Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

376 HONFI ISTVÁN A kiállítások tematikája nem változott. A kaposvári mezőgazdasági kiállítást az 1949. évihez hasonlóan rendezték meg, kulturális műsorokkal is összekötötték. A záróünnepélyen szimfonikus zenekari hangversenyt adtak, népi táncosok és színjátszók szerepeltek, este a színházban Földes Mihály: Mélyszántás című művét mutatta be a pécsi színház. A Munkásmozgalmi Intézet felújított kiállítását vándoroltatták, ugyanígy a Szovjetunióban járt parasztküldöttség útját bemutató fényképkiállítást, valamint a Sztálin élete és a Szovjetunió fejlődése címűt is. Országos és megyei „elrettentő példák" pellengérre állításával kiállítás nyílt Kaposváron, Harc a bürokrácia ellen címmel. A fölélénkült képzőművészeti életet mutatja, hogy amatőr képzőművészeti kiállítás nyílt Babócsán, és megfelelő művészi igénnyel megfestett, új tartalommal jelentkeztek a kaposvári festőművészek. Szarkaváron (Kaposvár határában) művésztelep létesült. A megyei lap így tudósított erről : ,,A szarkavári művésztelepnek már lakói is voltak . . . Napokon keresztül a művésztelepen dolgozott Soltra Elemér, Gábriel Ferenc, Tomori Aladár és Várnai László . . . (itt) festette meg Soltra Elemér A traktorista lány, Gábriel Ferenc Az útépítők, Tomori Aladár A bányában és Várnai László az Új élet a kastélyban című képét". Később megszakad a tudósítás Szarkavárról, a művésztelep minden bizonynyal nem működött tovább. A múzeumban megnyílt tárlat azonban (amelyet a nagybányai és a szolnoki iskola festőinek, valamint Balázs János képeinek kiállítása előzött meg) jelentős előrelépésről tanúskodik. Dobrovics Aladár, az Iparművészeti Múzeum igazgatója megnyitóiában ezeket mondta: „Ez a kiállítás a szocialista realista irányzat felé való haladásban jelentős lépés. Most már nem elég a jószándék, az igyekezet, nemcsak a téma a fontos a festészetben, hanem most mára minőséggel is sokat törődünk. Ezek a somogyi festők, Somogy művészeti hagyományait tiszteletben tartva, Rippl-Rónai, Bernáth Aurél, Kunffy, Vaszary útján akarnak továbbhaladni a realista művészet teljes megvalósítása felé. Ezen a kiállításon a dolgozókról a dolgozóknak mutatunk be képéket, s ezek a művészek tudják, hogy ezzel a kiállítással is a haladást szolgálják, a termelést erősítik, és a szocializmust építik". Kunffy Lajos, a megye festő doyenje így nyilatkozott: „Arra törekedtünk, hogy a való életet mutassuk be . . . Ha ezt elértük . . . akkor nem volt hiábavaló ez a kiállítás". Az újság kritikusa szerint „Somogy megye művészei határozott biztonsággal átérezték a korszerű haladó művészet feladatainak nagyságát, amikor ezeket a képeket megfestették, és ezzel munkájukat részesévé tették a szocialista építésnek". A recenzió kiemelte Kunffy Lajos Falusi kovács, Z. Soós István örömünnep december 21-én és Dohányfűzők című képét, Soltra Elemér Törik a nagyberket, Gerő Kázmér Készül a faliújság, Lovrits Kálmán Szakmunkás avatása és Ruisz György Építkezés című alkotását. Talán a legjelentősebb eseménye volt a képzőművészeti életnek a Balázs János Képzőművészeti Szakkör létrehozása, amely kezdő és haladó csoportba tömörítette ,,a tehetséges és a művészet iránt érdeklődő dolgozókat" azzal a céllal, hogy „megismertesse velük a realista művészetet, a fiatalabbakat pedig előkészítse a magasabb fokú továbbképzésre". A körben fizikai munkások és értelmiségiek ülték egymás mellett, s fejlesztették rajzkészségüket. A kezdeményezés életképesnek bizonyult, a szakkör azóta is folyamatosan működik. A kör több képzőművészeti tehetséget indított el alkotói pályáján, sokszáz művészkedni vágyó ember rajzkészségét, művészeti szemléletét fejlesztette, akik ezáltal lelkes és tudatos apostolaivá váltak a látáskultúra fejlesztésének. Az alakuló kör első harminc hallgatója közt volt Németh József szobafestő (kaposszerdahelyi parasztfiú) és Ungvári Károly gépkocsivezető. Előbbi így nyilatkozott az újságban: „Amikor otthon egy kis időm volt, rajzolgattam és ábrándoztam, hogy egyszer majd én is híres festő leszek. Hálával tartozom a pártnak ... az egész dolgozó népnek, hogy tovább képezhetem magam, és megnyílt előttem a magasabb művészet felé vezető út". Álma teljesült, ösztöndíjasként fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, jelenleg ismert és elismert (Munkácsy-díjas) festő Hódmezővásárhelyen. Ungvári Károly a Képzőművészeti Alap tagja lett, rendszeresen részt vesz a megye képzőművészeti kiállításain.

93 1950-ben erősen megritkultak a színházi előadások Kaposváron, csökkent a zenei hangversenyek száma is. Az ősz folyamán azonban 40-50 községben szerepelt egy budapesti „színész brigád" („A Népművelési Minisztérium kultúrautója"). Műsorukban a Gazdag menyasszony és a Mélyszántás című darabokból adtak részleteket, A kard éle című egyfelvonásost mutatták be, valamint énekszámokkal és bűvészmutatványokkal szórakoztatták a közönséget. A sajtókritika dicsérte a műsort, csak a kórust tartotta „színtelennek", a bűvészről pedig azt írta, hogy „produkciója bármennyire szórakoztató is, de kissé lerontja a jó előadás nívóját". Egyre sürgetőbbé vált egy állandó színtársulat létrehozása Kaposváron. Erre 1955 őszén került sor. Jelentősen megnőtt a filmvetítések száma (1950-ben 5 vándormozi is járta a megyét). Az amerikai filmek teljesen eltűntek, a repertoár 90 százaléka szovjet film volt. A magyar filmek közül a Talpalatnyi föld, a Valahol Európában és a Ludas Matyi szerepelt rendszeresen műsoron. Egy-egy népi demokratikus film került vetítésre még és egy kínai (a Nagy család). A közönség szerette a szovjet filmeket, mert cselekményük érdekfeszítő (hisz többségük háborús film) volt (Kronstadt! tengerészek, Találkozás az Elbán, Támadás 6.25kor, A harmadik csapás, Őrség a békén, A sztálingrádi csata stb.). Sokan írásban is véleményt nyilvánítot93. Somogyi Napló, 1950. január 17., 26., február 9., 21., április 2., július 11., augusztus 10., 27., november 28., december 28. — Somogyi Néplap, 1951, augusztus 5.