Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

388 HONFI ISTVÁN nek útszéli minősítésével, ahogyan art a „vádbeszéd" és a vitaindító cikk kifejtette. A vitához hozzászólt a szerző is. „A vers a költészet lényegi problémájához nyúl. Röviden: a tárgyi és emberi valóságból fénylő költői szépet szimbolizálja." Egy hozzászóló ahhoz a „régen elfeledett hírlapi vitához" hasonlította a cikket, amelyet „Rákosi Jenő indított Ady ellen". „Nem Rákosi Jenő volt az első, aki nem értette meg egy költemény mondanivalóját, és nem K. Nagy István az utolsó." A szerkesztőség a vita lezárásakor csak azzal értett egyet, hogy egy vers révén valóban nem lehet és nem szabad lemérni egy költő munkásságát. Szükséges és jó lett volna, ha Takáts Gyula 'közéletibb lírát művel. De a zárszó végső konklúziója nem éppen volt arkalmas a buzdításra: „...ha a mi életünk, hétköznapjaink valóságát a moslékkal etetett disznók életével hasonlítja össze, amit csak a szivárvány, a költészet tud széppé tenni - akkor még inkább kitartunk véleményünk mellett".

113 A kérdéses vers egyébként szerepel a kétszeres József Attila-díjas költő azóta kiadott válogatott verseskötetében (Ars poetica címmel). 1954-ben több nyelvészeti cikk jelent meg a megyei lapban. A Fegyverünk a nyelv című rovatban neves nyelvészek, középiskolai tanárok szálltak síkra nyelvünk tisztaságáért, szépségéért (Beszéljünk helyesen; Zavarok a jön-megy, hoz-visz használatában; A mozgalmi nyelvről; Nyelvjárási sajátság — közéleti hiba — A suksük-nyelvről stb.). Kár, hogy 1955-ben már nem volt folytatása ennek a hasznos kezdeményezésnek.

114 Kaposváron a város kulturális élete a nagy rendezvényekkel összhangban a műkedvelés területén is nagyot lépett előre. Ez mindenekélőtt a minőségben jelentős. A kevés, de magas színvonalat képviselő kórusok mellé kezdett fölzárkózni a többi művészeti ág is. Folyamatossá vált a színjátszó rendezők továbbképzése. Az állandó színház létrehozásával rendezők, színészek kapcsolódtak ebbe a munkába. A színjátszók előadásai ezért szemmel láthatóan jobbak, vonzóbbak voltak. Említésre méltó próbálkozás volt a Certaldói vásár sikeres bemutatása 1953/54 telén (amelyet a 20 tagú rendező-tanfolyami együttes adott elő, ebből fejlődött az 1955-ben alakult munkásszínjátszó stúdió, a színház rendezőjének, a megye színjátszó referensének vezetésével). Kaposváron általában színesebb népművelési tevékenység bontakozott ki. Újbóil életre 'kelt a szimfonikus zenekar; tovább erősödött, tánckarral bővült a Somogy megyei Népi Együttes; eredményesen működött a Balázs János Képzőművészeti Kör; évenként visszatérően kiállítási lehetőséghez (reprezentatív népszerűsítő fórumhoz) jutottak a megye népművészei; a Rippl-Rónai Múzeum magas igényű képzőművészeti kiállításokat rendezett 113. Somogyi Néplap, 1954. február 9., május 7„ augusztus 5., szeptember 19., 29., október 24., november 21., december 7., 12. - 1955. június 5. 1956. április 30. 114. Somogyi Néplap, 1954. március 27., május 11., 18., június 9. (többek között Rippl-műveiből is); 1953-hoz képest sokkal több színházi előadásra került sor; a TUT szervezésében széles körűvé vált az ismeretterjesztés; a könyvtárhálózat tervszerű fejlesztésével összhangban példásan fejlődött az olvasómozgalom; már 500 növendék tanult a kaposvári zeneiskolában (további 300 a zenepedagógus munkacsoport tanfolyamán). A szóbeli ismeretterjesztő tevékenység azonban továbbra is szegényes volt az ipari üzemekben. A város most már valóban kisugárzó központja lett a megye kulturális életének. Némiképp csökkent a város és a járási székhelyek bizonyos fokú kulturális mellőzése, a falucentrikusság azonban nem szűnt meg.

115 A megyei tanács népművelési osztályának 1954. évi munkaterve így foglalta össze a főbb tennivalókat: „Az osztály feladata 1954-ben a párt és a kormány határozatai, a kormányprogram alapján ... az egész dolgozó nép napról napra növekvő kulturális igényének kielégítése. A szocializmus építésének pártunk által megjelölt új szakaszában úgy irányítjuk a népművelési munkát, hogy az a kormányprogram megvalósítását, a mezőgazdaság fejlesztését megfelelő színvonalon, megfelelő módszerekkel, a tömegek tetszését megnyerő formában támogassa". A terv ennek megfelelően célul tűzte a „dolgozók művelődési, szórakozási igényének" jobb, körültekintőbb, megalapozottabb kielégítését. A nagyobb tsz-ekben ezért agrobiológiai, agrotechnikai és zootechnikai előadásokat tartottak, a megye felszabadulás utáni fejlődéséről két diafilmet készítettek, több mezőgazdasági és az általános fejlődést bemutató kiállítást rendeztek. Az 1954es választások alkalmából minden községben helyileg kivitelezett tablós kiállítás készült Falunk múltja és jelene címmel. A kulturális szollgátatás zömét a műkedvelés és az ismeretterjesztő előadásos propaganda fejtette ki. A megyei népművelési osztály arra törekedett, hogy a közvetlen irányítása alatt megvalósuló hagyományos népművetlési munka komplexebbé váljon, nagyobb összhangban működjék együtt a többi népművelési területtel. Az állami könyvtárhálózat már ekkor az egyetemes népművelési munka szerves részévé lett. A többi fokozatosan épült be ebbe a folyamatba. A megyei tervezés, a különböző szervek közötti együttműködés azonban nagyrészt a járásokig jutott el, ott megrekedt, s a községi tanácsok mindvégig „kultúrotthont", műsoros rendezvényt és ismeretterjesztő előadást értettek népművelés alatt.

116 A műkedvelő mozgalom a megkezdett úton haladt tovább, fő feladatának a nevelést, a termelés fokozására, az állampolgári kötelezettségek teljesítésére való mozgósítást tekintették; a „kultúragitáció" néhány hónapig tartó visszaesés után még nagyobb hangsúlyt kapott. Mégis jelentősen nőtt az egész mű115. Somogyi Néplap, 1953. december 18. - 1954. április 4., szeptember 8. - Megyei Pártarchívum. 33. fond. 1954. I. 25. őe. 116. Megyei Pártarchívum. Uo.