Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A Kapos folyó völgyének rövid tájtörténeti áttekintése és a táj körülhatárolásának problémái.

<\ KAPOS FOLYÓ VÖLGYÉNEK RÖVID TÁJTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 351 terre. A Surján patak völgye Sántost közvetlenül, Szentbalázst távolabbról kapcsolja ide. Kaposhomok közvetlen a Kapós völgyére támaszkodik. A Körös patak mentén Kaposkeresztúr képezi a déli határvonalat. A Nagyberki vasútállomást érintő ÉNy-DK-i irányú szerkesztett egyenesen leolvasható távolság a Kapós szélességét 4 km-ben mutatja Vadaskert, Kunhalmok és az említett pont között. Nyugat felé a völgy újra összeszűkül, a települések a völgyet É-ról kísérik (Szabadi, Csorna, Dombóvár), míg délen a Zselic É-i részébe benyúló völgyek vizenyősek, s alig találni néhány elszórt települést. Problematikusabb a Kapós völgyhöz tartozás elhatárolása a kiskorpád-kaposvári szakasztól északra, mert a dél-külső-somogyi lösztábla DNy-i része fokozatosan megy át Belső-Somogy szerkezeti és geomorfológiai tartományába. Mégis a Hetesi-Jutai- és a Kisgáti-árok közvetlen kapcsolatot talált a Kapós völgybe. Az előbbiekben részletezett terület a Kapós forrásvidékétől Dombóvárig magába foglalja tehát a Kapós folyó völgyét, amely általában vizenyős és jelentős mértékben kiszélesedő ártéri terület, ártéri üledékkel (átmosott lösz, szürke és vörös agyag, szürke homok, kotu, iszap). A Kapós völgye régóta kedvez az állattenyésztésnek, újabban a zöldségtermesztésnek is. A Kapós mellékvölgyeiben is kialakulhatott az állattenyésztés. Ezekhez kapcsolódott a Zselic északi részén részint a legeltető, részint a makkoltató állattenyésztés. A rétgazdálkodás a dél—külső-somogyi lösztábla déli részén messze északra nyúló völgyeiben is hasonló lehetőséget biztosított, s így vált lehetővé a Kapós völgy híres állattenyésztésének kialakulása. Ez az a faktor, amely összefüggéseiben és a gazdasági élet fejlődésében vagy a fejlődés lehetőségeiben egyik domináns, s egyben a Kapós völgy körülhatárolását is nagymértékben meghatározza. A másik fontos potenciálja a tájnak a dél-külső-somogyi lösztábla lankás, alacsonyabb részének szerkezeti, geomorfológiai, talajtani hatástényezője, amelynek hatását a mellékfolyók villás elágazásánál húzhatjuk meg a magasabban levő tábladarabok, hátak előtt. A Kapós folyó völgyét északról kísérő lösztábla kedvező talaj- és éghajlati adottságai révén megfelelő feltételeket biztosított a belterjes földművelés és az állattenyésztés kialakulásához (pl.: Sard, Gölle). A földművelésnek kedvezett, hogy a barna erdőtalaj, illetve a csernozjom barna és meszes talaja között csak elvétve bukkan a felszínre — főleg nyugati irányban — a pannon sárga és szürke homokon kialakult talaj. A harmadik táj, a Zselic, délről kapcsolódik a Kapós völgyéhez. Az állattenyésztés mellett a földművelés, az erdőgazdálkodás és helyenként a szőlő- és gyümölcstermesztés terjedt el. Talaja az előbb említettekével nagyjából azonos. Települései kisebbek az előbbi tájakétól, számuk is kevesebb. A Kapós völgytől északra a XIX. század második felében (1886) 4 mezőváros volt (a Kapós folyó közvetlen környezetét nem számítom), a Zselic északi részében a vízválasztóig egy mezővárost találunk. Eltérő a nagyobb reliefenergia, a lösz vastagsága, a pannon homok elrendeződése, az erdők nagyobb aránya, a talaja, s jelentős a suvadás is. A vizenyős völgyek kedveznek a rétgazdálkodásnak, a völgy, illetve a domb oldala s a ligetes erdőkkel fedett terület a legeltető állattenyésztést szolgálja. A változatos formák, a nagyobb kiterjedésű erdők vonzzák a turistákat. A vadállomány a vadászatnak biztosít jelentős lehetőséget. Az eddig említett területek részei a Kapós folyó völgyének. A körülhatárolt területhez a következő települések tartoznak (Dombóvárig): nyugati határa a Kisasszond, Kaposszéplak, Pöröspuszta, Zoltán-majortól a Somogysárdig húzható vonal. Északi határa: Somogysárd, Mezőcsokonya, Hetes, Magyaregres, Magyaratád, Büssü, Gölle, Gyulaj. Déli határa: Kisasszond, Bárdibükk, Bárdudvarnok, Kaposszerdahely, Töröcske, Zselickislak, Szentbalázs, Kaposkeresztúr, Kaposszekcső, Mágocs, Csibrák vonala. Szakály és Regöly térségében a Kapós völgye összeszűkül a Koppány északi, majd keleti irányú íve közé magasabbra emelkedő tábladarab miatt, és a Hegyhát dombjaiinak pereméig, a völgyekben 1—2 km-rel beljebb is nyúlik. A Koppány torkolatától északra: a Cseregáti völgyFelsőnyék—Sió és a Hegyhát pereme között elterülő, a Mezőföld irányában egyre jobban szélesedő, lösszel, alluvium mai borított felszínt soroljuk ide. A Dombóvárig terjedő szakaszban a Kapós völgyéhez tartozónak tartom a következő településeket: Északon: Somogysárd, Mezőcsokonya, Hetes, Kaposfő, Kaposmérő, Juta, Kaposfüred, Magyaregres, Magyaratád, Toponár, Répáspuszta, Orci, Zimány, Rácegres, Patalom, Büssü, Gyalán, Gölle, Taszár, Bate, Mosdós, Nagyberki, Szabadi, Csorna, Attala, Kapospula. Délen: Kiskorpád, Kaposszéplak, Kisasszond, Bárdibükk, Bárdudvarnok, Kaposdada, Kaposújlak, Kaposszerdahely, Töröcske, Zselickislak, Kaposszentjakab, Sántos, Szentbalázs, Kaposkeresztúr, Kaposszekcső és a felsorolt településekhez tartozó majorok, puszták, tanyák. A határokat a Kapós hajdani süllyedékén feltöltődéssel kialakult mai 2 térszíni forma adja, amely az itt kialakult gazdasági élet fejlődésének legfontosabb potenciálja. Az egyik a Kapós folyót északról kísérő alacsonyabb, kis reliefenergiájú, váltakozó vastagságú löszfelszín, amely kb. 30 m-rel magasabb a Kapós árterétől. A másik az az alluviális térszín, amely északon 8—10, délen 3—4 km mélyen benyomult a magasabban fekvő dombhátak közé. A harmadik potenciálját a tájnak a Zselic természeti viszonyain kialakult gazdasági élet adja. A negyedik potenciálja a nyugati részén kialakult homokos szerkezetű, morfológiai tartomány.