Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A Kapos folyó völgyének rövid tájtörténeti áttekintése és a táj körülhatárolásának problémái.

\ KAPOS FOLYÓ VÖLGYÉNEK RÖVID TÁJTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 349 A Kapós szabályozását követő időszakban a földművelésnek és az állattenyésztésnek belterjessé válása is jellemző. Ehhez kapcsolódott még az erdőségek felhasználása fakitermelés és állattenyésztés céljából. A mezőgazdasági termelés, a kialakulóban levő feldolgozóipar sürgette a kereskedelem és a közlekedés fejlesztését. A táj fejlődésében, átalakulásában bekövetkezett változások a történelmi kategóriához való tartozást jelentik. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárultak a táj potenciális tényezői, amelyek a sajátos természeti környezetből adódtak. A KAPÓS FOLYÓ VÖLGYÉNEK KÖRÜLHATÁROLÁSA A Kapós folyó völgye nagyjából Kiskorpád és a Sió torkolata között süllyedések, törések következtében kialakult mélyedés, amely Külső-Somogy, a Hegyhát, a Zselic és Belső-Somogy között fekszik, s a torkolatánál a Mezőföldre nyílik ki. A folyó völgye, a mellékvölgyeknek közvetlenül a Kapos völgyhöz kapcsolódó részei (kb. 6-8 km hosszan) főleg alluviális térszínek. A mellékvölgyek kapcsolódó részei közötti terület - Kiskorpád és Dombóvár között — amely Gyulajig húzódik a hajdani Kapos-süllyedék (dél-külső-somogyi süllyedek) a riz-würm időszakban alakult ki, majd feltöltődött. Később a törések mentén kialakult változatos felszínt a lösztakaró egyengette. A Kapós folyó völgyét D-ről kísérő Zselic és a DNy-ÉK-i irányú medrét keleten határoló Hegyhát felszínét lösztakaró borította. Az említett tényekből logikusan következik, hogy a Kapós folyó völgyében és az azt kísérő, a Kapós völgyhöz közvetlenül kapcsolódó szomszédos tájak peremvidékeinek természeti adottságai, a Kapós völgyben kialakult jelentős mezőgazdasági kultúra, s az ezzel kapcsolatos minden gazdasági tevékenység önálló tájnak a kialakulásához vezettek. A táj domináns potenciálja a Kapós folyó völgyében és a mellékfolyók völgyeinek alsó szakaszán kialakult alluviális térszín, valamint a Kapós folyót Gyulaj térségéig kísérő dél—külső-somogyi süllyedek löszös területe, amelyhez északon az ugyancsak két faktor által befolyásolt, a Mezőföld irányában kiszélesedő terület kapcsolódik. Az alluviális térszínek és az alacsonyabb, kisebb reliefenergiájú dél—külső-somogyi süllyedek pereme, valamint a Kapós alsó szakaszának környezete kedvező feltételeket biztosított az állattenyésztésnek és a földművelésnek. A Zselic löszös, de nagyobb reliefenergiája hasonlóan Külső-Somogy ÉK-i és a Hegyhát dombságaihoz, valamint Belső-Somogy átnyúló, főleg futóhomokkal borított felszínéhez részint azonos, részint eltérő gazdasági tevékenység kialakulásához vezetett. A Kapós folyó völgyének egy másik domináns potenciálja az a törésvonal, amely a forrástól Dombóvárig Ny-K-i, Dombóvártól a torkolatig DNy-ÉK-i irányú. Ez a törésvonal tette lehetővé a hasonló irányú, nemzetközi forgalmat is lebonyolító közlekedési útvonal kialakulását, amelynek kisebb és nagyobb csomópontjai (Kaposvár, Dombóvár, Kaposmérő, Bate), állomásai a maguk irányába fordították az áru- és a személyforgalmat, s így a közlekedési hálózat struktúrájában mikro változások történtek. Az áruforgalom növekedése már a XIX. század végén is pozitívan hatott a mezőgazdasági termelés intenzitására, főleg az egyórás izokron által határolható területeken. Ez о kölcsönhatás szoros kapcsolat kialakulását eredményezte a Kapós folyó völgye és a már említett tájak peremterületei között. A közvetlen kapcsolat, az egymással érintkező, bizonyos mértékig eltérő típusú kisebb egységek, altípusok között mind természeti viszonyuk, mind gazdasági életük szoros, egymásra utalt összefonódása a táj kialakulását eredményezte. A primer endogén erők által kialakult, és az exogén erők hatására formálódott Kapós völgy eredetétől a torkolatáig — a somogyi és tolnai dombságok között — eltérő karaktere következtében sajátos adottságokkal rendelkező táj, amelyet délen és a folyó alsó szakaszán meredeken kiemelkedő dombság kísér, míg északon Gyulajig az enyhe lejtő fokozatosan megy át a Kapós folyó völgyébe. Az eredetétől a torkolatáig aszimmetrikus Kapós völgye morfológiai szempontból is eltérő vonásokat mutat. A Kapós forrásvidékén Belső-Somogynak felszínszerkezeti különbségei átmenetet és lezárást is jelentenek az alluviális és löszös szerkezetben, morfológiában. Északról a dél—külső-somogyi lösszel borított alacsonyabb térszín a Koppány völgyéig kíséri, innen a Sió folyóig a Sió—Kapós menti lösztábla. Délről a Zselic, délkeletről (Dombóvár környékén) egy rövid szakaszon a Völgység, keletről a Hegyhát zárja le. A Kapós folyó Kiskorpádtól kb. másfél kilométerrel DK-re, Pöröspusztától ÉK-re, Kaposszéplaktól É-ra kb. 180 m tszf. magasságban ered. s Kaposvárig 50 méter, Kaposvár és Kisbérek (Nagyberek) között — nagyjából ugyanazon távolságon — már csak 10 méter a folyó esése. Kaposvárig a folyó viszonylag szűk völgyben folydogál, amely csak az ún. Keceli-hegytől keletre szélesedik ki. Északról főleg Kaposvár és Dombóvár között kiszélesedő, több helyen É—D-i irányban jól tagolt, lankás, alacsony löszfelszínek kísérik a Somogysárd, Mezőcsokonya, Mernye, Gyulaj között húzható vonalig. Dombóvár és a Koppány folyó torkolata közötti szakaszon fokozatosan összeszűkül, s csak a Koppány völgyétől É-ra, a Cseregáti völgy, Felsőnyék, a Sió és a Kapós által határolt háromszögben szélesedik ki ismét. A Kapós folyó völgyét az éghajlati hatások alapján két részre oszthatjuk. A két eltérés tényei nagyjából Dombóvár környékén kulminálnak: a napfénytartam Dombóvártól Ny-ra 1950 ó; K-re 2050 ó; Dombóváron 2000 ó. A borultság középértéke 54—56 a Mezőföldre nyíló szakaszon, 55—58 a Kapós többi részén. A besugárzás évi összegének választóvonala ugyancsak Dombóvárnál metszi a Kapóst. É-ra 106-108, D-re 104—106 kcal/cm

2 év nyári félévének összege Dombó-