Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Hankó Ildikó: A balatonszentgyörgyi VIII.-IX.századi temető embercsont-anyagának rövid antropológiai jellemzése

A BALATONSZENTGYÖRGYI TEMETŐ EMBERCSONT-ANYAGÁNAK JELLEMZÉSE 77 szereplő avar típusok nem tartoznak a korai avarság ún. „belső-ázsiai" elemeihez, hanem egy későbbi kornak, már a Kárpát-medencén kívül vagy itt keveredett avar elemeihez. A FOGAK VIZSGÁLATA A balatonszentgyörgyi temető 66 egyedétől (53 felnőtt és 13 gyermek) 715 fog maradt fenn. Ha a felnőtt egyedeknél 32 fogat, gyermekeknél 20-at számítunk, akkor ez a lehetséges összes fogaknak mindössze csak 36,55%-a. Ha e 715 fogat 100%-nak tekintjük, akkor a temetőben talált 10 szuvas (carises) fog az összesnek csak 1,39%-a. E szám igen alacsony, kb. negyede e kor európai átlagának (3). Magyarázatát a mongolid népességben kereshetjük, valamint K. Little—'M. Kelly-A. Courts (7) nézetében, amennyiben a történeti korokban az alacsony fogszuvasodási (carises) százalék egyenesen arányos a húsfogyasztás (A-vitamin fogyasztás) mennyiségévél. Tudjuk, hogy a carises kis számú előfordulása történeti korokban fordítva arányos az életben (in vivo) gyökeréig elkopott, majd elvesztett fogak számával (3). Ezt találjuk a balatonszentgyörgyi temetőnél is, ahol az életben elvesztett fogak száma (a felszívódott fogmederből következtetve) 62, azaz 8,67%. Ez annál inkább is magas, mert egyetlen morfológiailag igen idősnek határozható egyén sem volt a balatonszentgyörgyi te mető rész ben. A MEGÁLLAPÍTHATÓ BETEGSÉGEKRŐL (Néhány pathológiai eset) Arthrosis deformans (arthropathia chronica), vagy idült ízületi bántalom, amelyet népszerűen „kopási betegségnek" is nevezhetün'k, előfordult az 1., 22., 24., 33., 35., 41. és 42. sírok csontjain. A betegség oka a túlzott igénybevétel, a porc elöregedése, vérellátási és anyagcsere-zavarok; általában a rossz szociális körülmények következménye. A csontvégeket védő rugalmas porcréteg elpusztulása folytán a csontvégek közvetlen behatás alá kerülnek. A szivacsos csontállomány gerendái összeroppannak, az ízületi széleken csontvastagodások és felrakodások, ún. perem-exostosisok keletkeznek. Az így létrejövő csontnövedékek erősen eltorzíthatják a csontvégeket. Az egymással szemben fekvő csontfelszínék lecsiszolódnak, súlyos mozgáskárosulás, merevség keletkezhet. Gyakori ez az ujj ízületeken, a csípő- és térd ízületéken. A balatonszentgyörgyi csontanyagnál az atlasnalc a koponyához csontosodásában jelentkezik ez a 8. sírnál, a csigolyák összecsontosodásában (ankylosisában) az 1. sírnál, csigolyákon horgokban (perem-exostosisokban), térdkalácson (patellán), ugrócsonton (taluson) csontnövedékekben (exotosisokban) a 24-es, 33-as, 35-ös és 41-es síroknál. A csigolyák nyúlványainak összeforradása található a 22-es sírnál. A jobb combcsont fejének nagymérvű elváltozása található a 34-es sírnál. A jobb combcsontnyak gerendázata in vivo berogyott a túlterhelés alatta 41. sírnál, a keresztcsont jobb oldala a medencéhez forrt a 42-es sírnál. In vivo gyulladás következtében megmaradt, felszívódott, ún. osteoporotikus (sequesteres) felszín fordul elő a 11. sír jobb falcsontján, a 11. sír jobb állcsontján, a 42. sír jobb felkarjának felszínén, valamint az 55-ös sír összes hosszúcsontjainak felszínén. Mint öröklődő anatómiai variáció, megemlíthető a 26-os, 30-as, valamiint a 38-as síroknak hat keresztcsigolyából összecsontosodott keresztcsontja (sacruma), ahol a 38-as sírnál nagymértékű hypobasalitas van, ez nyilván az utolsó ágyékcsigolyának a keresztcsonthoz való csontosodásából következik. Jobb kulcscsont életben töröttt és kalluszosan gyógyult a 33. sírnál. A sípcsont alsó harmadában horgos csontcsap fordul elő a 21-es sírnál. A combcsont szinte angolkórosan görbült az 55-ös sírnál, a felkar középrészének felső harmadában másodlagos állatrágás nyomai találhatók a 14. számú sírnál. A koponya anatómiai variációi és beteges (pathológiás) elváltozásai közül meg 'kell említeni a 21-es sír koponyájának igen nagymérvű aszimmetriáját (plagiokephaliáját), valamint a 25-ös sír koponyájának kórosan, szinte angolkórosan magas homlokdudorait, így egész homlokát. Homlokvarrat (satura metopica) fordul elő a 11-es és 28-as, valamint az 5-ös síroknál, inkacsont (os incae) a 29-es sírnál. A nyakszirti tájon a felső izomtapadási vonalak szinte tarajszerű kiemelkedést mutatnak a 8. sírnál, lambdatáji lapulat (depressio lambdoidea) van a 26. sírnál. A fog- és a fogágybetegségeknél a szuvasodáson túl megemlíthetjük a korai általános foggyökérfelszívódást (Praecox resorptio radicis) a 37., 44. és 56. sírnál és a fogzománchiány-betegség következtében történő réteges elszíneződést a 19. sírnál. Foggyökérgyulladás, illetve gyökérhártyagyulladás (periodontitis chronica) nyomai a felszívódott (porotikus, sequesteres) fogmedri résszel számos esetben fordul elő Balatonszentgyörgyön, így a 9. sír bal alsó 5-ös, 31-es sír jobb felső 1-es és 6-os, 35-ös sír bal felső 8-as, 37-es sír jobb alsó 4-es, valamint a 60-as sír jobb felső 4-es fogaknál. Mindegyik esetben jól megfigyelhető a felszívódott csont (vascularis csontresorptio). Foggyöngy fordul elő a 16-os sírnál a jobb felső 8-as, a 19-es sírnál a jobb felső 3-as, a 35-ös sírnál a bal felső 3-as, valamint a 37-es sírnál a jobb alsó 7-es fognál. Hypodontia, azaz foghiány fordul elő a 18-as sírnál, ahol a jobb alsó 4-es fognak nincsen fogmedri helye, valamint a 30-as sírnál, ahol a bal felső 2-es fognak nincsen helye« A METRIKUS ADATOK ÉRTÉKELÉSE Metrikus adatainkat két csoportosításban foglaltam össze. Az elsőben szerepelnek azon koponyák főbb méretei, melyek alkalmasak voltak egyedi adatfelvételre, a másodikban pedig azon vázcsontméretek és jelzők, amelyek szükségesnek látszottak arra, hogy