Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Irodalom - Laczkó András: Árkádia öröme múltán (Berzsenyi Dániel „Életfilozófiá”-ja).
ÁRKÁDIA ÖRÖME MÚLTÁN 409 Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod, De hamar felderült rövid elhunyásod, Csak azért rejteztél néha fellegekben, Hogy fátyolod alól annál kedvesebben Mosolyogjon orcád. Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat. Nem lengettél mindég lágy Etéziákat: De adtál víg elmét, erőt, barátságot, Angyali érzéssel tölt édes órákot Cypris ölében. (1804-1808 között) Az öröm és szerelem boldogságával indult az Életfilozófia is. Cypris tulajdonképpen Venus mellékneve, s ebben a szövegkörnyezetben az érzést rokokóra emlékeztető finomsággal fejezi ki. A második szakaszt kezdő „ah" ezt fokozza. Az indulatszó testetlen, sóhajleheletnyi bánat a múlandóság felmérésekor. A kép dinamikusabb (igékkel viszi tovább az elsőt; nyomatékosított összekapcsolásával az ifjúságnak és a szerelemnek, az aranykornak és az érzelmeket szimbolizáló rózsának. Ezek eltűnnek és átadják helyüket valami másnak, amit mitológiai díszletezéssel írt körül a költő. Meg kell jegyeznünk, hogy Berzsenyi a „más isten" csúcsra kerülését — lehet, hogy nem teljes tudatossággal — mesteri módon készítette elő. A Cypris— Venus ugyanis a mitológiában nem csupán a szerelmet, hanem az értelmet, a gondolkodást lis megtestesítette. S ha a „más" eltérő minőséget jelölő értelmére gondolunk, akkor világos az összefüggés: a belső ént ezután a ráció /rányitja majd. Egy hónappal a költemény megküldése előtt írta Kazinczynak: „Verseket most ne várj tőlem, mert most szüntelenül tanulok. Plutarchhal fekszem le nyoszolyámba, s Platóval kelek ki belőle. Mi lehet az a platói szerelem? Mi az a Knabenliebe? Plato valami isteni lelkesedésnek s tökéletességnek nevezi. Plutarch politikai intézetnek tartja . .." 5i A költemény kezdete hagyományos Berzsenyi-indítású; képvariálás jellemzi. A szóképbeli látvány romantikusan túldíszített, a korabeli olvasók számára sejtelmesen ragyogóvá tett. A megismételt „berek" és az erre felelő „liget" nemcsak tájhoz kötődésük okán, hanem görög vonatkozásaik miatt is érdekesek. A képszerűség azután átadja a helyét a meditációnak, s a tulajdonképpeni filozofáló részekben hasonlatok formájában, a gondolatok értelmezésének és követésének megkönnyítésére van csak festői elem. Vagyis: szembetűnő a befeléfordulás. S hogy elsősorban lélektani állapotváltozást kell itt látnunk, meg az „elvirító szép kikelet" mögött is, arra adalék a versírás időpontjában Szemére Pálhoz küldött levele. Arról számolt be, hogy megérezte az olvasás, a tanulás ízét s azelőtti érzéseit „egészen" elforrtnak látja, és azok 51. BDÖM 387. Kiemelés tőlem (L. A.). 52. BDÖM 425. Kiemelés tőlem (L. A). 53. A Lear királyban (V. felv. 2. jel.) mondja Edgar. Vörösmarty Mihály fordítása így szól: „Embereknek / Kell „helyét" gondo/kodás és — szavává/ — okoskodás foglalta el. 52 A „dördül" és „elvirít" igék kitűnően hangolják át a költeményt a vég közeledtének felismeréséből fakadó költői mérleg készítésére. Az örökkévalóságot Berzsenyi képzelete kozmikus méretűvé nagyította. Ez később - mint ismeretes — kiváltotta Kölcsey ellenzését, aki az Életfilozófia III. versszakából kiemelt másfél sort, és „értelemtől üres" expressziók közé sorolta: így írva, „gigászi örök vár kaósza". Nem azért szükséges ezt említeni, mert nyilvánvaló félreértésről van szó, sokkal inkább, mert figyelmeztetés rejlik itt a versmagyarázó számára; a részletek pontosságára ügyelve, összefüggéseiben vizsgálja a költeményt. A „gigászi örök" jegyében készített mérleg, összegezés két síkú. Az egyik: az az emberi helytállás, annak a múltbe'ii értékeknek a megőrzése, amiknek statikussága, harmóniája a versírást megelőző fél évtizedben bomlott meg. Ennek a lírai hagyományokból táplálkozó felfogásnak elsősorban osztálya közösségének szánt erkölcsi eszményei voltak: virtus, nemesen érző-élő szív, javító szándékú tettek. Az emberségre appellálás látszólagos egyszerűsége gazdag tartalmat rejt, amit — Merényi Oszkár ötlete után — leginkább Shakespeare szavaival lehet megmutatni: Men must endure Their going hence, even their coming hither, Ripeness is all .. . 53 A múlt eszményeiről az Életfilozófia némi bizonytalansággal szólt („ha virtusom ...", „ha szívem ..."), s igazában az emberi gyarlóság említésével a fölmentés is a versbe került. A kétkedő hangot a felismert disszonancia tette szükségessé, hiszen korábbi céljai eltértek a közigénytől: ,,a magyart nagynak képzeltem, mint kalpagja s fényesnek, mint ruhája; nemzetiséget kerestem, hol tán már nemzet sincs, polgári virtusokat kívántam gerjeszteni, melyek nékünk szükségtelenek . . . Nékünk már most egyéb kell, csak fabrika, manufaktúra, pénz, sőt egyéb luxus is! Ezekről pedig én odázni nem tudok, s következésképpen hallgatok" - vallotta egyik levelében. 54 A másik életsík: a tündéri, virágzó versek költészete, a szerelemé, a merész képzelet követése, aranyvilág, rózsakor szépségének megmutatása, vagyis — Kölcsey szavaival élve — a „csupa érzés, csupa fantázia, ifjúi erő, ifjúi lángolás" időszakának boldogsága. Ez egyén//eg volt fontos számára. S hangsúlyosan megerősítette, hogy ezen akkor sem változtatna, ha újabb lehetősége adódna. Hátratekintve vállalja álmodozásait, amelyek végső soron megakadályozták, hogy életét „jól használni" tudja. A „használni életünk szűk kerületét" Horatius életfilozófiájának egyik sarkpontja, s az „álmodozva" megtett út éppen ennek tűrni a jövést, mint elmenést: / A fődolog, hogy elszántak legyünk." Vö. Emlékkönyv 233. 54. BDÖM 426.
