Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.
378 HONFI ISTVÁN megyei irányítással általánossá tették, a fogalmat bővítették, kiterjesztették a működésre is. Már az év elején verseny indult, s az erről szóló újságcikk kerék perec kimondta: ,,ahol kicsi a 'kultúrterem, ott bővíteni, ahol nincs, ott építeni kell". A nem mindig alaposan átgondolt versengés — a sok jó mellett — kedvezőtlen jelenségek kialakulásához is tápot adott. Egyrészt fokozta az „adj uram, de mindjárt" irreális szemlélet eluralkodását, másrészt fetisizálta a nagyteremmel és színpaddal rendelkező „kultúrotthonok" szerepét. Az ütemre jellemző, hogy 1950-ben 42 felavatott művelődési otthont tartottak nyilván, 1951 novemberében már 107-et, ez év december 21-re további 15 új otthon felavatását tervezték. A túlzott elvárást még a falusi emberekbe is beleplántálták. Egy csombárdi parasztasszony 1950 nyarán adott nyilatkozata jól példázza ezt: „Igaz, hogy nekünk . . . most első kötelességünk az aratás, cséplés, termés begyűjtés . . . de . . . a kultúrház megépítése . . . majdnem ilyen fontos. Ha kultúrházunk lesz, gyermekeink nem járnak kocsmába, a klerikális reakció nem tudja őket befolyásolni, mert ez lesz a második otthonuk, ahol szórakozhatnak, tanulhatnak, és a szocializmust jobban tudják építeni". Az újság tele volt ilyen tudósításokkal: „a már működő somogydöröcskei" művelődési otthonban „folyó komoly kulturális munkának nagy része van abban, hogy a falu lakosai csaknem teljes mértékben áttértek a társas gazdálkodásra"; a művelődési otthonokban tartott „Szabad Föld Téli Estéken a dolgozó parasztság megértette, hogy a felemelkedés útja a közös gazdálkodás". A „váljanak a dolgozók második otthonává" célkitűzést nem követte, nem is követhette az objektív és szubjektív föltételek ideális biztosítása, mégis hamarosan kijelentő mondattá alakult az óhajtó mondat. A létrejött „szebbnél szebb kultúrotthonok a dolgozók második otthonává váltak... mindegyikben tágas olvasószoba, könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére" — írta a Somogyi Néplap 1951. január 8-i száma. A művelődési otthonok köré központosított falusi népművelési munka mindezen fogyatékosságok ellenére ekkor (1950-ben) olyan fejlődési fokot ért el, amelyre méltán rá il tett a szocialista jelző. Egyes művelődési otthonokban valóban élénk kulturális tevékenység bontakozott ki. Szerte a megyében „kultúrotthon mintaheteket" szerveztek az ún. „batéi példa" nyomán, amelyről film is készült (ezzel a címmel). A balatonszemesi otthon heti programja a következő volt: vasárnap sakk- és ping-pong-verseny; hétfőn a DISZ-vezetőség újjáválasztása, sakktréning; kedden MNDSZ olvasókör, ping-pongozás, a tánccsoport próbája; szerdán értekezlet, amelyen az országos versenyben való részvételt beszélték meg, játékest; csütörtökön Szabad Föld Téli Este előadás, diavetítés; pénteken pártnap, politikai beszámoló, diavetítés, műkedvelő csoportok próbája; szombaton DISZ-olvasókör, a heti népművelési munka értékelése, szórakoztató est. A többi mintahét hasonló programot valósított meg. Fölélénkültek a vendégszereplések. A mintahetek szerencsére nem csak egy alkalomra szóló mintául szolgáltak, bár ilyen szoros programot a téli hónapokban sem tudtad minden héten megvalósítani. A babócsai művelődési otthon éves programjában hat pontba foglalták a főbb tennivalókat. 1. politikai és kulturális ismeretterjesztés; 2. oktatási munka — szakmai és egyéb közismereti tanfolyamok; 3. művészeti munka; 4. az olvasómozgalom megszervezése; 5. szakkörök, rádiókörök szervezése; 6. sportkörök működtetése. 96 3. Torzulások a népművelési politikában és a kulturális szolgáltatás gyakorlatában Az általános politikában elkövetett hibák óhatatlanul kihatottak a népművelés területére is. Hatásuk, káros következményük nem azonnal mutatkozott, legalább is a mindennapi gyakorlatban nem. Pedig az ideológiában eluralkodó dogmatizmus bizonyos vonásai 1949-50-től kezdve jelentkeztek már. Mindenekelőtt az osztályharc állandó élesedéséről vallott elmélet következtében kezdettől meglevő bizalmatlanság formájában. Mi idézte elő ezt az állapotot? Közismert tény: 1950-ben a néphatalom már gyökeret eresztett. A magyar nép sikeresen befejezte, túlteljesítette az ország újjáépítését: a 3 éves tervet, és nagy reményekkel fogott bele az első ötéves terv sokat ígérő megvalósításába. Az emberek elégedettek és jogosan voltak bizakodóak. A demokratikus és szocialista feladatok összefonódása, a proletárdiktatúra létrehozásának békés útja, az a körülmény, hogy a munkásosztály az államhatalom birtokában hatalmi eszközök igénybevételével is harcolhatott a tömegek megnyeréséért, a békéért, a nemzeti függetlenség védelméért, az ország újjáépítéséért, elősegítette, hogy a fasizmus elleni harcban kialakult széles osztályszövetség nagyrészt megmaradjon a proletárdiktatúra időszakában is. Az MDP által létrehozott Függetlenségi Népfronthoz tartozó demokratikus pártok elfogadták a munkásosztály vezető szerepét, a szocialista építés programját. Megoldható lett volna tehát, hogy mindazok, akik származásuk, helyzetük, neveltetésük és a legkülönfélébb egyéb okokból nem voltak az új rendszer hívei, munkájukkal mégis vállalhassák azt. A maguk módján, de mégis beilleszkedjenek egy olyan hatalom egészséges keretei közé, amely az embereket mindenekelőtt a munkájuk, tetteik alapján értékeli, ítéli meg. Az országos pártvezetés azonban 1949 elején arra a helytelen következtetésre jutott, hogy a népfrontba tömörült demokratikus pártok nem annyira összekapcsolják, mint inkább elválasztják a munkásosztályt szövetségeseitől, ezért létük több kárt 96. Megyei Pártarchívum. Uo. — Somogyi Napló, 1950. április 20., augusztus 3., október 14., december 5. — 1951. január 8.
