Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Képzőművészet - Síj Béla: Gulácsy Lajos művei a Somogyi Képtár gyűjteményében I. (Az álomkép című ceruzarajz)
448 SZÍJ nosságokban akarnánk szólni róla. Az előtéri figurák ugyanúgy, mint ahogyan a földműveléssel és az ipari termeléssel összefüggő gyári részletek, szimbolikusok. Persze, más magyarázata is akadhat e rajzoknak! Mi egyáltalán nem az egyetlen lehetséges értelmezését kívántuk itt előadni. De talán ez is segít abban, hogy megfejtsük a pályakezdő Gulácsy Álomkép című rajzán megjelenő szimbólumok jelentését, s belőlük kiindulva tágabb értelmű összefüggésekre is rámutassunk. A rajz formanyelve szecessziós. A művész a természeti elemeket, de a figurákat is leegyszerűsíti vagy stilizálja rajta. Feltűnik, hogy mennyire fontos a vonal, a kontúr. Hol kígyózó, hol párhuzamos vonalak járják át a rajz nagy részét. A hajlékony, lendületes vonaljáték nemcsak a démon alakján, főként a fején látható, hanem különös szépséggel és dallamossággal járja körül a fiatal nő testét, a szecessziós nőalakokra általában jellemző dús hajtömeget, a háthoz simuló mintás köpenyt is. A nő lába szinte alig érinti a talajt, inkább libben vagy lendül (erőkifejtés nélkül). A lábtól indulva az elforduló csípőn és felső testen át a fejéig a könnyed hajlások, ívelések sora követi egymást. Az előrenyújtott jobb kar folytatja és továbbvezeti a zenei tagolású testhez igazodó körvonal lendületét. A fény-árnyék, a plasztikus hatás nem zavarja a vonalrajz játékát. A lágy dallamossággal hajló vonalak alakítják a főalak kezében tartott fonalat, s a virágtalan, csak tövisekkel „ékes" jobb oldali indákat, faágakat és a kopár, sziklás talajt. A figurák mögött messze vivő lankás, dombos táj a háttér. A messzeségben is a vonalé a fő szerep, de a figurákkal betöltött bal oldali részlet jóval gazdagabb, súlyosabb, mint a természeti elemekből álló jobb oldal. Az előtér különlegesen fontos a cselekmény szempontjából, s hozzá képest a közép- és a háttér nem alkot szervesen egymásba épülő színteret. A fiatal művész még nem tudta megteremteni a kompozíció sokoldalúan mérlegelt arányát. Vagy nem is akarta: megállt a figurális résznek mint fő mondanivalónak az előadásánál. AZ EMBERI ALAK MEGFORMÁLÁSÁNAK KÉRDÉSE. NŐÁBRÁZOLÁSOK E rajz nem szerepelt az eddigi irodalomban, pedig érdekes és fontos tájékoztatást ad például Gulácsy pályakezdő éveinek emberábrázolásáról, s ezen belül nőalakjairól. Festőnk régebbi méltatói szinte kivétel nélkül megjegyezték, hogy nőalakjaiból és általában figuráiból hiányzik a fizikai erő, a testiség, az anatómiai egyensúly. Lyka Károly Gulácsy műveit látva (1922-ben) „testetlen asztrál lények"-ről írt, akik kö6. LYKA K.: Nakonxipán festője. Új Idők 1922. 204. old. 7. KHNOPPF, F. (1858-1921) belga festő és grafikusművész. BÉLA zül „némelyik színné vált illatnak hat... Ott nincs erő, nincs akarat, nincs semmiféle mérhetőség". 6 Eisler M. József Gulácsy nőábrázolásait összefüggésbe hozta többek között Fernand Khnoppf 7 hasonló tárgyú műveivel, s megállapította, hogy „mindkettőjüknél szelíd ábránd a nő . . . elérhetetlen vágykép, melyet a megközelíthetetlenség avatott széppé". 8 Gulácsy általános emberábrázolásáról pedig Eisler írta meg, hogy az emberi test fölépítése, struktúrája nem érdékelte. A mozgást mint festői problémát nem élte át. És képein mégis valami elbűvölően sajátos lendületet tudott adni a tárgyaknak, amelyek így a fizikai egyensúly törvényeinek nem voltak alárendelve. Szerintünk szintén gyakori Gulácsy alkotásain a „gótikus" szépségű, nyúlánk, karcsú, légies és néha enervált nőalak, de a művek szélesebb körű összegyűjtése során azt is tapasztalhattuk, hogy az erőteljes, az érzékiséget határozottan megmutató formálás sem volt idegen számára, s a kifejezőerő ilyen műveiben sem volt kisebb. Ráadásul az ilyen légies és anatómiai szerkezet nélküli alakok — amelyeken a mozgás nem volt festői leg átélve - érdekes és fontos festői és rajzi problémákat is fölvethetnek számunkra. Magukban rejthetnek érdemes művészettörténeti előzményeket. Következtethetünk belőlük Gulácsy önképzésének, művészi fölkészülésének sajátos módjaira. AZ ÁLOMKÉP KELETKEZÉSÉNEK IDEJE ÉS HELYE. GULÁCSY ELSŐ FIRENZEI TARTÓZKODÁSA ÉS ITÁLIA IRÁNTI VONZALMÁNAK KIALAKULÁSA A rajz jobb alsó sarkában az 1903-as évszámot látjuk. Ebből is arra következtethetünk, hogy rajzát Firenzében, első firenzei tartózkodása alatt készítette. Firenzére utal a látóhatár szélén feltűnő kupola és torony is. Gulácsy 1903-ban, az év második felében Firenzébe utazott, s ott maradt 1904 áprilisáig. Ismerkedett a város képtáraival, különös érdeklődéssel szemlélte a Raffaello előtti művészek alkotásait, elmélyülten dolgozott, festett, Dante-illusztrációkat készített, járta Firenzének műemlékekben és történelmi emlékekben gazdag utcáit, a város környéki szép toszkánai tájat. Mindenütt a múlt emlékei éledeztek lelki szemei előtt. Egy afféle emlékező, merengő alkotói magatartásra kezdett hajlani, amely részben a való életből, részben a legendák, sejtelmek, álmok, mítoszok világát idéző „Valóság"-ból táplálkozott. Itália iránti vonzalmának, „odavágyakozásának" okát több dologban kereshetjük. Kereshetjük például abban az általános vonzalomban, amelyet művészeink régtől fogva tápláltak az itáliai föld és művészet iránt, bár ekkor már München és Párizs is nagy vonzóerő volt. De serkenthette igyekezetét az angol preraffaeli8. EISLER J. M.: Gulácsy Lajos. Magyar Művészet 1933. 65-70. old.
