Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A Kapos folyó völgyének rövid tájtörténeti áttekintése és a táj körülhatárolásának problémái.

350 LÓCZY ISTVÁN várnál 78 kcal/cm 2 év; Dombóvártól nyugatra 76 koal/ cm 2 év; Dombóvártól északkeletre 80 kcal/cm 2 év. A hőmérséklet évi közepe egységesen 10-11 С fok fölött van. A januári középhőmérséklet Kaposvár­Dombóvár között választható két részre: nyugatra - 1 fok fölött; K-re, ÉK-re - 1-2 fok. A derült napok évi száma: Kaposvártól nyugatra 50-70 nap; Kaposvártól keletre 70-90 nap. A borult napok évi száma a forrás­vidék táján és attól nyugatra 100, másutt 80 nap. Az évi uralkodó szélirány a forrástól kb. Dombóvár kör­nyékéig É-i, innen a torkolatig ÉNy-i. Azonosak: a hőségnapok száma 15-20 (évi); fa­gyos napoké 90-100 (évi); a nyári napok száma 75­80; a zord napoké 8-12; a fagymentes időszak 200— 110 nap. A téli napok száma: a forrásvidéken 8 alatt, a tor­kolatnál 12-16, a többi helyen 8-12. A csapadék évi összege a forrásvidéken 700-800 mm; a torkolatnál 550—600 mm; a többi helyen 600— 700 mm; nyáron a forrástól kb. Kaposvárig 400—450 mm; a torkolatnál 300-350 mm; a kettő között 350— 400 mm. A hótakarós napok száma a forrásvidéken a legtöbb: 40-50, másutt 30-40. A hótakaró magassá­gának elválasztó vonala Dombóvártól É-ra húzható meg. Innen a forrásvidékig 8-10 cm, a torkolatig 6­8 cm. Az éghajlati adatokból jól kiolvashatók, hogy Ny-ra az óceáni hatás jobban érvényesül. ÉK-felé a konti­nentalitás erősödése érzékelhető. Ezek választója álta­lában Dombóvár környéke. Ebből is következik, hogy a Kapós folyó völgyét in­dokolt több részre osztani. Az éghajlati elemek terü­leti eloszlása alapján 2, illetve 3 rész látszik indokolt­nak. Viszont szerkezeti, geomorfológiai alapokon to­vábbi beosztás is szükségesnek látszik: 1. Kaposszéplak-Pöröspuszta vonaláról, a forrás­tól a Kecel-hegy É-i kiugrásáig, illetőleg Kapos­várig; 2. Kaposvártól Dombóvárig; 3. Dombóvár környéke - a Koppány torkolatáig; 4. a Koppány torkolata és a Sió közötti szakasz. Terjedelem hiányában ezek részletes indokolását je­len esetben nem bonthatom ki. A KAPÓS VÖLGY KITERJEDÉSE A Kapós völgy geomorfológiai szempontból viszony­lag könnyű lehetőséget nyújt a pontos határok kijelö­lésére, mert a Dombóvárig nagyjából Ny-K-i irányú törés a völgy kialakulásáért elsődlegesen felel, ame­lyet átformáltak az eróziós, deflációs és deráziós fo­lyamatok. Az ÉD-i irányú törésvonalak a mellékfolyók és völ­gyek kialakulásának voltak a legfontosabb tényezői, amelyek a folyóvíz és a szél ritmikus változásainak kö­vetkeztében nyerték el mai felszínüket és felszín alatti szerkezetüket. Ezek a mellékvölgyek mind az északról, mind a dél­ről torkolló patakok esetében talajszintjükkel a Kapós folyó völgyéhez kapcsolódva háromszög alakban ki­szélesednek. Északról három nagyobb és több kisebb törésben kialakult völgy tagolja a felszínt: a Magyar­egres-Kaposvár (Topónál") közötti Deseda patak (Dés­hide), az Orci patak, valamint az Inam pata'k, illetőleg a Göllei völgy. Nyugaton egy hasonló irányú törésvonal jelölte ki a Zselic határát, s a kis Gyótai patáik irányát, amely nyugaton egyben le is zárja a Kapós folyó völgyét. Délen a Vízáro'k, a TÖröcskei patak, a Zselic csator­na (Simonfai patak), a Nádasdi patak, a Surján patak és a Körös patak É-D-i irányú völgyei osztják külön­böző nagyságú hátakra a Zselic északi részét. Az említett patakok (mellékfolyók) völgyei nemcsak kiszélesednek a Kapós folyó völgyére, hanem vizenyő­sek, mocsarasak voltak főleg a szabályozások előtt. Mind a Kapós folyó, mind az említett mellékfolyók völgyét összefüggő vízfelület borította. Ennek a vi­szonylag összefüggő mocsaras vízfelületnek lett a kö­vetkezménye az utak ilyen struktúrájú kialakulása a XIX. század végén, s hogy néhány település a Kapós­tól távolabb indult fejlődésnek. Az utak a Kapós fo­lyó völgyét és a mellékfolyók torkolatát kerülgették. Az összefüggő vízfelület általában mélyen benyo­mult a dél—külső-somogyi alacsony löszfelszínre, illetve a Zselic északi részébe, s így természetes kapcsolatot teremtett a mellékfolyók völgyével. Északon ennek vo­nalát Magyaregres magasságában húzhatjuk meg, no­ha pl. itt a Vargabonyi- és a Szanai-árokban ettől a vonaltól néhány km-rel északra is volt még vízzel bo­rított terület. Az Orci patak völgyét Répáspusztáig általában 1 km széles mocsár borította. Csak valamivel volt keske­nyebb a Magyaratád-Baté közötti mocsaras terület, valamint a Hársas és az Inam patakok völgye, s ezek Zimány, Kisgyalán, Gölle vonaláig húzódtak É-ra a dombságok közé. Az említett patakok völgyei É-D-i irányú szerkezeti vonalak mentén — morfológiai adottságuk révén — le­hetővé tették a dél—külső-somogyi lösztábla települé­seinek szoros kapcsolatát a Kapós folyó völgyével, amely főleg a Kapós szabályozása után vált intenzív­vé. Toponár a környező kisebb szórt településeket; Ta­szár, Orci és Zimány forgalmát gyűjtötte össze. Mos­dós: Fonó, Nagyberki és Kisgyalán, Csorna pedig Sza­badi és Gölle forgalmát vonzotta. A Kapós folyótól délre ugyanazt látjuk, csak a Zse­lic meredek partfallal történő kiemelkedése az északi­nál jóval kisebb területen tette lehetővé a szoros kap­csolat kialakulását a Kapós völgyével. Délen a Vízárok völgye Bárdudvarnokig terelte a Kapós völgyéhez a forgalmat. Kaposmérő és Kapos­újlak közvetlen környékét sorolhatjuk még ide. Kapos­vár települése eleinte nem hatolt mélyen a Zselicbe, csak az utóbbi évtizedekben, főleg a felszabadulást követően 1950-től kezdve (Keceli-Hegy, Kaposhegy, Tö­röcskei erdő, Gyertyános völgyek, Róma-hegy, Lonka­hegy, Ivánfa-hegy). A Srmonfai patak völgyében délen messzebbre nyúlik a Kapós völgyhöz tartozó terület, a Nádasdi patak völgyében viszont csak néhány kilómé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom