett említés.) 1956. április 30-án 25 éves irodalmi munkásságát méltatta a megyei újság. Érthetetlen azonban az ellene való otromba (szektás, szubjektív) kirohanás 1954-ben, a Disznóetetés című verse miatt. („Csak visított. Hát kivitted / és amint a földre tetted / furcsa látvány, / dézsára ült a szivárvány. / Nem is hitted. Pedig láttad / moslékodban azt a lángot. / Mint a páva / Disznód orrán / lengett szárnya * s híg korpáddal ahogy falta, / hétszínű lett kunkor farka. / Ne ólházba, / mától kezdve / hajtsd szobádba / és ágyadban vessed ágyát. / Vagy te ettél már szivárványt? / Dézsájába / ringasd versed / a világra! / Hadd ragyogjon, mint e látvány, / moslékodon a szivárvány.") „A költészet védelmében" „Irodalmi törvényszék" szatirikus írás „bűncselekménynek" minősítette a verset, „vádlottnak" a költőt. A „vád" páratlanul nagy vihart kavart, s évek óta először történt meg, hogy a Somogyi Néplap helyt adott a vitának, A vitaindító K. Nagy István (valószínű fiktív név, fedőnév) „ízekre szedte" a verset, és egyetértett a szatirikus „vádbeszéddel", amely a verset értelmetlennek ítélte. A többi hozzászóló nem értett egyet a vers olyatén elmarasztalásával és Takáts Gyula költészeté112. Somogyi Néplap, 1954. február 11., 14., 28., március 14., 21., 28., április 25., június 20., 23., október 1., 17., december 3. - 1955. március 13.